Imádság a Kommunizmus Globális Múzeuma felavatása alkalmából

Felséges Istenünk! Mennyei Atyánk!

Szent Igédben Te azt ígérted, hogy: „Felhozod a Te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogosságodat, miként a delet” (Zsolt. 37,6).

A világban tapasztalható rengeteg igazságtalanság és nyomasztó jogtalanság láttán gyakran elkeseredünk, és reményünket vesztve, elcsüggedünk.

Kicsiny Dávidként hogyan is szállhatnánk szembe a túlerővel, a világ Góliátjaival?

Vádol bennünket a lelkiismeret cinkos megalkuvásainkért és gyáva megfutamodásainkért, melyek által a gonoszt felbátorítjuk, az igazságot eláruljuk, embertársainkat, az elnyomottakat pedig magukra hagyjuk.

Bocsásd meg bűneinket, kicsinyhitűségünket, melyek kárhoztatnak, gyengeségeinket és gyarlóságainkat melyeken a gonosz hatalma alapul!

Az önmagán és félelmein felül emelkedő Dávid hitét add nekünk, aki tudta, hogy „Te hadakozol érettünk”.

Add a Zsoltáros bizonyosságát a mi szívünkbe, aki tudta, hogy az igazság olyanképpen virrad fel, miként a fényes nap, és hittel tudta, hogy törvényed jogossága, miként teremtett világod természeti törvénye, oly bizonyosan érvényesülni fog.

Ezt a hitet és a hitbéli meggyőződésnek azt a bátorságát add nekünk, az elnyomottaknak, mely képessé tesz bennünket az igazság melletti kiállásra és az egymásért való cselekvésre.

Kérve kérünk: szabadíts meg minket a gonosztól! Szabadításodért hálákat adva, imádkozunk egy Isten- és embertelen korszak és rendszer valamennyi áldozatáért. Vigasztalj és áldj meg, emelj fel bennünket! „Jöjjön el a Te országod!”

Áldd meg Gyülekezetünket, melynek közösségében az emlékezet gyógyításának ezt a múzeumát felavatjuk. Legyen áldott azoknak emléke, akiknek bizonyságtételét és krisztusi áldozatát hirdeti ez az intézmény. Ámen.

Washington, 2009. június 16.