„Mandátumom elkezdésekor európai kisebbségvédelmi kódex megalkotásának kezdeményezését tűztem ki célul. A ma megszavazott jelentés egy kiváló kiindulópont ebbe az irányba. Az általam benyújtott 26 módosító indítvány többségét elfogadták, egy másik része pedig egyeztetett szövegezés által épült be a végleges szövegbe. Elindult a folyamat, örülök, hogy ehhez én is hozzátehettem az erdélyi magyarok igényeit. Erdélyi magyarságunk száma tragikusan fogy, az utóbbi kilencven évben veszélyeztetett közösséggé váltunk. A romániai magyarok anyanyelve, beleértve a székelyeket és a csángókat is, veszélyeztetett nyelvnek számít. A ma megszavazott jelentésnek tehát bennünket is védelmeznie kell. Örülök annak, hogy román képviselők is megszavazták a jelentést. Románia kormányának is változtatnia kell eddigi politikáján” – nyilatkozta Tőkés László európai parlamenti képviselő.

Amint azt Francois Alfonsi jelentéstévő, az Európai Szabad Szövetség (EFA) korzikaiképviselője a szavazást megelőzően hangsúlyozta: „A kulturális sokszínűség az európai integritás egyik alapvető részeleme. Valamennyiszer egy nyelv kihal, európai örökségünknek egy részét veszítjük el. Éppen ezért a jelentés új lendületet és reményt hoz több millió európai számára, akik kultúrájukat és nyelvi örökségüket a jövő nemzedékeknek szeretnék átadni”.

   A 645 igen-, 26 nem-szavazattal és 29 tartózkodással elfogadott jelentés a maga nemében példa nélküli. Már a bevezetőben elmondja, hogy a jelenlegi uniós eszközök nem teszik lehetővé az európai nyelvek megmentését, ezért a veszélyeztetett európai nyelveket végveszély fenyegeti. Tekintettel arra, hogy ezek a nyelvek az európai kulturális örökség részét képezik, a dokumentum mind az Európai Bizottsághoz, mind pedig a tagállamokhoz azzal a felhívással fordul, hogy változtassanak eddigi politikájukon, és konkrét cselekvési programokkal, politikákkal és költségvetési eszközökkel védjék meg a veszélyeztetett nyelveket.

   Az Európai Néppárt részéről Tőkés László volt a jelentés felelőse, ún. árnyékjelentéstévője. Javaslatára az is bekerült a végső szövegbe, hogy a tagállamoknak szakítaniuk kell az asszimilációs törekvésekkel és "a veszélyeztetett nyelvi vagy etnikai közösségek iránti toleranciát", a társadalmi elismerés, valamint a tisztelet szellemét kell tanúsítaniuk. Erdélyi képviselőnk indítványára annak elismerése is bekerült a szövegbe, hogy az anyanyelven való tanulás a leghatékonyabb eszköz, éppen ezért ezt minden életkori szinten, intézményes módon, költségvetési alapokkal is támogatni szükséges.

   Az EP által elfogadott szöveg mind az Európai Bizottság, mind pedig egyes tagállamok eddigi gyakorlatát elmarasztalja. Ez utóbbiakat felszólítja, hogy azok, amelyek még nem tették meg, ratifikálják a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját (1992), valamint a Kisebbségi Keretegyezményt (1995). Ez utóbbit erdélyi képviselőnk mellett Gál Kinga magyar és Herbert Dorfmann dél-tiroli német néppárti képviselők is javasolták, akik szintén több módosító indítvánnyal járultak hozzá a tervezet végleges formájához.

Bár Tőkés László egy, az egész Unióra érvényes, kötelező erejű irányelv elfogadását indítványozta, a képviselők, illetve az egyes frakciók végül is csak egy olyan kompromisszumos megfogalmazásban tudtak megegyezni, hogy az Európai Bizottság kedvező intézkedéseket foganatosítson a szóban forgó közösségek érdekében. Ennek megfelelően, a jelentés „felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Szerződés szerinti hatáskörükön belül igazítsák ki az Európai Unió politikáit”, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegye számba, milyen lehetséges intézkedéseket foganatosíthat.

A jelentés külön is kiemeli a modern kommunikációs eszközök fontosságát, a veszélyeztetett nyelvek meglévő értékeinek digitalizálását, valamint az eddigi ún. kísérleti projektek tapasztalatainak hasznosítását. A szöveg az önkormányzás sikeres tapasztalataira is utal, ugyanis „javasolja, hogy a veszélyeztetett nyelvi közösségeket a nemzetközi közösség és a tagállamok ruházzák fel jogokkal annak elismerése érdekében, hogy nyelvük használata és megőrzése mind saját közösségük, mind pedig Európa számára értéket jelentsen”.

   Délután az EFA szervezésében nagy érdeklődés övezte sajtóértekezletre került sor. Francois Alfonsi általános ismertetőjét követően, az EP különböző politikai csoportjaihoz tartozó képviselők értékelték a rendhagyó jelentés, valamint a nyelvvédelem és a nyelvi jogok fontosságát.

Jill Evans az EFA-frakció velszi elnök asszonya metaforikus értelemben szólt egy – szinte ismeretlen – szigetlakó népközösség 1974-ben elhalálozott utolsó tagjáról, akinek halálával anyanyelve is sírba szállt. Európa ereje nem csak gazdasága erejében áll, hanem a nyelvi sokszínűség gazdagsága is erősíti kontinensünket – hangsúlyozta a képviselőnő.

   Tőkés László az EFA és a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (intergroup) tagjai által képviselt nemzeti és kisebbségi közösségek iránti szolidaritással méltatta Alfonsi jelentéstévő munkáját. Örömét fejezte ki amiatt, hogy miközben az EU különleges figyelmet szentel az állat- vagy a növény- és a természetvédelemnek – ez esetben az EP végre a nyelvvédelemre is kellő figyelmet fordít. Ezzel együtt kritikus módon szólt arról a törekvésről, mely a jelentés szerkesztése során csak a nyelvek veszélyeztetett voltáról akart hallani, mereven elválasztva ettől az emberi és nemzeti jogaikban korlátozott kisebbségi közösségek ügyét. Példaként a romániai csángók és a szerbiai vlachok esetét említette, akiket éppen nyelvi asszimilációjuk révén fosztanak meg önazonosságuktól. Végezetre a bulgáriai román közösség helyzetére hívta fel a figyelmet, akik a hivatalosan elismert 5500-as lélekszámmal szemben mintegy 150 ezren élnek a balkáni országban, teljes mértékben megfosztva az anyanyelvükön való tanulás jogától. Európának meg kell védenie saját népeit és polgárait – hangoztatta erdélyi képviselőnk.