Az EP Emberi Jogi Bizottságának (DROI) munkahetéről

2009. november 30–december 1. között, Brüsszelben az Európai Parlament Emberi Jogi Bizottsága (DROI) a bizottsági hét keretében megtartotta soron következő munkaülését, amelyen – annak rendes tagjaként – Tőkés László EP-képviselő is részt vett. A hétfői ülésen sorra került tartalmas eszmecserén a svéd soros elnökség számolt be az emberi jogok terén végzett munkájáról, az idén augusztusban – szintén a DROI ülésén – közzétett munkatervnek megfelelően. Elinor Hammarskjöld, az elnökség képviselője hangsúlyozta, hogy a kitűzött célok szellemében – többek között – sikerült láthatóbbá tenni az EU emberjogi akcióit, hatékonyabban felhasználni a rendelkezésére álló eszközöket, és ilyen módon erőfeszítéseik eredménnyel jártak.  Az óriási kihívások ellenére a Kínával, valamint Oroszországgal folytatott párbeszédet sikerült előremozdítani. Továbbá kijelentette, hogy emberjogi téren az Unió csupán akkor válhat látható globális tényezővé, ha iránymutatásainak következetes végrehajtására törekszik a világ minden régiójában. 

A beszámolót követően "Az emberi jogok helyzete Törökországban az Uniós csatlakozás kapcsán" című meghallgatást tűzték napirendre. Hélene Flautre (EFA/Zöld) képviselőasszony bemutatta a külügyi bizottság (AFET) Törökországról szóló jelentését. Elmondta, hogy Törökországban EU-s és belső igény hatására komoly reformok indultak. Ez a folyamat viszont megosztotta a török társadalmat, ezért az Uniónak döntő szerepe lehet a konszenzus kialakításában. E demokratikus nyitás vonatkozásában több érzékeny és megkerülhetetlen kérdést is említett. Ide sorolhatók a megoldásra váró kurd, örmény, valamint ciprusi ügyek, a nők és férfiak közötti egyenlőség hiánya, a szólás- és a véleménynyilvánítási szabadság sérelmei stb. Történtek ugyan előrelépések, az eddigi lépéseket viszont tetteknek kell követniük ahhoz, hogy Törökország megfeleljen a nemzetközi elvárásoknak.

A meghallgatáson részt vett Selim Kuneralp törökországi EU-s nagykövet, aki elmondta, Törökország számára a csatlakozás évtizedek óra stratégiai célnak számít, és ugyanakkor mozgatóereje a folyamatban lévő politikai reformoknak. Ennek köszönhetően az emberi jogok helyzetében javulás történt: több ízben módosították a polgári büntetőjogi törvénykönyvet, sőt 2001-ben a halálbüntetést is eltörölték. A vita során több képviselő, valamint nemzetközi emberi jogi szervezet képviselője is arra szólította fel a csatlakozásra igyekvő Törökországot, hogy következetesebben figyeljen oda az emberi jogok érvényesítésére.

A hétfői ülés utolsó napirendi pontja az 1989-ben kíméletlenül elfojtott Tienanmen-téri diáktüntetést bemutató film megtekintése volt, melyet egy, az emberi jogok terén fennálló kínai helyzetről szóló megbeszélés követett.  

A hatalmi erőszakkal és kivégzések százaival terhes kínai kommunista diktatúra valóságát bemutató képsorok után Gao Wengian, az Emberi Jogok Kínában szervezet politikai főtanácsadója, Mi Ling Tsui, a szervezet kommunikációs igazgatónője, valamint Antoine Madelin, az Emberi Jogok Nemzetközi Szövetségének (FIDH) képviselője nyújtottak tájékoztatást a Kínában uralkodó állapotokról és a romló emberi jogi helyzetről. Egyebek mellett különleges hangsúly esett arra, hogy mit tehet a „szabad világ” a diktatúra üldözöttei és áldozatai érdekében. Ebből a szempontból rendkívül fontos az Európai Unió kiállása – éppen az aznap zajló EU–Kína csúcstalálkozó rendjén –, valamint az Amerikai Egyesült Államok emberi jogi politikája. A kínai emberi jogi szervezetek ezért is fordultak legutóbb nyílt levélben a hazájukba látogató Barack Obama elnökhöz.

Tőkés László felszólalásában meghatódással idézte fel a húsz évvel ezelőtti Tienanmen-téri drámát, melynek idején megfélemlített temesvári gyülekezetével vívta a legkegyetlenebb kelet-közép-európai, poszt-sztálini kommunista diktatúra, a Ceauşescu-rezsim elleni harcát. Mélységes együttérzését nyilvánítva ki a szenvedők, a „Tienanmen Anyái” („Tienanmen Mothers” polgári szervezet) iránt, rámutatott, hogy a világ több részén a kommunizmus még nem a múlté, hanem húsba vágó, kegyetlen valóság, mellyel szemben együttes erővel kell felvennünk a harcot.

December 1-én, kedden a Bizottság a Kína emberi jogi helyzetéről szóló  közmeghallgatással folytatta munkáját. A november 30-án megtartott EU-Kína csúcstalálkozót követően, Ian Nordlander, a svéd elnökség képviselője részletesen beszámolt a találkozóról, melynek során hangsúlyosan is felvetették az emberi jogok kérdését.

A meghallgatáson ezúttal is részt vett Gao Wenqian, az Emberi Jogok Kínában szervezet tanácsadója, aki köszönetet mondott az Európai Parlamentben novemberben elfogadott, Kínát elitélő határozatért – melynek kezdeményezői, amint erről korábban beszámoltunk, Tőkés László, Winkler Gyula és Sógor Csaba képviselők, a néppárti erdélyi magyar delegáció tagjai voltak. Hangsúlyozta, hogy ez által az Unió fontos üzenetet – szolidaritást és reményt – küld a kínai népnek. Ugyanakkor keményen bírálta Kínát, hiszen a kínai kultúrára hivatkozva az autoriter hatalom azt sugallja, hogy Kína más, mint a Nyugat, és ezért rá nem vonatkoznak a nemzetközi emberi jogi normák.

David Kilgour nemzetközi jogász a Falun Gong hagyományos kínai tanításon alapuló meditációs mozgalom hívőinek üldözéséről szólt, akiknek ezrei – számuk ma Kínában 70-100 millióra tehető – kényszertáborban élnek.

Brad Adams (Human Rights Watch) súlyos társadalmi problémának minősítette, hogy Kínában, egyszerűen a szabad véleménynyilvánításért, börtön vagy akár halálbüntetés jár. A csendes, zárt ajtók mögött folytatott diplomácia a nyilvános, széles körű közbeszédre épülő diplomácia nélkül nem visz eredményre - jelentette ki a szakértő.

Az EP-képviselők egyöntetűen egyetértettek azzal, hogy az Uniónak felül kell vizsgálnia Kína-stratégiáját. Edouard Kukan képviselő végezetül javaslatot tett arra, hogy ezzel egyidőben erősíteni kell a kínai EU követséget. A kínai hatóságokra való hatásgyakorlás végett az emberi jogi párbeszédet is folytatni kell.

Ezután az ún. Kérdések Órája következett, melynek keretében Tőkés László az üldözött indiai keresztyének ügyében intézett írásban előzetesen benyújtott kérdést az Európai Bizottsághoz (lásd mellékelve). Szintén a vallásszabadság megsértésére vonatkozott Elisabeth Jeggle néppárti német képviselőasszony kérdése, aki a vietnámi buddhista szerzetesek védelmében emelte fel a szavát.

Az Európai Bizottság illetékes képviselője válaszában arról nyújtott tájékoztatást, hogy az EB mind a folyamatos kétoldalú párbeszéd, mind a magas szintű EU–India találkozók keretében, időről-időre és alkalomról-alkalomra felveti az Indiában élő, zaklatásnak vagy üldöztetésnek kitett keresztyének – és más vallásúak – helyzetét, sorsuk rendezését sürgetve. Legutóbb a tavalyi, Marseille-ben megrendezett EU–India csúcstalálkozón vetették fel a vallásüldözések kérdését, melyek az Orissa tartománybéli keresztyén közösséget kiváltképpen sújtják. Tényfeltáró csoportot is küldtek az egyes helyszínekre, sőt pályázati pénzeket is juttattak az üldözöttek jogvédelmének a támogatása céljából.

Viszontválaszában Tőkés László sajnálattal állapította meg, hogy a vallásüldözések ügyében törtnő európai közbenjárás rendre nem éri el a célját. A valamikori erdélyi kisebbségi és vallási elnyomás emlékét felidézve, párhuzamot vont az egykori és a mostani helyzetek között. A nyugati „csendes diplomácia” eszközei sem a Ceauşescu-rezsimmel, sem a mostani – ázsiai – diktatórikus rendszerekkel szemben nem bizonyultak célravezetőnek. Éppen ezért az eddiginél határozottabb és hatékonyabb fellépésre szólította fel az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet.

A Kérdések Óráját követően a DROI-szakbizottság bővített büróülésére került sor, mely – egyebek mellett – a bizottság 2010 első félévi munkaprogramját állította össze és beszélte meg.

A kubai, afganisztáni, kolumbiai és észak-koreai emberi jogi helyzet vizsgálatának kiegészítéseképpen Tőkés László a bolíviai helyzet napirendre tűzését is javasolta, tekintettel arra az áprilisi terrorisztikus rendőrségi akcióra, melynek – társaival együtt – Magyarósi Árpád erdélyi fiatalember is áldozatul esett. Európai képviselőnk az EU sürgős közbelépését sürgette, mivel az Evo Morales-rezsim hatóságai azóta is embertelen körülmények között tartják fogságban Tóásó Előd honfitársunkat, valamint Milovan Tadic horvát állampolgárt.

A DROI-szakbizottság ülésével párhuzamosan tartotta tanácskozását az EP-Délkelet Európai Interparlamentáris Delegáció, Eduard Kukan elnökletével. A gyűlésen a soron következő 3. EP-Szerbia parlamentközi találkozót készítették elő. A fennálló programtorlódás miatt Tőkés László képviselőnket Szilágyi Zsolt kabinetfőnök képviselte.

Az ülés meghívott vendége volt Szerbia EU-nagykövete, Roksanda Nincic, aki üdvözölte a vízumkötelezettség megszüntetését a szerb állampolgárok és az EU országai között. A nagykövetasszony ugyanakkor beszámolt országa jelenlegi helyzetéről, kiemelve a nemrég elfogadott, a Vajdaság autonómiáját szentesítő új alaptörvényt.

Jelko Kacin szlovén és Victor Boştinaru román képviselők, valamint Stanimir Ilchev, a bizottság bolgár tagja felhívták a figyelmet arra, hogy Szerbiának biztosítania kell a kisebbségek jogait. Ennek kapcsán Boştinaru román EP-képviselő külön is üdvözölte az alaptörvény elfogadását, hiszen, mint rámutatott, az a román kisebbségnek is javára szolgál.

Szilágyi Zsolt informális úton az Európai Bizottság fokozott figyelmét kérte a délvidéki magyarverések ügyében, és azt kérte, ne engedjék, hogy a magyarokat etnikai alapon inzultáló tettesek büntetlenséget élvezzenek. Ennek kapcsán az EMNT alelnöke emlékeztetett: a két évvel ezelőtti tényfeltáró bizottság szerbiai látogatása után sem szűnt meg a magyar nemzetrész megfélemlítése, sőt, azóta is további erőszakos cselekmények történnek.

A mai napon, december 2-án Tőkés László részt vett a Járóka Lívia képviselő asszony által szervezett "Az egyházak szerepe a romák társadalmi befogadásában" című konferencián. A rendezvényt Schmitt Pál és Tőkés László EP-képviselők nyitották meg, majd ezt követően előadást tartották – többek között – Székely János, Esztergom-Budapest Főegyházmegye segédpüspöke, Gáncs Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke, Nagy József Barna, a nagyváradi Cigánymissziós Központ igazgatója, Gelsei Gábor, a Hodász Görög Katolikus Egyházközség esperese, Dúl Géza, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense és Hofher József valamint Kiss Ulrich jezsuita szerzetesek.

Schmitt Pál az egyház integráló szerepét hangsúlyozta a romák társadalmi befogadásában. Az egyháznak széleskörű szolidaritást kell mutatni a roma kisebbségi közösséggel, és folyamatosan, kitartóan e párbeszéd erősítésére kell törekednie –fejtette ki a képviselő. 

Tőkés László megnyitó beszédében elmondta, hogy a cigánykérdés egyaránt európai, valamint magyar nemzeti kérdés. A Lisszaboni Szerződés erőre emelkedése új párbeszéd kezdeményezésére ad lehetőséget, mely a cigánykérdés megfelelő szintű és komolyságú megvitatását is lehetővé teszi. Nemzeti szempontból a cigánykérdés a nem-cigány magyarok számára is életbevágó fontosságú kérdés. A társadalmon belül az egyházi szerepvállalás nem eldöntendő kérdés, hanem Isten igéjéből fakadó kötelesség. Európai képviselőnk Ésaiás profétát idézte: "Így szól az Úr, a te Teremtőd és a te alkotód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!" (És. 43,1) Amint Böjte Csaba mondotta volt: "egy újszülött cigánypurdé is a Teremtőnek egy remekműve". A "választott nép" ószövetségi kizárólagosságát elvetve, nekünk tudnunk kell, hogy Krisztus által az egyetemes kiválasztás valamennyi népre, ezenképpen a cigányságra is érvényes.

Brüsszel, 2009. december 2.

EP-képviselő
Sajtóirodája

Kérdések Órája az Emberi Jogi Bizottságban
Brüsszel, 2009. november 9-én
Tőkés László EP-képviselő

Indiában súlyos erőszak esett az ott élő keresztény közösségen 2008-ban, aminek következtében 50.000 keresztény volt kénytelen elmenekülni otthonából. Sokan közülük még mindig menekülttáborokban élnek, bizonytalanságban és félelemben.

A közelmúltban egy úgynevezett megtisztulási szertartás keretében 6000 keresztényt „térítettek át” a hinduizmusra. Ez az esemény jelzi, hogy a 2008-as erőszakos támadások óta a kormányzat csekély előrelépést tud felmutatni a hindu nacionalizmus elleni harc, illetve az indiai vallási kisebbségek megvédése terén. A tovább folytatódó keresztényüldözés az emberi jogok megsértését jelenti, amit sem a térségben, sem a világ bármely más sarkán nem szabad megtűrni.

Hozzá fűződő kétoldalú kapcsolataiban az EU hogyan jár közben és milyen lépéseket tesz az indiai kormánynál a nagyobb vallási szabadság kikényszerítése és a közösségi béke erősítése érdekében?

Milyen lépéseket tesz az EU annak érdekében, hogy a keresztény közösség iránti tiszteletre ösztönözze a kormányzatot? Az EU hogyan segíti elő, hogy az egyházak pozitív szerepet játszanak a társadalomban, hozzájárulván a stabilitáshoz és a nemzetiségek békés együttéléséhez?