Balog Zoltán eddigi kitüntetései, a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme és a Német Szövetségi Köztársaság Nagyérdemkeresztje, valamint számos más rangos kitüntetés mellett jó érzéssel gondolok vissza arra, hogy 2000-ben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület az elsők között méltatta a jeles lelkipásztor, akkori miniszterelnöki főtanácsadó érdemeit, Pro Ecclesia Díjat adományozva Neki. Említésre méltó, hogy az előző héten családtámogató munkásságáért a Három Királyfi Alapítvány részesítette a „Családok angyala” kitüntetésben, ez év májusában pedig a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem ítélte oda Neki a Bocskai-díjat a nemzet szolgálatáért. A kisvárdai alapítvány mai kitüntetése szintén a nemzet szolgálatáért jár azoknak, akik „a magyarság helyzetét életművükkel – tudományos, művészeti, politikai, vallási humanitárius téren – jelentős mértékben segítik, fejlődését előmozdítják”. Bizton elmondható, hogy Balog Zoltán szolgatársam, az Emberi Erőforrások Minisztériumának volt vezetője életműszámba menő eddigi szolgálatával és munkásságával méltán érdemelte ki az Alapítvány bizalmát és vehette át annak idei kitüntetését.

„Kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután” – idézhetjük a talentumokról szóló példázat szavát (Mt 25,21), amikor Balog Zoltán szolgálatát vesszük számba: szélesedő koncentrikus körök által ábrázolható kiterjedésben zajlott, a teljesség igénye nélkül felsorolva: Maglódon és öt szórványgyülekezetben lelkipásztor; teológiai óraadó tanár; a Hold utcai németajkú református gyülekezet lelkipásztora; miniszterelnöki főtanácsadó ; alapítványi főigazgató, majd elnök; országgyűlési képviselő, bizottsági elnök; felzárkóztatásért felelős államtitkár; miniszter. A kevesebbről egyre többre jutott, többre bízta Isten. Munka- és hatáskörével együtt egyre nőtt elvégzendő munkája és felelőssége. Egyre növekedett „nyája”, a reá bízottak köre és száma. Végezetre a kis gyülekezettől az egész ország, a nemzet egészének szolgálatáig jutott el – beleértve a külhoni nemzetrészeket. Az EMMI élén egy kisebbfajta kormány mintegy nyolc államtitkárságának szerteágazó munkáját igazgatta és irányította.

Mindez a keret és a forma – szolgálata viszont ennél többről szól: arról a „hozzáadott értékről”, lelki-erkölcsi többletről, amelyről Jézus szól az előrebocsátott igében a „pogányok fejedelmei” uralkodásának és az „embernek Fia” szolgálatának összefüggésében.

Megtehette volna, hogy pogány módra „uralkodjon” és „hatalmaskodjék” magas rangú tisztségében, Orbán Viktor miniszterelnök munkatársaként, „mindenhatónak” gondolt miniszterként, a kulcsminisztériumnak számító EMMI élén.

De Krisztus tanítványaként és követőjeként, megőrzött lelkipásztori hivatásához méltóan nem így cselekedett, hanem engedelmeskedett küldőjének, és a krisztusi mintát követte, ami arra tanít, hogy ne úgy legyen köztetek, mint a pogányok között, „hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért” (Mt 20,26–28).

Nekünk is, mindnyájunknak, Anyaszentegyházunk és népünk szolgáinak, hivatásukat szűkebb vagy szélesebb körben betöltő tanítványoknak ezt a krisztusi mintát, példát és tanítást kell követnünk a reánk bízottak szolgálatában!

Erre nézve példás módon, klasszikus tömörséggel fogalmaz maga Balog Zoltán, a kitüntetett a keresztény szolidaritásról és a magyarországi lelki-szellemi változásokról szóló értekezésében, idézem: „A keresztény szolidaritás ma és itt azt jelenti, hogy a keresztények saját fundamentumaikra építve elmondják, ők mit tudnak hozzáadni a VÁLTOZÁSOKHOZ olyat, amit mások nem tudnak, csak ők. S nemcsak elmondják, hanem oda is adják. A keresztény szolidaritás lényege az, hogy az ember nem valamit ad valamihez, hanem ÖNMAGÁT adja a Másiknak, az embertársnak, a felebarátnak. Jó oka van erre az önátadásra, mert ő is abból él, hogy Valaki önmagát adta neki (és érte). Ezért teheti ő is így.”

Ennek a keresztény szolidaritásnak a szellemében méltatom a díj átvevőjét, és üdvözlöm mindazokat, akik ma Krisztus szolgálatának közösségében együtt örvendeznek.

                                                                                     Tőkés László