Ebből a szempontból Cseke Attila egészségügyi miniszter váratlan lemondásáról csak az elismerés hangján szólhatunk, mint ahogyan annak idején Pető Csilla képviselőasszonynak is becsületére vált, hogy az ország polgárait sújtó drasztikus fizetéscsökkentés ügyében nem volt hajlandó együtt szavazni a demokrata-liberális és rmdsz-es kormányzati többséggel.

   Ezt a pozitív összképet rontja el az az izgatott politikai nyüzsgés, mely a megüresedett miniszteri bársonyszék betöltése körül alakult ki az RMDSZ – kiváltképpen pedig a bihari szervezet – berkeiben. Szabó Ödön, Lakatos Péter és Biró Rozália „királycsináló” buzgólkodásából a bihari „mezei magyaroknak” és a „beteg” erdélyi választóknak ugyanis önkéntelenül az a – téves – benyomása támadhat, minthogyha az egész román egészségügy fontoskodó RMDSZ-es honfitársaink kezébe volna letéve. A román kormányt formáló magyar buzgalom már-már elfedi előlünk a lényeget, éspedig azt, hogy ami miatt le kellett mondania Cseke miniszter úrnak, az magának az RMDSZ-nek, illetve bármely más bihari vagy erdélyi jelöltünk számára is éppen úgy elfogadhatatlan…

   A bihari RMDSZ szemfényvesztő szerepzavarából jobb volna a valóság talajára visszatérni, és mindenekelőtt a váradi „Garasos híd” többszörösen ellopott feliratos réztáblájának a „garasos gondjával” megbirkózni.

   Derék dolog, hogy némely RMDSZ-es magyar miniszterek a román egészségügy örökölt csődtömegével tusakodnak, Cseke Attila ex-miniszter pedig 4,2 milliárd lejnyi költségvetési hiány kiteremtésén fáradozik – „garasos” természetű és nagyságrendű hiányainknak és szükségleteinknek viszont egészen másfajta szemléletre és politizálásra kellene kijózanítaniuk és indítaniuk képviselőinket.

   Cseke Attila akarva-akaratlanul jó példával járt az RMDSZ-es politikusok előtt. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem akkreditációja, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem Chartája, nem utolsó sorban pedig az aranyaival korrumpáló Verespataki Bányavállalat viszonylatában méltó volna, hogyha Markó Béla miniszterelnök-helyettes, valamint Kelemen Hunor és Borbély László pártvezér-miniszterek is követnék hivatali kollégájuk – erkölcsi – példáját.

A lefeszített és ellopott váradi emléktáblák sorozatos fesztív újraavatása minden bizonnyal szavazatokat hoz a „garasaival” hivalkodó bihari pártszervezet konyhájára. Ezzel a fajta politikával viszont Erdély és Partium erőszakos területi újrafelosztása ellenében semmire sem megyünk…

Magunkhoz kell térnünk és össze kell fognunk, amíg még nem késő. „Garasos” kisebbségi létünk változásért kiált.