Rip.: Pontosan mi történt itt a MÁÉRT-en? Válasszuk ketté: először is miért nem írta alá a helyszínen a zárónyilatkozatot?

T. L.: Az időzítésnek semmi jelentősége nincsen. Ott voltam az értekezleten – amelynek egyik alapítója vagyok egyébként – ebédig, s aztán igazoltan hiányoztam. A záródokumentumot ezután íratták alá a jelenlévőkkel, én akkor szignáltam, amikor kézhez vettem.

Rip.: És miért nem szólalt fel? Állítólag felszólalt volna, azt lehetett hallani ott a helyszínen az újságíróktól, hogy megsértődött, mert Orbán Viktor és Kelemen Hunor után szólalt volna fel, ott egy kicsit megcsúszott a program, és szóltak önnek, hogy már nem lenne annyi ideje a beszédre, amennyit tervezett volna. Ez igaz? Volt egy ilyen sértődés?

T. L.: Talán a Blikk-től származik ez a tévinformáció amelyet azután átvett a többi sajtótermék is. Ennek sem sok köze van a valósághoz. Ilyenkor részemről nem sértődésről volt szó, hanem egy olyan üzenetet, kérést kaptunk a szervezőktől, hogy a csúszás miatt osszuk meg a szólást magunk között az Erdélyi Magyar Néppárt és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vezetői. Ez utóbbi elnökeként ekkor inkább lemondtam az én időmről, amelyet megkurtítottak volna, és átadtam a terepet Szilágyi Zsolt néppárti elnöknek.

Rip.: Tehát semmiféle sértődöttség nem volt önben.

T. L.: Jaj, nem, a  politikában ilyen nincs is.

Rip.: Hát, talán van… Egy kicsit bontsuk még ezt ki, mert ott a helyszínen arról is beszéltek, hogy nem ez az intermezzo volt az oka annak, hogy ön nem beszélt, hanem talán azért sértődött meg inkább, mert az elmúlt években a magyar miniszterelnök az RMDSZ oldalára állt – így fogalmaztak egyesek. Tavaly májusban egy könyvbemutatón ön is beszélt erről. Azt mondta, hogy több mint különös, hogy a kormány az „erdélyi MSZP-t” – ahogy ön fogalmazott –, azaz az RMDSZ-t támogatja. Mi van e mögött?

T. L.: Nézze: a politikában is lehet hibázni. Én nem tudok róla, hogy Orbán Viktor nemzetpolitikájában fordulat állott volna be, de azt viszont hallom, hogy a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök- helyettes legutóbb is kijelentette, hogy az RMDSZ-szel való összefogás, együttműködés „nemzeti parancs”. Ez számomra egy kicsit úgy hangzik, mint hogyha azt mondanák, hogy össze kell fognia a Fidesz-KDNP-nek a Gyurcsány-féle DK-val. Vannak olyan inkompatibilis viszonyok, amelyeket kár erőltetni, és a szavazatszerzési teljesítmény abszolút értékben nem jelent minőséget. Gondolok is az RMDSZ sokat hangoztatott választási fölényére. Egyszerűen arról van szó, hogy a magyarság, a magyar szavazópolgárok mintegy 60-70%-a az elmúlt 25 évben lemorzsolódott, s csak a maradék 30-40%  szavazatainak a többségét szerzi meg az RMDSZ.

Rip.: Akkor mi lehet az oka annak, hogy a Fidesz és az RMDSZ kiegyezett, vagy nem tudom, hogy hogy fogalmazzak… a magyar kormány őket támogatja. Tehát mi akkor ennek az oka ön szerint?

T. L.: Természetesen meg kell találni a „modus vivendit” azzal az egyetlen magyar politikai szervezettel, amelyik egyáltalán benn van a román parlamentben. Viszont a Fidesz nemzetpolitikáját én következetesnek és már-már forradalminak tartom, például azzal, hogy meghirdette a határok feletti nemzetegyesítést.

Rip.: Most is annak tartja? Azt mondta korábban, hogy most már átláthatatlan és követhetetlen ez a nemzetpolitika.

T. L.: A Fidesz nemzetpolitikája alapvonalaiban forradalmasította a külhoni magyarság iránti politikát, viszont nem minden részletben kell egyetértenünk. Tehát az RMDSZ-szel való együttműködésnek komoly feltételei kellene legyenek, például az, hogy éppen a Fidesz nemzetpolitikáját ne árulja el.

Rip.: Úgy érzi, hogy ez megtörténhet?

T. L.: Az RMDSZ pályafutása nagy részében MSZP-típusú balliberális politikát folytatott. Hosszú éveken át kifejezetten ellenséges volt a Fidesszel és a Fidesz-féle nemzetpolitikával. Itt természetesen a vezérkarra, az RMDSZ-es nómenklatúrára gondolok első sorban. Később, az utóbbi években viszont átsorolt egy pszeudo-Fidesz-barát politikai irányba, és gondolom, hogy ezt méltányolta a Fidesz-vezetőség, és – egyébként nagyon helyesen – keresi az együttműködés lehetőségeit. Mi azonban ezt súlypontosabb kérdésnek tartjuk mintsem, hogy valamely arculati összehangolódással megelégednénk. Mi látjuk, hogy mi van otthon, Erdélyben.

Rip.: Azt mondta, hogy ezt a fordulást méltányolja a Fidesz. Arról is írt a sajtó, hogy valószínűleg nem kap majd az RMDSZ ellenzéke támogatást a magyar kormánytól 2016-tól. Tud-e ön erről, vagy beszélt-e erről magyar kormányzati szereplőkkel? Az elmúlt években, 2010-től 2015-ig  állítólag kaptak több mint egymilliárd forint támogatást. Kapják továbbra is a támogatást, vagy nem?

T. L.: Szét kell választanunk a dolgokat. Különbséget kell tennünk a honosítási tevékenység végzése fejében nyert rendszeres támogatás és a bulvársajtó vagy a balliberális sajtó egy része által nekünk felrótt, illetve a kormánynak felrótt párttámogatás között. Szerződéses alapon, nagy lelkesedéssel, nagy hatékonysággal végezzük a Nemzeti Tanács irodahálózata keretében a honosítási munkálatokat. „Méltó a munkás a maga bérére” – mondhatnám bibliai kifejezéssel élve, azonban akik egyfolytában alantas célzatú támadásokat intéznek ellenünk – legutóbb például a szocialista Mesterházy Attila intézett több interpellációt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyetteshez a nagyváradi Partium Keresztény Egyetem dolgában –, ezekkel a támadásokkal én már szokva vagyok, tehát akik itt keresik az ökör alatt a borjút, azok tévednek.

Rip.: Akkor kapják továbbra is ezeket a támogatásokat?

T. L.: Természetesen, de hát miért ne kapnánk?

Rip.: Csak tegyük tisztába… Sokan azt mondják, hogy biztos azért sértődött meg a püspök úr, mert esetleg már nem kapják ezeket.

T. L.: Dehogy! De nézze: én Ceauşescu ellen harcoltam. Én nem vagyok „kliense” a magyar kormánynak vagy a Fidesznek magának. Legjobb lelkiismeretem szerint, egy tartós, 25 éve tartó szövetségben működök együtt a Fidesszel vagy személy szerint azokkal a baráti bajtársaimmal, akik a Fidesz élén állnak, és személyi szabadságomnak megfelelően egy csapatban játszom velük.

Rip.: Semjén Zsolttal beszélt? Ugye, említette, hogy ahogy ő nyilatkozott, az furcsa volt.

T. L.: Nem beszéltem vele. Szerintem nekik kellene megkérdezniük minket, engemet, például ilyen kérdésekben. A nemzetpolitikai minisztériumnak, államtitkárságnak kellene konzultálnia ilyen esetekben a határokon túli nemzeti erőkkel, ugyanis nagyon megperzselheti a Fideszt vagy a magyar kormányt az, hogy az RMDSZ-es politika éppen annyira érintett például a korrupcióban, mint a román politikai versenypártok.

Rip.: Itt a stúdióban is beszélgettünk erről Kelemen Hunorral, ők tagadják ezt. Most önkormányzati és parlamenti választások lesznek Romániában. Kutatások szerint az RMDSZ támogatottsága is csökken. Lehet, hogy nem lesz parlamenti képviselete a magyarságnak?  Vagy mi a rosszabb ön szerint, ha nincs az erdélyi magyarságnak képviselete a román parlamentben, vagy ha csak mondjuk bizonyos alkuk alapján kerülnek kormányzati pozícióba?

T. L.: 2010-ben azzal a reménnyel indultunk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében sikerülni fog a határon túli magyarok és az anyaország közötti együttműködést is minden eddiginél magasabb szintre emelni. Nos, ez részben sikerült az anyaországgal, de nem sikerült odahaza. Sőt, azóta is mélyült az ellentét az erdélyi politikai „aktorok” között. Ez a választásra nézve nagyon rossz kiindulási helyzet. Nagyon találóan mondta egy székely széki elnök, Gazda Zoltán, hogy az egész magyar politikai élet Romániában „padlón van”, és csak együtt tudunk felemelkedni, mert hogyha mindegyik visszahúzza a másikat, akkor ebből mindenki csak veszíteni fog. A választásokra nézve tehát valóban korparancs, a helyzet parancsa, hogy megtaláljuk az együttműködés lehetőségét. Én nagyra értékelem Semjén Zsoltnak az erre irányuló szándékát. Csupán az a kérdés, hogy milyen áron? Tehát nem „bútorozhatunk össze” például a bihari RMDSZ vezéreivel, akik kifejezetten korrupciós ügyekben érintettek. Maga a Bihar megyei elnök éppen bírósági felügyelet alatt várja korrupciós ügyének a tárgyalását. Ilyen esetekben az álmagyar egység nem feledtetheti a reális viszonyokat.

Rip.: Sajnos, ez lesz a végszó. Köszönöm szépen, hogy itt volt!

 

(A budapesti Hír TV Magyarország élőben című műsorának 2016. január 14-i adásában elhangzott interjú szerkesztett változata.)