Az „expedíció” augusztus 30-án indult a lengyelországi Gdanskból, s az Európa tíz országából, illetve Costa Ricából származó, a rendszerváltás után született húsz fiatal, akiket nemzetközi zsűri választott ki, a varsói székhelyű Emlékezet és Szolidaritás Európai Hálózata (ENRS) oktatási projektjének keretében keresi fel többnyire vasúton utazva Varsó, Budapest, Temesvár, Sopron, Pozsony, Prága és Berlin emlékezetes helyszíneit, forradalmi emlékhelyeit. A projektben Lengyelország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Csehország és Németország kulturális minisztériumai, valamint a 20. század történetével foglalkozó kulcsfontosságú intézményei működnek közre. Az ENRS-t egyébként a német, lengyel, magyar és szlovák kultuszminiszterek kezdeményezésére jött létre 2005-ben, a Szabadság Expressz a hálózat egyik legfontosabb projektje. A részvevők a kommunizmus európai bukásához vezető történelmi események helyszíneit keresik fel, a rendszerváltás folyamatának egyes részvevőivel találkoznak. Temesvár azért sem maradhatott ki, mert az 1989-es romániai népfelkelés szikravárosa. A legádázabb európai kommunista diktatúra, a Ceaușescu-rezsim összeomlása itt kezdődött el a Tőkés László körül spontánul kialakult, vakmerő, elszánt polgári szolidaritással.
 

A Szabadság Expressz utasai felkeresték a város Szépművészeti Múzeumát, ahol a Szekuritate Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács rendezett egy interaktív kiállítást, majd a Forradalom Emlékmúzeumában ismerkedtek tovább a népnyúzó rezsim múltjával, módszereivel és hagyatékával. Itt Traian Orban, a temesvári forradalom egy másik emblematikus alakja kalauzolta a fiatalokat és kísérőiket. Egy kerekasztal-beszélgetést is tartottak a múzeumban, amelyen Tőkés Lászlót a negyedszázaddal ezelőtti eseményekről kérdezték a fiatalok, illetve az eltelt időszak eredményeiről és fiaskóiról.

Este a temesvár-belvárosi református templomban az egykor itt szolgáló Tőkés László fogadta a körutazókat, visszaemlékezve az 1989-es történésekre, bemutatva a politikai rendőrség ellene és családja ellen foganatosított retorzióit, azok színhelyeit, a szerencsés megmenekülés körülményeit. Fontosnak tartotta kidomborítani a távolabbról jöttek előtt az akkori események vallásos, hitbéli dimenzióját, amelyről az utókor hajlamos elfeledkezni. Rámutatott arra a hétköznapi hősiességre, amellyel a temesvári hívek kiálltak lelkipásztoruk mellett, kortól, nemtől társadalmi helyzettől, sőt végül már felekezettől és nemzetiségtől függetlenül. Kilenc hónapon át hétről hétre megtöltötték a templomot, imádkozva demonstrálták szolidaritásukat, december közepén már virrasztottak és élőláncot vontak a hajlék körül, hogy megakadályozzák a lelkészi család erőszakos kitelepítését. Utóbb a város központjában tartott hatalmas tüntetésen már megnyilvánult a hagyományos erdélyi toleranciát és szabadságvágyat idéző összefogás és önfeláldozás, ami aztán „Temesvár szellemeként” vonult be a közbeszédbe. A látogatók fokozott érdeklődéssel szemlélődtek és faggatták az EP-képviselőt, aktuális politikai témák mentén is. Tőkés László elmondta, hogy bár az ember néha úgy érzi a nyugati, európai színtereken, hogy az egykori kommunista országok magukra maradtak, hogy a vasfüggöny mégsem szűnt meg teljesen, lám, felnövőben egy generáció, amely nyitott minden irányba, amely már nem foglya a múltnak. „Nekünk meg az a dolgunk, hogy iparkodjunk hozzáadni azt a többletet az egyesült Európához, amely nélkül szegényebb a kontinens” – hangsúlyozta.

Az 1989-es rendszerváltozás romániai eseményei nem választhatók el az akkori közép-európai történésektől, amelyek kölcsönösen ihlették egymást. Azért követi szeptember 13-áig a Szabadság Expressz az adott útvonalat, hogy a részvevő fiatalok személyesen tapasztalhassák meg – ha immár közvetve is –, hogy mit jelent a szabadság hiánya és a szolidaritás. Megfigyeléseik, fényképeik, film- és hangfelvételeik felkerülnek egy folyamatosan frissülő, angol nyelvű internetes naplóra (www.freedomexpress.enrs.eu), valamint a Facebook közösségi portálon is nyomon követhetők (www.facebook.com/madeineightynine).