Tőkés László EP-képviselő beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a múlt feltárásának kérdése nem tudományos tárgy, hanem egy harc, amelyet tovább kell folytatni. Fontos, hogy Magyarországon is vigyék dűlőre az átvilágítási kérdést, megfelelő módon és megfelelő hangsúlyokkal, a megújuló társadalom érdekében, hangsúlyozta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület korábbi püspöke. Emlékeztetett arra, hogy Joachim Gauckból, az egykori keletnémet lelkipásztorból, aki a titkosszolgálati múltat feltáró intézet alapító vezetője volt, államelnök lett, majd kitért arra is, hogy a genfi székhelyű Reformátusok Világszövetségének két évtizedig cseh főtitkára volt, akiről - a cseh átvilágításnak köszönhetően - kiderült, hogy besúgó volt a korabeli Csehszlovákiában. Az EP-képviselő beszédében örömének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Mindszenty József bíborost a napokban végérvényesen rehabilitálta a Legfőbb Ügyészség. Tőkés László szólt arról is, hogy a kommunizmussal megalkuvó magatartásra oktatták a teológiákon a leendő lelkészeket.  Hozzáfűzte ez is közrejátszott abban, hogy a rendszerváltás után óriási volt a lelkészhiány, 15 év alatt sikerült csak betölteni a státuszokat a püspökségében. 

   Demeter Szilárd író, Tőkés László Központi Irodájának vezetője Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című kötetével kapcsolatban elmondta: azok az egyháztagok, akik emberileg gyengék voltak, vállalták, hogy jelentést készítenek az állambiztonságnak. Annak a meggyőződésének adott hangot: "nem igaz az, hogy nem volt alternatíva", lehetett nemet mondani az ügynöki felkérésre. Az ügynökök rossz utat választottak, amikor a diktatúra kiszolgálása mellett döntöttek, de azok is rossz úton jártak, akik elhallgatták múltjukat az elmúlt 22 évben. Közelebb vinne a megoldáshoz a múlttal való számvetés, hogy soha többé ne forduljon elő a diktatúra kiszolgálása. 

   „A magyarországi ügynökvita számomra egy dolgot világossá tett: nem csak a baloldal, de a jobboldal egésze sem képes szembenézni a »védhetetlen múlttal«” ‒ fogalmazott Demeter Szilárd. Elmondása szerint Erdélyben a szembenézés a kommunista múlttal "terhes számunkra, mert kiszolgálták sokan", és "kétszeresen fájó, hogy magyar emberek magyar embereket jelentettek fel". A kötet érdeme, hogy nemcsak a megfigyelők-megfigyeltek párosításában szól a témáról, hanem az erdélyi tartótisztek névsorát is közzéteszi. Beszámolt arról, hogy a belső átvilágítási folyamatot sikerült elindítani, és a tényfeltáró bizottsági munkálatok a református, evangélikus és unitárius vonalon is beindultak. és az egyházak között rendszeres a konzultáció. 

   Molnár János arról beszélt, hogy korábban Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát rámutatott: nincs "semleges információ", amelyet az ügynökök adtak tartótisztjeiknek, mert amikor a kommunikáció megtörténik, nem lehet tudni, hogy az abban rejlő információkat ki vagy kik és hogyan használják fel. A könyv igyekszik a "politikai huzavona" végét kijelölni, de "magát a kérdést nem kezeli", ahhoz a politikumnak sokkal több szabadságot kellene adnia a kutatóknak - mondotta.

  Zsumbera Árpád író Szabó Gyula történész A Pápai Magyar Intézet, mint a magyar hírszerzés előretolt bástyája című könyvéről elmondta: a szerző több tízezer oldalt kutatott az állambiztonsági levéltárban és más közgyűjteményekben, és megjelenik benne, hogy a Pápai Magyar Intézet irányítását a magyar püspöki kar 1964-ben vette át. A kötet jól dokumentált, színes, olvasmányos könyv, gazdag illusztrációkkal és tanulságos életrajzokkal, és forrásértékű, mert eddig nem ismert iratokat hoz nyilvánosságra.

  Szabó Gyula közölte: a Magyar Országos Levéltárban 30 ezer oldalnyi, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában 200 ezer oldalnyi iratot fénymásoltak számára, de "nem arra törekszünk, hogy ügynökvadászok legyünk". Felhívta a figyelmet arra, hogy az egyházi levéltárak ugyanakkor nem nyíltak meg előttük.

   A Pápai Magyar Intézetnél - amely a római magyar nagykövetséggel egy épületben foglalt helyet - sok kollaboráns dolgozott, "itt mindenki mindenkit lehallgatott" - mondta. Hozzátette: kutatásai alapján a Pápai Magyar Intézet vezetői, a rektorok az állambiztonság beszervezett emberei voltak, közülük később többen püspökök lettek Magyarországon a múlt rendszerben. Véleménye szerint az ott tanulók között is fennáll a gyanú, hogy az állambiztonsági hálózat emberei voltak, mert "nem akárki kerülhetett ki Rómába".