2015. június 7. vasárnap
Send this article Print this article

Elballagtak a Partiumi Keresztény Egyetem végzősei

Június 6-án elballagtak a Partiumi Keresztény Egyetem alap- és mesteri képzésein részt vett és azokat elvégzett, diplomavizsga előtt álló hallgatók. A hagyományokhoz híven a ballagást megelőzően szakonkénti búcsúztatókra került sor, a másodéves hallgatók és a tanárok köszöntek el a végzősöktől, kedves nosztalgiázással, jelképes diplomaosztással és feltarisznyázással.



Az egyetemi székházként szolgáló református püspöki palota dísztermében a legnépesebb Közgazdaságtudományi Kar hallgatói, oktatói, a hozzátartozók, barátok és érdeklődők gyűlhettek össze. Innen aztán a bölcsészeti és művészeti karok társaságával közösen vonultak át a nagyvárad-újvárosi református templomba, ahol ünnepi istentiszteletreés tanévzárásra került sor. A menet élén Tőkés László, a PKE Alapítók Tanácsának elnöke, János Szabolcs rektor, Pálfi József szenátusi és Tolnay István igazgatótanácsi elnök haladt, mögöttük a kari vezetők, oktatók és hallgatók.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke hirdetett igét a Zsoltárok könyve 127. részének öt verse alapján. Tőkés László előbb azt a történelmi kontextust vázolta röviden, amelyben a 2014-2015-ös egyetemi tanév zárását tartják, kerek évfordulók mentén. Az egy évszázada elkezdődött nagy világégés súlyos veszteségeit csak tetézte a 95 évvel ezelőtti, máig ható trianoni tragédia, aztán a második világháború rettenete, benne az idegen földön való értelmetlen áldozatvállalással és a gépesített népirtással, majd pedig jött a gyalázatos kommunista diktatúra, amitől valóságos isteni csoda szabadította meg 25 évvel ezelőtt népünket, közösségeinket és egyházainkat. Prédikációjában többször is visszaidézte az alapigét: „Ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői.” Ennek jegyében emlékeztetett: az építkezés, ha nehézségekkel is, de megindult, és mai napig tart. Negyedszázada alakult meg a Partiumi Keresztény Egyetem elődje, a Sulyok István Református Főiskola, tizenöt éve pedig maga az univerzitás.
Az idézett zsoltár másik két salamoni bölcsessége is figyelemre méltó: „ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző”, illetve „ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.” Az igehirdető előbb az őrzők feladatáról és felelősségéről, majd pedig a szülők és gyermekek, elődök és utódok közti viszonyrendszerről szólt, a jelen és a jövő sorskérdéseit taglalva, az útkezdő ifjak dilemmáit felidézve, az esélyeket latolgatva, kijelentve: Isten áldása, kegyelme és gondviselő szeretete nélkül semmi sem sikerülhet. Hozzá kell fordulnunk akkor is, amikor korunk legnagyobb kihívásaival szembesülünk: az aggasztó demográfiai folyamatokkal, önsorsrontással, elvándorlással, asszimilációval, a „belső Trianonnal”.
 

 
Az igehirdetést követően Tőkés László a szószékről köszöntötte az egyetemi hallgatók, oktatók, meghívottak, a szülők, rokonok és ismerősök ünneplő gyülekezetét, majd politikai és társadalmi tisztségeiből adódóan röviden beszámolt az egész erdélyi magyar nemzeti közösséget érintő fejleményekről, az autonómiaküzdelem jelen állásáról.
Ráksi Lajos egyetemi lelkészre, kollégiumigazgatóra hárult a társintézmények képviselőinek és más hivatalosságoknak a név szerinti köszöntése, majd a PKE rektorának ünnepi évzáró beszéde hangzott el, amelyben egyebek mellett az egyetemi reformról és törekvésekről is beszámolt. Az alkalomhoz illő köszöntőt Kató Béla erdélyi református püspök, az Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet fenntartó Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, továbbá Békefi Annamária kolozsvári konzul, az egyházi hátterű egyetemeinket támogató magyar kormány képviselője mondott. 

 
 
Az ünnepség érdemoklevelek átnyújtásával, a végzősök elbúcsúzásával és az utánuk jövők búcsúztatójával, az egyetem kulcsának és a Váradi Biblia hasonmás kiadásának átadásával-átvételével, majd pedig a római katolikus, unitárius és református egyház lelkészeinek áldását követő himnuszénekléssel ért véget. 


www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010