A magyar kisebbségek a Lisszaboni Szerződésről

A Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Képviseleti Irodája (HUNINEU) szervezésében 2009. december 1-én, a Lisszaboni Szerződés életbelépésének napján tartottak sajtótájékozatót a Magyarország határain kívül élő magyar közösségek vezető képviselői Brüsszelben, az Európa Parlament épületében.

A szervezők nevében Zákonyi Botond, az érdekképviseleti iroda vezetője szólt elsőként a megjelentekhez. Ismertette a rendkívüli sajtótájékoztató célját, majd bemutatta a megszólaló európai, illetve határon túli képviselőket.

Bauer Edit felvidéki európai parlamenti képviselő történelmi napnak nevezte a Lisszaboni Szerződés életbelépésének napját, amely egy olyan Európa alapjait rakja le, amelyben érték a nemzeti közösségek nyelve.

Dévavári Zoltán, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke elmondta: Szerbia megtette az első lépéseket a Unióhoz való csatlakozás útján, a vajdasági magyarok ezért reménnyel figyelik, hogy milyen távlatokat kínál a Lisszaboni szerződés, amely az uniós kisebbségvédelmi normák kötelező betartását is előrevetíti számukra.

Winkler Gyula, RMDSZ-es európai parlamenti képviselő gratulált a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának a brüsszeli iroda létrehozásához, illetve a HUNIEU vezetőjének a sajtótájékoztató példás megszervezéséhez. Az Unión kívül élő magyar közösségekkel együtt kell kihasználnunk a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségeket – mondotta a képviselő.

Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, erdélyi európai képviselő azt emelte ki, hogy Európában még nincs egységes kisebbségvédelmi rendszer, de a Lisszaboni szerződés jó alapot teremthet ennek megvalósítására. Az EU az ún. harmadik országokban szigorúan követi az emberi jogok betartását, az uniós tagországokban azonban nem követeli ugyanolyan szigorúsággal az emberi és kisebbségi jogok betartását. Ezt a hiányosságot hivatott pótolni a lisszaboni dokumentummal együtt – és annak mellékleteként – törvényerőre emelkedő Európai Alapjogi Charta – jelentette ki. Ugyanakkor sajnálattal állapította meg, hogy a múlt heti szavazáson még a kereszténydemokrata elkötelezettségű Európai Néppárt 265 képviselője közül is csupán 44 (!) részesítette támogatásában a kisebbségvédelmi frakcióközi munkacsoport (am. kisebbségi intergroup) létrehozását – ami egyebekkel együtt a kisebbségek ügyének gyenge európai támogatottságára vall. Ezen a kedvezőtlen helyzeten érdemi módon csak egy átfogó európai kisebbségvédelmi rendszer kiépítése segíthet.

Erdélyi képviselőnk külön üdvözölte a Kárpátaljáról és Délvidékről érkezett magyar vezetőket, kihangsúlyozva, hogy sorsunk közös, következésképpen nemzetközi érdekérvényesítésünk is közös kell, hogy legyen. Köszönettel üdvözölte, hogy ebben szolgál segítségünkre a Zákonyi Botond irányításával útjára indult brüsszeli érdekképviseleti iroda.

Arra az újságírói kérdésre, hogy jogsérelmek esetén miként lehet fellépni, azt a választ adta, hogy a Nizzai Szerződés 2000-ben az Alapjogi Chartát nem emelte törvényerőre, az csak egy politikai nyilatkozatnak számított, ezután viszont a Lisszaboni Szerződésben foglaltak megsértése esetén az Európai Bírósághoz lehet fordulni.

A határon túl élő magyar közösségek képviselői sajtótájékoztatójuk alkalmából közös nyilatkozatot tettek közzé, melyben a Lisszaboni Szerződés hatályba lépését üdvözlik (lásd mellékelve).

A december 1-i dátum hadd legyen egy rossz emlékezetű évforduló  azzal ellentétes értelmű mementója a külhoni magyarságunk számára.

Brüsszel, 2009. december 1.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

A magyar kisebbségek brüsszeli nyilatkozata a szerződés hatályba lépésének köszöntésére 

A Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodája (HUNINEU) kezdeményezésére a romániai és a szlovákiai magyar kisebbségi közösségek európai parlamenti képviselői, valamint a szlovéniai, szerbiai és ukrajnai magyarság jelen lévő vezető politikusai 2009. december 1-én Brüsszelben áttekintették a Lisszaboni Szerződés életbelépésével kialakult új helyzetet, különös tekintettel annak kisebbségpolitikai vonatkozásaira. Megbeszélésük során a következőket állapították meg:

• Történelemformáló  jelentőségűnek és az általuk képviselt közösségek sorsa szempontjából is meghatározónak tartják, hogy a tagállamok a korábbinál erősebb, működését tekintve pedig demokratikusabb és hatékonyabb Európai Uniót hívtak életre.
• Üdvözlik az Európai Unió jogi személyiséggel való felruházását és ezáltal annak lehetővé tételét, hogy az Unió a jövőben a klímapolitikától kezdve, a gazdasági válság kezelésén át az erőteljesebb külpolitikai szerepvállalásig a polgárokat leginkább érintő, tartalmi kérdésekre koncentráljon.
• Megállapítják, hogy a tagállamokban élő magyar kisebbségi közösségek tagjai – hasonlóan a tagállamokban élő összes többi nemzeti kisebbség, valamint a többségi nemzetek tagjaihoz – az EU polgáraiként személy szerint részesülhetnek a hatékonyabban működő Európai Unió előnyeiből.
• Kiemelt jelentőségűnek tartják, hogy az Európai Unió alapját képző értékközösség a Lisszaboni Szerződés által módosított EU Szerződés 2. cikke értelmében a korábbi szerződéshez képest bővített tartalommal jelenik meg a következők szerint:

„Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.” 

Üdvözlik továbbá, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája, mely a Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével jogerőre emelkedik, különösen fontosnak tartja a nemzeti kisebbséghez tartozás alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelmet az alábbiak szerint:
 
„Tilos bármiféle megkülönböztetés nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi eredet, genetikai jellegzetesség, nyelv, vallás vagy hit, politikai vagy más meggyőződés, nemzeti kisebbséghez tartozás, tulajdon, származás, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján.”

• A magyar nemzeti kisebbségek képviselői ezáltal megerősítve érzik azon álláspontjukat, hogy a kisebbségi helyzetű nemzeti és etnikai közösségek Európa számára értéket és erőforrást jelentenek. A kisebbség jelenléte a tagállamokban nélkülözhetetlen része annak a kulturális sokszínűségnek, amely évszázadok óta gazdagítja Európát.
• A Lisszaboni Szerződés hatályba lépése magától értetődővé teszi, hogy a szerződés maradéktalan érvényesülésének érdekében az EU és a tagállamok döntéshozóinak minden döntésnél szem előtt kell tartaniuk és gyakorlattá kell tenniük a 2. cikkben összefoglalt értékeket. A magyar kisebbségek képviselői javasolják, hogy ezt az elvet az EU intézményei testületileg is erősítsék meg.
• Közös megítélésük szerint a Lisszaboni Szerződésnek a kisebbségekhez tartozó személyek jogaira vonatkozó része hosszú távon megvetheti az őshonos, nemzeti kisebbségeket érintő, hatékony uniós jogvédelmi rendszer alapjait. Továbbá megszüntetheti a kettős standardot, miszerint a csatlakozó országokkal szemben a kisebbségvédelmi elvárásokat a koppenhágai kritériumok tartalmazzák, a tagországok esetében viszont e téren nincsenek rögzített elvárások.
• Az aláírók felkérik a 2010 elején felálló új Európai Bizottságot, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében nézzenek szembe az Európai Unióban élő őshonos nemzeti kisebbségek problémáival, és érdemben segítsék azok megoldását. Ezért kiemelten fontosnak tartják, hogy az új Bizottság egyik biztosa az alapjogokért fog felelni, fontos, hogy hatáskörében megjelenjen a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme is, amelynek egyaránt ki kell terjednie az őshonos nemzeti kisebbségek, a bevándorló kisebbségek és a romák jogainak hatékony védelmére is.
• Az Európai Unió szomszédságában élő nemzeti kisebbségek – így a szerbiai és az ukrajnai magyar közösségek – számára kiváltképpen fontos, hogy az Európai Unió külpolitikájának új rendszere hatékonyabb működést tesz lehetővé. Ilyenképpen az uniós tagságra jelentkező, valamint a szomszédságpolitika által érintett államok a korábbiaknál is körültekintőbb, következetesebb, éppen ezért kiszámíthatóbb partnerként tekinthetnek az Európai Unióra.
• Ennek fényében különösképpen fontos, hogy az Európai Unió bővítési- és közös külpolitikájában – immár az EU belső jogrendjét is kiinduló pontnak tekintve – továbbra is fordítson kiemelt figyelmet a demokrácia és a stabilitás erősítésére az emberi és a kisebbségi jogok teljes körű érvényesítése által.

Mindezek alapján  úgy látjuk: a Lisszaboni Szerződés életbelépésének napja, 2009. december 1., egyaránt ünnepnek számít az Unió, a tagjelölt,és a szomszédos országok állampolgárai számára, mert biztosabb és szabadabb közös jövőjük perspektíváját jelenti.

Brüsszel, 2009. december 1.