Eduard Slootweg igazgató köszöntése után Kurt Schrimm, Németország nemzeti-szocialista bűnöket kivizsgáló központi irodájának vezetője az ún. Demjanjuk-ügy példáján keresztül mutatta be az intézménye által végzett kutatómunkát.

   A totalitárius diktatúrákat kutató intézmények és szervezetek európai szövetségének kétnapos rendezvénye az Európai Bizottság Igazságügyi Főosztályának vezetője, Sandra Kramer előadásával folytatódott. Az igazgatónő arról biztosította a hallgatókat, hogy az Európai Bizottság továbbra is fontosnak tartja a kollektív emlékezet fenntartását – ezért az Európa a polgárokért program keretében a jövőben is pályázni lehet majd a nácizmus és a sztálinizmus időszakának kutatására. Sandra Kalniete lettországi néppárti képviselőnő előadását azzal a bejelentéssel zárta, hogy javaslatot tett Viviane Reding alapjogi biztosnak: a csatlakozni kívánó országok esetében ezután a jelölti státus feltétele legyen a levéltárak szabad kutatása.

   Az előadásokat követő felszólalások egybehangzó módon kritikával illették az Európai Bizottság eddigi támogatáspolitikáját, egyrészt azért, mert aránytalanul csekély, szinte a nullával egyenlő a kommunizmus bűneinek kutatására irányuló tervezetek anyagi támogatása, másrészt, mert a brüsszeli pályázati kiírások a nácizmus mellett nem a kommunizmus, hanem csak a sztálinizmus és a „totalitárius kommunizmus” kutatására irányoznak elő támogatást. „Létezik emberarcú kommunizmus? Különbséget lehet tenni totalitárius és kevésbé totalitárius kommunizmus között?” – tette fel a kérdést Szilágyi Zsolt, a Platform elnökségi tagja, majd kérdésére ő maga adott választ, mely szerint a nácizmushoz hasonlóan a kommunizmus is egy gyilkos rendszer, mindkettőt azonos mércével kell mérni. Ugyanakkor azt javasolta, hogy a főosztály a pénzalapok felét a nácizmus, a másik felét a kommunizmus kutatására fordítsa. Ehhez kapcsolódva Sandra Kalniete még tovább ment, amikor is az amerikai színes bőrűek előnyös megkülönböztetésére hivatkozva, az Európai Bizottság részéről hasonló megítélést igényelt a kommunizmus áldozatainak javára. A bizottság bírálóinak sorába a továbbiakban – többekkel együtt – Andrea Valic Zver szlovéniai kutató, Stéphane Courtois francia történészés Neela Winkelmann, a Platform igazgatója is bekapcsolódtak. Válaszában Sandra Kramer helyt adott a jogos elvárásoknak, és a méltánytalan helyzet orvoslásának előmozdítására tett ígéretet.

   Ezután a Platform tagszervezetei számoltak be eredményeikről és nehézségeikről. Az amerikai tagjelölti minőségben jelen lévő Lee Edwards, a Kommunizmus Áldozatai Alapítványának vezetője nyilvános módon mondott köszönetet Magyarország kormányának, hogy elsőként Európából, egymillió dollárral támogatja egy Washingtonban megnyitandó emlékmúzeum tervét.

   Délután a De Boskant római katolikus egyházi központban került sor A totalitarizmus gyökerei elnevezésű kerekasztal-rendezvényre, amelyre a közgyűlés résztvevői mellett diplomaták, egyetemisták, kormányzati vezetők is hivatalosak voltak.  Az előterjesztések sorát Theo de Wit filozófus nyitotta meg, a nemzeti szocializmus és a kommunizmus eszmetörténeti megalapozásával. Stéphane Courtois, A kommunizmus fekete könyve címen elhíresült, korszakos mű szerzője a kommunizmus tömeggyilkos jellegéről értekezett. Egyebek mellett rávilágított arra, hogy az európai nemzeti szocializmus és a fasizmus előretörése idején a kommunista Szovjetunió – 1917. november 7-ét követően – az első tömeggyilkosságokon már rég túl volt. A Lenin által elkezdett totális hatalomgyakorlást és gyilkosságsorozatot utóbb Sztálin rendszeresítette és emelte egy számbelileg is „magasabb szintre” – ami a nyomába lépő Hitlernek is mintául szolgálhatott.

   Tőkés László európai képviselő, a Platform Védnöki Testületének tagja beszédében a kommunizmus jelenkori utóélete irányából közelítette meg a gyökerek kérdését. „A fejsze pedig immár a fák gyökerébe vettetett” – idézte Keresztelő Jánost. Ennek módjára, a totalitárius rendszereket is gyökerükben kell megsemmisíteni, hogyha „rossz gyümölcseitől” szabadulni akarunk – vonta le a következtetést a kommunizmus visszahúzó örökségére nézve. 

   Jan Marinus Wiersma holland szocialista politikus, volt európai parlamenti képviselő az Európára leselkedő legnagyobb veszélynek a szélsőjobb megerősödését ítélte.

Vytautas Landsbergis európai parlamenti képviselő, a felszabadult Litvánia első államelnöke szerint, ha Európa nem ébred fel és nem változtat jelenlegi helyzetén, akkor maga az európai keresztény civilizáció kerülhet végveszélybe.

  A közgyűlés második napján Neela Winkelmann, a Platform prágai igazgatója örömmel újságolta a tagszervezetek képviselőinek, hogy a magyar kormány jelentős összeggel támogatja a szervezet munkáját. Ez annál is fontosabb, mivel Brüsszel az elmúlt két évben a Platform által benyújtott valamennyi pályázatot visszautasította. A magyar kormány segítségének bejelentését a közgyűlés kitörő tapssal fogadta.

   Ezután a Platform újraválasztotta eddigi elnökét a svéd Göran Lindblad, illetve az elnökség tagjait: Andrea Valic Zver szlovén kutató, Pawel Ukielski lengyel történész, Siegfried Reiprich német kutató, valamint Szilágyi Zsolt politológus személyében. A tizenöt tagú Védnöki Testület Radvile Morkunaite Mikuleniene litván európai parlamenti képviselővel egészült ki, továbbá hét új tagszervezet belépését fogadták el. A Platform eddigi munkájának nemzetközi elismertségét híven tükrözi az a körülmény, hogy az új szervezetek Izlandban, Kanadában, az Egyesült Államokban, Szlovákiában, Csehországban és Németországban működnek.