»
Az igehirdető Jeremiás próféta siralmaiból vett bibliaidézetekkel illusztrálta az emberi nem és azon belül a magyarság, a nemzet szenvedéstörténetét, hangsúlyozva, hogy a világ rendje nem a véletlenek műve, hanem az isteni elrendelés függvénye. Mindazonáltal az örök küzdelmek és nyomorúságok közepette is folyton rá kell eszmélnünk arra, amiről a próféta maga is vall: „Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” Ezen igehely mentén jutott el prédikációjában a vendéglelkész az újrakezdés apológiájától a nemzet újbóli egységbe kovácsolásának fölöttébb szükséges voltáig.
2015. március 16. hétfő
Március 15-e Nagyváradon
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös ünnepi rendezvénye vasárnap délelőtt kezdődött és koradélutánba hajlott Nagyváradon március 15-én. A civil szervezet és a néppárt a váradolaszi református templomba hívta a nemzeti ünnepen a polgárokat, ahol a vasárnap délelőtti istentiszteletek rendjén ezúttal illusztris meghívott hirdette Isten igéjét: Szászfalvi László csurgói lelkipásztor, a Magyar Országgyűlés tagja, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának alelnöke.Az igehirdető Jeremiás próféta siralmaiból vett bibliaidézetekkel illusztrálta az emberi nem és azon belül a magyarság, a nemzet szenvedéstörténetét, hangsúlyozva, hogy a világ rendje nem a véletlenek műve, hanem az isteni elrendelés függvénye. Mindazonáltal az örök küzdelmek és nyomorúságok közepette is folyton rá kell eszmélnünk arra, amiről a próféta maga is vall: „Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban! Gondolj nyomorúságomra és hontalanságomra, az ürömre és a méregre! Mindig erre gondol, és elcsügged a lelkem. De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul.” Ezen igehely mentén jutott el prédikációjában a vendéglelkész az újrakezdés apológiájától a nemzet újbóli egységbe kovácsolásának fölöttébb szükséges voltáig.
Tőkés László európai parlamenti képviselő váradolaszi lelkipásztori minőségében köszöntötte az istentiszteleten megjelenteket, majd röviden felidézte a negyedszázaddal ezelőtti március eseményeit, amelyek már akkor megmutatták, hogy a kommunista diktatúra pár hónappal korábbi bukása korántsem hozta el evilági nyomorgattatásunk végét. Az akkor megjelent Temesvári Kiáltvány híven összegezte azokat az eszményeket, amelyeknek a győzelme nélkül nem lehet szabadságról, demokráciáról, jogbiztonságról beszélni. Az 1848-as márciusi ifjak is ugyanúgy a szabadságért küzdöttek, mint az 1989-es forradalmárok, az 1990. március 11-én kiadott temesvári nyilatkozat pedig a szabadságharc eltérítését és a kommunista örökség továbbéltetését leleplező és elítélő korszakos jelentőségű dokumentum. A mai ifjúságnak is tudnia kell, hogy van még miért küzdeni – mondotta Tőkés László arra való tekintettel is, hogy az istentiszteleten részt vettek a szatmárnémeti, zilahi, szentendrei és karcagi református gimnáziumok küldöttségei a nagyváradi testvérintézmény, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium meghívására. Utóbbinak a diákjai egy rövid zenés-verses műsorral is szolgáltak a templomban azt követően, hogy felolvasták Csohány János egyháztörténész professzor rövid történeti visszatekintését a 167 évvel ezelőtti eseményekre.
Az istentisztelet után az Ezredévi emléktéren álló Szacsvay-szobornál tartottak megemlékezést, több száz részvevő jelenlétében, nagy médiaérdeklődés mellett. Itt elsőként Takács Péter Attila kolozsvári konzul olvasta föl Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek a világ minden magyarjához intézett ünnepi üzenetét.
Tőkés László EP-képviselő az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökeként számos aktuális politikai aspektusra mutatott rá a szentírásból vett találó idézetekkel, kidomborítva történelmi, nemzeti, közösségi jelképeink fontosságát és a megvédésükre irányuló harcunk folytatásának imperatívuszát. A jelképes politizálást nem szabad szembeállítani a reálpolitikával, hiszen minden szimbólumnak nagyon is reális politikai töltete van, ezek a jelképeink áldottak és szentek számunkra. Például a székely zászló az autonómiát, a március 15-én magasba emelt magyar zászló a szabadságot jelenti. „Akinek szobra áll a város főterén, az teret hódít, akinek elviszik a szobrát a főtérről, azt kiszorítják, nemcsak a főtérről, hanem a romániai társadalomból is” – utalt arra a nagyváradi kezdeményezésre, hogy kerüljön vissza az egykori Szent László térre a névadó, azaz a városalapító magyar király szobra. „Ne hagyjuk magunkat kiszoríttatni az életterünkből, a városainkból. Mi nem vagyunk jövevények, mi idevalók vagyunk, a mi királyunk alapította ezt a várost. Ha valakinek, akkor nekünk van itt keresnivalónk. (…) Folytassuk a reálpolitikát, de folytassuk a jelképes politikát is. Ne hagyjuk, hogy a propaganda, a manipuláció a forgatókönyvek világában átejtsenek, szembehazudjanak bennünket. (…) Ne hagyjuk, hogy megfosszanak bennünket a jelképeink által megjelenített önazonosságunktól” – buzdította a hallgatóságát Tőkés László, egyebek mellett arra is figyelmeztetve, hogy a nyomorító hatalmaknak akkor sem szabad behódolni, ha ez netán a kényelmesebb út. A sikerpropaganda és a manipuláció veszélyeire is utalt, mert az ugyanolyan megtévesztő, ha nemzettársainktól jön, miként ha ellenséges idegenektől.
A Szent László-szobor kérdésére Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke is kitért ünnepi beszédében. Kijelentette: nem csupán egy bronz műalkotás léte a kérdés, hanem az, hogy a nagyváradi magyarság megértesse a város vezetésével, hogy nem fogadja el a másodrangú polgár szerepet. Idei felszólalásában is lajstromba vette a romániai magyar nemzeti kisebbség sérelmeit és óhajait, konkrét utalásokat téve azokra a szervezetekre, intézményekre és személyekre, amelyek és akik közösségi jogainkért semmit nem tettek vagy ezekhez képmutatóan viszonyultak az elmúlt negyedszázadban.
A 48-as forradalmi Országgyűlés egykori mártír jegyzője, Szacsvay Imre szobránál tartott ünnepségen a mai magyar Országgyűlés nevében Szabolcs Attila, a Nemzeti Összetartozás Bizottságának másik alelnöke mondott beszédet. A betiltott március 10-i marosvásárhelyi tiltakozásra utalva kijelentette: „valakik úgy gondolják, hogy lemondunk a szabadságról, mert betiltanak egy nagygyűlést”, de a magyar ember szabadságszeretete közmondásos. A képviselő a gyarapodás, a biztonság legfontosabb zálogának az autonómiát nevezte. „Kérjük az itt élő nemzetek fiait, segítsenek abban, hogy mindannyian felvirágoztassuk Erdélyt, a Partiumot, a Bánságot. Segítsenek abban, hogy Székelyföld, és valamennyi történelmi régió vagy nemzeti közösség megteremthesse a béke szigetét, az autonómiát” – fogalmazott.
A jó hangulatú ünnepi megemlékezésen tárogatómuzsikával Kiss Géza Lóránt, trombita- és énekszóval Tasnádi Ferenc, hazafias dalokkal a Nagyváradi Asszonykórus működött közre. A székely és a nemzeti himnusz eléneklése előtt a tisztelgők tucatjai helyezték el koszorúikat, virágaikat a szobor talapzatán, amelynél a Cserkészszövetség és a Vitézi Rend tagjai álltak díszőrséget.
hírek
2024. november 18. hétfő
Szoboravató beszéd
2024. november 18. hétfő
Tisztelgés P. Kozma Imre előtt
2024. november 17. vasárnap
Nagyváradtól Masikóig, és vissza
2024. november 7. csütörtök
Matematikusból egyetemépítő – in memoriam Kovács Béla
2024. október 28. hétfő
Akik felelősséggel cselekedték a jót
2024. október 25. péntek
„Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket”
2024. szeptember 20. péntek
Tanévnyitó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
2024. szeptember 16. hétfő
A szeretetről és a hitről egy szomorú temesvári évfordulón
2024. szeptember 11. szerda
Temesvári igehirdetés és megemlékezés vasárnap
2024. szeptember 2. hétfő
Könyv a Szent István-díj történetéről