2010. március 3. szerda
Send this article Print this article

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke a néppárti frakciót látogatta meg

Az Európai Parlament Néppárti Frakciójának 2010. március 3-i rendes ülése azáltal vált különlegessé, hogy azt – megválasztatása óta első ízben – jelenlétével tisztelte meg Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke. Az ismerkedés céljából megrendezett eszmecsere kapcsán a Lisszaboni Szerződés révén létrehozott új tisztséget elsőként betöltő új elnök az Európai Unió intézményei és tisztségviselői közötti kapcsolattartás és együttműködés fontosságát, valamint saját, ez iránti elkötelezettségét hangsúlyozta.





Bevezető előterjesztésében Rompuy elnök a pénzügyi-gazdasági válság leküzdését és a klímaváltozással szembeni közös fellépést tartotta a legfontosabb problémáknak, melyek önálló uniós stratégia alkalmazását teszik szükségessé. Ezekben a kérdésekben Európának egységesen kell szólnia és fellépnie – hangoztatta a belga elnök –, pontosan meghatározva a hosszú távú, valamint az ezekhez szabott rövid távú célkitűzéseit.

A nagy érdeklődést kiváltó fórum-megbeszélésen mintegy huszonöt képviselő intézett kérdést az EU elnökéhez.

José Ignacio Salafranca olasz EP-képviselő az emberi jogok területén bekövetkezhető változásokról érdeklődött, és a kubaiak kommunizmus-elleni küzdelmének fokozott támogatását szorgalmazta.

Tunne Kelam észtországi, valamint Laima Andrikiene litván EP-képviselők a közös európai kül- és biztonságpolitika viszonylatában a francia–orosz hadirepülőgép-üzlet tervét bírálták, különös tekintettel Grúzia oroszok általi fenyegetettségére.

Lambert van Nistelrooj holland képviselő az Európai Tanács részéről az eddiginél nagyobb odafigyelést igényelt az Európai Parlament iránt – a Lisszaboni Szerződés szellemében.

Mario Mauro olaszországi politikus a hazájában tapasztalható bizalomcsökkenés iránti aggodalmának adott hangot, mely az utóbbi időben az EU intézményeit övezi. Ehhez kapcsolódóan Alojz Peterle volt szlovén kormányfő a lisszaboni stratégia kellő érvényesülése iránti kétségét fejezte ki, sok sikert kívánva az elnöknek és csapatának. Othmar Karas osztrák képviselő hasonló értelemben nyilatkozott.

Győri Enikő Fidesz-képviselő, a küszöbön álló magyarországi kormányváltozásra utalva, az Európai Tanács elnöksége és a soros – spanyol, belga, magyar – elnökségek közötti várható együttműködésre nézve tette fel kérdését.

Tőkés László erdélyi képviselőnk hozzászólásában megállapította, hogy – egészében véve – az Európai Közösség viszonya enyhén szólva problematikus mind az EU-n belüli, mind a rajta kívüli volt kommunista országokhoz. Az előbbiek európai csatlakozása ellenére, kontinensünket továbbra is a múltból örökölt megosztottság jellemzi – a továbbra is meglévő „virtuális vasfüggöny” miatt. Több kelet-közép-európai ország nem annyira valós érdemei, hanem sokkal inkább politikai okokból nyerte el felvételét az Unióba, s ennek tulajdoníthatóan magukkal hozták, „importálták” kommunista múltjukban gyökerező problémáikat, mint amilyenek: a jogállamiság hiánya, a korrupció vagy a megoldatlan kisebbségi kérdések (stb.). A posztkommunista országok egyik legnagyobb problémát jelentő öröksége a volt kommunista és titkosszolgálati vezetők politikai tovább élése, hatalomba való beépülése – ami az EU számára biztonságpolitikai kockázatot jelent. Milyen elképzelései vannak az Elnöknek Kelet- és Közép-Európa – mindezeket meghaladó – tényleges felzárkózására, a volt kommunista országok integrációjának stratégiájára nézve? – tette fel a kérdést Tőkés László.

Vytautas Landsbergis litvániai ex-elnök a balti államok, Lengyelország és – általában véve – a keleti térség országainak gazdasági, energiapolitikai függetlensége elvesztésének a veszélyére hívta fel a figyelmet, az orosz gázipar befolyása, illetve az Északi Áramlat gázvezeték következtében.

Joseph Daul néppárti frakcióelnök hozzászólásában a munkahelyteremtés stratégiai fontosságára mutatott rá, az EU 2020-ra szóló általános stratégiája összefüggésében.

A sokfelé ágazó kérdésekre Herman Van Rompuy márcsak az idő hiányában sem adhatott részletes választ. Záróbeszédében viszont hangsúlyos módon kitért a válságkezelés, az európai intézmények strukturális és funkcionális összehangolása, valamint az uniós kül- és biztonságpolitika kérdéseire. Elismerve ugyan, hogy a tagországokban mind az EU, mind Európa jövője vonatkozásában bizalmi válság tapasztalható, a kritikával és az elégedetlenséggel szemben viszont nekünk mégiscsak az elért európai eredményeket kell hangsúlyoznunk és a reménység szavát kell hallatnunk – mondotta.

Brüsszel, 2010. március 3.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája



www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010