Küzdelem és építés – húszéves a romániai rendszerváltozás

Temesváron 2009. december 14-én délután 5 órakor került sor a „Küzdelem és építés – húszéves a romániai rendszerváltozás”címet viselő forradalmi emlékév temesvári emlékhetének ünnepélyes megnyitójára.

1989 decemberében a temesvár-belvárosi templom köré sereglett, Tőkés László temesvári lelkipásztor kilakoltatása ellen tiltakozó temesváriak nemes felháborodásából nőtt ki a sorsfordító romániai népfelkelés. A templompalota ma megújult külsővel várja az emlékezőket – ám a felújítás munkálatai során egyben a múltnak is tisztelegtek. A forradalmi eufória „falfirkáját” megörökítették az utókor számára is: a restaurálásnál vigyáztak arra, hogy a Tőkés László melletti kiállást idéző 1989-es felirat továbbra is látható maradjon. (Itt jegyeznénk meg: az „1989-es graffiti” román megfelelőjét valakik még régebb „eltűntették”.) Az „Éljen Tőkés László! Szabadság!” szöveg „kéziratos” formáját híven megőrző emléktábla leleplezésével vette kezdetét a templomi megemlékezés, melynek nyitóáhítatában Fazakas Csaba esperes az egyházak közéleti szerepvállalásának szükségességét példázta a húsz évvel ezelőtti történelmi eseményekkel.

Toró T Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke főszervezőként megköszönte a szervezők és támogatók segítségét, és röviden ismertette a hét fontosabb eseményeit, kiemelve: a szervezők szándékai szerint nem csupán a megemlékezést szolgálják az ünnepi alkalmak, hanem az elmúlt két évtized eredményeinek, kudarcainak számbavételét is.

Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete köszöntőjében hangsúlyozta: ha húsz évvel ezelőtt Tőkés László nem teszi azt, amit tett, akkor mi ma nem lennénk itt, és nem tennénk azt, amit teszünk. Az igazságot nem lehet kilakoltatni, mondotta a nagykövet, majd a húsz évvel ezelőtti kilakoltatás kapcsán Tamási Áront parafrazálta: „azért vagyunk a világon, hogy ez a világ igazságosabb legyen, és mindenki otthon érezze magát benne.” – így foglalhatjuk össze Tőkés László akkori hitvallását. Füzes Oszkár arra is felhívta a figyelmet, hogy az egykori temesvári lelkipásztor kiállása bebizonyította: egy nép igazsága melletti küzdelem nem valamely nemzet ellenében történik – és akkor ezt sok román milyen gyorsan megértette.

Szűrös Mátyás volt köztársasági elnök köszöntőjének felvezetéseként Aszalos Géza színművész felolvasta a Magyar Köztársaságot 1989-ben kikiáltó államfő egykori, Nicolae Ceauşescu román diktátorhoz írt levelét, amelyben Tőkés László mellett állt ki.

Szűrös Mátyás beszédében rámutatott, hogy húsz év távlatából megállapítható: igazságot tett a történelem, hiszen Ceauşescu elbukott – mert a diktátorok sorsa az, hogy vagy kivégzik őket, vagy megőrülnek (ha marad egy kis lelkiismeretük); ezzel szemben Tőkés Lászlót előbb püspökké, majd európai parlamenti képviselővé választották. A volt államfő Adyt idézve megállapította: „viharvert” nemzetek voltunk ezelőtt két évtizeddel Közép-Kelet-Európában, és megszülettek a „nagy dolgok”, mert „bátrak voltak, akik mertek”.

Markus Meckel, a Német Demokratikus Köztársaság (NDK) rendszerváltó volt külügyminisztere köszöntőjében felelevenítette emlékeit. Adalékolta: evangélikus lelkészként már az 1970-es évektől ismeretségbe került Tőkés László édesapjával, Tőkés István teológiai professzorral, és ettől az időtől kezdve figyelemmel követte az erdélyi magyarok sorsának alakulását. Meckel – többek között – arról a pillanatról is beszélt, amikor a német rádiók tudósítani kezdtek a temesvári eseményekről. Mint elmondta, a frissen alapított keletnémet szociáldemokrata párt képviselőjeként egy kerekasztal-konferenciára készülvén épp a beszédén dolgozott, amikor – az akkori szokás szerint – még név nélkül tudósítottak 1989 decemberérének Temesvárjáról. Ő másnap már Tőkés László nevét „megelőlegezve” hívta fel a figyelmét a dialógusba bocsátkozó kelet- és nyugatnémet képviselőtársainak, arra kérvén őket, hogy segítsenek a temesváriaknak. Az egyházi szerepvállalás kérdése kapcsán Meckel rámutatott: az NDK protestáns egyházai kiemelkedő szerepet játszottak a békés átmenetben, csakúgy, mint ahogyan a lengyelországi katolikusok is fontos szerepet vállaltak a Szolidaritás-mozgalom kiteljesedésében. A német rendszerváltó személyiség tömören összefoglalta a rendszerváltozások lényegét: a szabadság győzelme az igazság győzelme.

Markus Meckel ugyanakkor arra is kitért, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat az a Herta Müller kapta, aki épp a Bánság életéről írva mutatta meg, mennyire fontos az emberi méltóság kérdése egy diktatúrában. Az egyéni méltóság megtartása és megvédése jellemezze az a mi társadalmainkat – kívánta beszéde zárásaképp.

Az ünnepség folytatásaképp Szőcs Géza bemutatta a Memento 1989–2009 című kiállítást. „Hírlapíróként” számára a mozgó kiállítás lényege: emlékeztetni és megmutatni. A volt ellenzéki költő szerint a Berlini Fal felépítése óta az európai kultúrát élénken foglalkoztatja a „fal” fogalma. Ennek kapcsán a „hallgatás fala” szintagmájának felvillantotta egy másik jelentésárnyalatát is: ezt a falat sokan építettük, mondotta, és idézte a Pink Floyd híres „A Fal” című zenedarabjának ismert sorát: „Te is csak egy tégla vagy a falban…”

A kiállított fényképek értékelésekor az Ellenpontok szamizdat folyóirat szerkesztője kitért arra is: az elmúlt húsz a történelem átírásának kísérletéről szólt. A hallgatás fala helyett szép lassan felépült az elhallgatás fala, jelezte a költő. Abban, hogy nem sikerült hamis történelmet gyártani, nagy szerepe volt azoknak az újságíróknak, fotográfusoknak, akik ezt nem engedték.

Művészi közjátékként egy „hangoskönyv-részlettel” gazdagodhattak az ünneplők, amelyet Aszalos Géza és Tar Mónika temesvári színészek adtak elő. Gazdáné Mátyus Melinda lelkipásztornak az 1989-es temesvári eseményekről „belső szemszögből” megírt könyvéből olvastak fel részleteket nagy átéléssel a színészek.

Ezután könyvbemutatókra került sor: Joel David és Antal János szerzőpáros Rev. Revolution című könyvét Hámos László, az amerikai Magyar Emberi Jogok Alapítványának elnöke mutatta be. A Tőkés László életéről egyes szám első személyben írt angol nyelvű művet Hámos emlékdús előadással vezette fel, többek között szólt az amerikai magyarok segélyakcióiról, lobbimunkájáról, Tőkés László amerikai útjának emlékezetesebb pillanatairól is.

Második könyvként Nick Thorpe, a BBC közép-európai tudósítójának ’89 The Unfinished Revolution című művét Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke méltatta a szerző jelenlétében. A román forradalmár kiemelte: Nick Thorpe könyvét hitelesíti, hogy már huszonöt éve a BBC-nél dolgozik, 1989-ben is ő tudósított a romániai forradalomról – márpedig a BBC-ről mindannyian tudjuk, milyen rigurózus módon ragaszkodik az objektivitáshoz, és milyen példaértékű etikai kódex szabályozza az újságíróik munkáját. Nick Thorpe röviden felszólalásában a könyve alapkérdését járta körül: mi indítja az embereket, mi adja a bátorságot ahhoz, hogy kimenjenek az utcára? Elgondolkodtató megállapítása szerint a román diktátor nem számolt a falusi emberek, a faluról városba származott emberek bátorságával.

Utolsó előtti mozzanatként felolvasták David Stancliff, Salisbury anglikán püspökének levelét Tőkés Lászlóhoz, amelyben a püspök a keresztény értékek fontosságáról írt.

Tőkés László rövid köszönetnyilvánításával zárult a megnyitó. A püspök Szabolcska Mihály templomában arra a hűségre figyelmeztetett, ami temesvári lelkészköltőt jellemezte. Amikor Erdély Romániához került, Szabolcska Mihály vállalta az itthon maradás küzdelmes állapotát – ezt a példát kell szem előtt tartanunk, jelentette ki Tőkés László. Európai képviselőnk kegyeletteljesen emlékezett meg Újvárossy Ernő mártíromságáról, hiszen a temesvári mérnök elkötelezett hívőként az első áldozatává vált a temesvári megtorlásnak még a forradalom tényleges kirobbanása előtt.

A volt temesvári lelkipásztor – az ő szerepére rákérdező Nick Thorpe-nak a nyilvánosság előtt is válaszolván – rámutatott: éppen az volt az erő, hogy Isten után egy közösséget alkottak a temesvári reformátusok. A közösség jelenti a legtöbbet, és erre törekedjünk a továbbiakban is – emelte ki Tőkés.

A kommunizmus legnagyobb bűne, mondotta a püspök, hogy szétverte az emberi kapcsolatokat, bizalmatlansággal fertőzte még a legbensőségesebb viszonyainkat is – és épp a közösség volt az, aki szembe tudott szállni a kommunista diktatúrával. Tágabb értelemben a nyilvánosság, a média is közösségként segített a küzdelemben.

A megnyitó végén egy perc néma csenddel adóztak a temesvári forradalomban elhunyt áldozatok emlékének.

Az est rendkívüli sajtóklubbal folytatódott a Csiki Gergely Színház stúdiótermében. A jelen lévő újságírók – Füzes Oszkár bukaresti nagykövet, aki egykori újságíróként moderálta a beszélgetést Gazda Árpáddal egyetemben, Chrudinák Alajos, Sugár András, Salamon Rudolf, Michele Claire, Nick Thorpe, Szőczy Árpád és Boros Zoltán – mind részt vettek a „hallgatás falának” lebontásában. A média hősei belső titkokat osztottak meg, a „Szekuritáté szoros emberfogásában” készült interjúkról meséltek, valamint beszéltek a sajtó lehetőségeiről a pártállami diktatúra működő cenzúrájának keretei között.

Érdekes momentuma volt a beszélgetésnek, amikor kiderült, hogy az egymással együttműködő kanadai francia újságírók, illetve a Panoráma stábja húsz év elmúltával némileg különböző történetekkel rendelkeznek az elhíresült interjúról, amit a kanadaiak készíttettek, de a Panoráma játszott be. Továbbá az is napvilágra került, hogy egészen addig Romániáról a Nyugatnak nemigen voltak információi, az atomerőműveken, illetve az energetikai együttműködésen kívül az egyszerű nyugati polgár nem is hallott a romániai állapotokról – a román diktatúra hírzárlata és dezinformációs hálózata eredményesnek bizonyult. A Panoráma-interjú jelentette az első nagy áttörést az „elhallgatás falán”, ebből később részeket vettek át nyugati és amerikai televíziós csatornák is.

A közönség soraiból érkező hozzászólások tovább árnyalták a képet: Tőkés László testvére, Tőkés István a magyar diaszpóra megfeszített munkájára hívta fel a figyelmet, amelynek eredményeként kisebb híreket sikerült elhelyezni a nyugati sajtóban.

A külön-külön is élő történetekből mégiscsak összeállt a történelem a késő éjszakába nyúló beszélgetés folyamán.

Temesvár, 2009. december 15.