2013. szeptember 20. péntek

Közös tanévnyitó ünnepség

Az Óbudai Egyetem határon túli Kárpát-medencei magyar tannyelvű felsőoktatási intézményekkel közös tanévnyitó ünnepségén az erdélyi felsőoktatási intézmények nevében Tőkés László európai parlamenti képviselő, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke és Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora szólalt fel. Beszédet mondott továbbá Rudas Imre, az Óbudai Egyetem rektora, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, Klinghammer István felsőoktatásért felelős államtitkár és Sándorné Kriszt Éva, a Magyar Rektori Konferencia társelnöke. Alább olvashatják Tőkés László beszédét az ünnepi rendezvényen.

Egyetemi tanévnyitó beszéd

Az Óbudai Egyetem, nevezetesen Rudas Imre rektor úr kezdeményezésének köszönhetően, a mai napon egy rendkívüli Kárpát-medencei tanévnyitó ünnepségnek lehetünk részesei.

Miért fontos ez számunkra? Mi ennek a jelentősége?

Mit üzen nekünk a magyarországi akadémiai szféra, a magyar kormány, valamint Erdély és Felvidék, Kárpátalja és Délvidék együttes jelenléte?

Közel száz évvel ezelőtt, 1919. május 12-én Onisifor Ghibu, a magyarellenességéről elhíresült román kormánymegbízott, szuronyos katonák kíséretében, karhatalmi erővel foglalta le és vette birtokba az akkori kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemet. November 3-án már I. Ferdinánd román király jelenlétében nyitották meg az – utóbb róla elnevezett – románra átformált tanintézetet.

Időben ide kell visszakanyarodnunk, hogy a maga teljes mélységében megértsük, miről is szól a Magyar Nemzeti Összetartozásnak ez a rendkívüli ünnepe.

Akkor, a Magyarországtól elszakított részek lakosaival és intézményeivel együtt, felsőoktatási intézményeink is mind földönfutóvá váltak, nagynevű professzoraikat elűzték, védtelen hallgatóikat pedig szélnek eresztették.

A magyar minisztertanács 1921-béli döntése értelmében a kolozsvári egyetemet Szeged, a pozsonyit pedig Pécs fogadta be, selmecbányai főiskolánk viszont Sopronba költözött. Akkor romjaiból kellett újjáépíteni a magyar felsőoktatást. Csonka hazánk azonban nem hagyott magunkra, és mentette, ami menthető: szívén viselte idegenbe szakadt magyarságunk sorsát.

Nagyot ugorva az időben és – idő szűkében – nem térve ki a közbeeső, többé-kevésbé mostoha időszakokra, a külhoni magyar felsőoktatás nacionál-kommunista uralom alatti ínséges évtizedeire: máris ide érkezünk a jelenbe. Az 1989 utáni rendszerváltozás viszontagságos korszakát sem részletezve, végre elmondhatjuk, hogy újból együtt vagyunk, és immár maga a magyar Alaptörvény gondoskodik a sorsunkról, amikor is a külhoni magyar nemzetrészek iránti felelősségvállalást kötelességévé teszi a Hazának.

Ebben az összefüggésben: jelképes erejű a mai tanévnyitó. Felsereglésünk alkalmával újból együtt van a Nemzet és legszebb „virága”: a tanuló Ifjúság.

Isten iránti hálával gondolunk arra, hogy – Illyés Gyula szavaival szólva – a Haza „a magasból” újra földre száll, és a Kárpát-medencei közös „egyetemi térben” valósággá válik.

Tavaly tavasszal az Európai Parlamentben Az európai felsőoktatási rendszerek modernizációjáról szóló jelentés előadója voltam. Azonban: mi értelme van „európai integrációról” beszélnünk mindaddig, amíg a magyar–magyar integráció, ezen belül pedig a magyar egyetemi oktatás integrációja is még oly távolinak tűnik? – fogalmazódott meg bennem akkor a kérdés.

Tudnivaló, hogy az Európai Unióban működő, mintegy 4000 felsőoktatási intézmény közül mindössze 200 szerepel a világ 500 legjobb egyeteme között – és ezek közül is csupán egynéhány kerül ki Kelet- és Közép-Európából. Valahol ezek között tarthatjuk számon magyar egyetemeinket, de még inkább többszörösen hátrányos helyzetből indult, külhoni intézményeinket.

Magam is egy olyan „szerény” erdélyi egyetemi hálózatot képviselek, mely az állami tilalom ellenében – a magyar haza hathatós támogatásával – csupán a múlt század utolsó évtizedében jött létre, és a mostoha európai és kisebbségi létviszonyok között keresi a kibontakozás és a felemelkedés útját.

„Tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat” – erre buzdítja János apostol a „gazdag szegényeket” (Jel.3,11). A Báthori István és Bethlen Gábor fejedelmek, valamint a zseniális Bolyai János nevéhez kapcsolódó erdélyi egyetemek örökségét igyekszünk folytatni a mostani Partiumi és Sapientia tudományegyetemeken, tudatában annak, hogy a hagyományőrzés önmagában kevés: a nagy múltú Óbuda vagy Pécs mintájára, tovább kell lépnünk, és a bibliai tálentumokról szóló példázat tanítása szerint tovább kell gyarapítanunk öröklött kincseinket. – Ehhez ad indítást példaértékű közös tanévnyitónk a Művészetek Palotájában! Ehhez kérjük és igényeljük testvéri szolidaritásotokat, szakmai segítségeteket és határokat meghaladó együttműködéseteket.

A mai európai kordivat szerint, és – sajnos – rendszerváltó társadalmaink sanyarú kényszerének a következtében is: manapság mindenki a mobilitásra, a munkaerő-vándorlás szabadságára esküszik. Meggyőződésem azonban, hogy nekünk nem a vendégmunkások, nem az elvándorlók útját kell követnünk, hanem itthon kell jobb és „élhetőbb” viszonyokat teremtenünk. Kiváltképpen érvényes ez a külhoni magyarokra, hiszen szülőföldünkön való megmaradásunk egyenesen létkérdés nemzetünk számára.

Mi lesz velünk, ha legjobbjaink, ifjúságunk színe-virága itt hagyja hazáját? Szellemi-társadalmi megújulásunk legfőbb követelménye: a ti helytállásotok – mondom Pálinkás József akadémiai elnök véleményét osztva.

A múlt heti kötcsei találkozón Orbán Viktor miniszterelnök „a válságkezeléstől az országépítésig” terjedő célokat tűzött ki. Ebben a munkás küzdelemben sokszor a kicsiny Dávid módjára kell a hatalmas Góliátokkal megküzdenünk, ehhez viszont „sok parittya kell” – mondotta volt Matolcsy György.

A régi jelszó tudományról és fegyverről szól: Arte et Marte. Hála Istennek, a palesztinok vagy izraeliek módjára, nektek nem kell fegyvert fognotok. Viszont „a tudomány fegyverével”, Isten adta képességeitekkel és tehetségetekkel az ország- és nemzetépítők sorába valamennyien beállhattok.

Juhos Gábor és társai éppen ezekben a napokban futnak maratont – az erdélyi, a székely autonómiáért.

Sastin Marianna tegnapi világbajnoki aranyáról az juthat eszünkbe, hogy sikerrel birkózhatunk meg a helyzetünkkel.

Együttes erővel sokra mehetünk. Erről szól mai együttlétünk.

Számítunk Reátok! Ti is bízhattok bennünk. Így legyen!

Budapest, 2013. szeptember 20.

Tőkés László

a Partiumi Keresztény Egyetem

elnöke