A Lengyelországról szóló strasbourgi vitáról

Emlékezetes, hogy tavaly decemberi, utolsó ülésszakán az Európai Parlament négy év leforgása alatt immár az ötödik magyarellenes állásfoglalását fogadta el, megismételve azt a júniusi felszólítását, hogy az Európai Bizottság (EB) folytasson mélyreható kivizsgálást az uniós értékek vélelmezett magyarországi megsértése tárgyában.

Az európai törvényhozás idei első strasbourgi ülésszakán – a változatosság kedvéért – a lengyelországi helyzet került terítékre. A különbség csupán az, hogy míg a Magyarország ellen irányuló balliberális határozati kezdeményezés előterjesztői között ott találjuk Szanyi Tibor, Niedermüller Péter és Jávor Benedek ellenzéki magyar képviselőket, ezzel szemben a lengyel kormány néppárti ellenzéke mindvégig ellene volt a lengyel kérdés napirendre tűzésének. „Nem akarjuk, hogy Lengyelország ügye lengyel–lengyel vitává torlódjon az Unió fórumán” – jelentette ki Jan Olbrycht néppárti delegációvezető a végül mégiscsak napirendre került vitát megelőzően.

Tudnivaló, hogy az EP-eljárással párhuzamosan az Európai Bizottság múlt héten előzetes vizsgálatot indított Lengyelországgal szemben, az ún. jogállamisági mechanizmus nyitányaképpen. Úgy tűnik, hogy az eljárás kezdeményezőinek a fejében már készen is áll az ítélet, hiszen Martin Schulz EP-elnök – még mielőtt valami is történt volna – a Jog és Igazságosság (PiS) párt elsöprő lengyelországi választási győzelmét „puccsnak”, kormányzatát pedig „Putyin-stílusú demokráciának” minősítette. A lengyel kérdés tegnapi vitáján Guy Verhofstadt belga liberális vezérszónok hasonlóképpen fogalmazott, amikor kijelentette: „Putyin szét akarja verni az európai egységet, s ebben nyújt segítséget neki a Lengyel kormány”.

Felszólalásában az európai konzervatívok brit frakcióvezetője, Syed Kamall találóan mutatott rá, hogy akik a lengyel kormánypolitikusokat támadják, azok tulajdonképpen a lengyel választók demokratikus akaratnyilvánítását kérdőjelezik meg. Vele összhangban az új lengyel kormány legitimitását még az ellenséges oldal szónokai is kénytelenek voltak elismerni.

Az ország szuverenitásából kiindulva a vita rendjén felszólaló Beata Szydło lengyel miniszterelnök ugyan készséggel állott a kérdések elébe, de fölöslegesnek ítélte, hogy olyan sok időt szenteljenek a témának.

Mivel a magyar képviselőknek ügyrendi okok miatt nem nyílt módjuk a vitában való részvételre, felszólalásukat írásban nyújtották be. A magyar néppárti küldöttség a pártpolitikai szempontokat félretéve fontosnak tartotta, hogy a lengyel nép és Lengyelország iránti szolidaritását külön nyilatkozatban is kifejezésre juttassa. Szájer József néppárti frakcióalelnök véleménye szerint maga a vita is egy felelőtlen döntés eredménye, mert Európa országait feleslegesen állítja szembe egymással.

Tőkés László erdélyi képviselő a magyar néppárti delegáció tagjainak írásbeli nyilatkozatát nyújtotta be a parlamenthez, mely kritikus módon állapítja meg, hogy: „A baloldali és liberális frakciók újabb pártpolitikai akciója az európai egységet gyengíti, mely a valóban fontos válságok kezelésének feltétele”. Képviselőnk álláspontja szerint nem Lengyelország, a lengyel kormány, hanem sokkal inkább az Unió brüsszeli Bizottsága, valamint Parlamentjének balliberális többsége gyengíti Európa egységét. Az is kirívó, hogy miközben a nemzetállamok szuverenitását sértő „brüsszelizmus” egyes országokat kipécéz, és eljárást indít ellenük, ezzel szemben kettős mércét alkalmazva például Románia vagy Szlovénia esetében a jogállamiság és az európai értékek sérelmével mit sem törődik.

„Nem támogatunk Lengyelországgal szembeni szankciókat” – idézi a Fidesz-KDNP képviselőcsoportjának közleménye Orbán Viktor miniszterelnököt. „Minden tagállamnak saját joga eldönteni, hogy a nemzeti szuverenitás hatáskörébe tartozó kérdésekben milyen politikát folytat.”

(A képen a lengyel kormányfő)