Idén Advent I. vasárnapja történetesen december 1-jére, Románia nemzeti ünnepnapjára esett. Ezen a napon, miközben Székelyföld székvárosában, Sepsiszentgyörgyön a Noua Dreaptă (Új Jobboldal) legionárius egyesület randalírozott, itt, Nagyváradon az adventi ige 1989-béli temesvári reményeinket és váradalmainkat idézte: „Felhozza az Úr a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, mint a delet” (Zsolt.37,6). Huszonnégy év után azonban, a posztkommunista Romániában még mindig az ellopott forradalom igazságtalanságainak és jogtalanságainak a sötétségével kell hadakoznunk.

   Csak egyetértenünk lehet azokkal a román politikusokkal, akik azt javasolják, hogy December 1. ne Románia, hanem csak a román nép nemzeti ünnepe legyen, mert hiszen nekünk, erdélyi magyaroknak ez a nap nem ünnep.

   Ezért is döbbentünk meg annak idején azon, hogy Medgyessy Péter akkori miniszterelnök a budapesti Kempinski hotelben Adrian Năstaséval és RMDSZ-es kíséretével ünnepelte együtt Erdély elcsatolását.

   Ezért is döbbentünk meg a napokban Gyurcsány Ferenc azon választási ígéretén, hogy győzelmük esetén újból kirekesztenének bennünket a nemzetből, és lehetőleg nemcsak most megszerzett választójogunktól, hanem magyar állampolgárságunktól is megfosztanának. Az ex-kormányfő ugyanezt mondta és tette a 2004. december 5-i, szégyenletes népszavazás idején – miként román elvtársai is hozzá hasonlóan igyekeznek megfosztani bennünket kisebbségi és közösségi jogainktól. Hogyha rajtuk múlna, akkor az erdélyi magyarok sem Bukarestben, sem Budapesten nem találnának orvoslást helyzetükre. Erről szólt tulajdonképpen a 2002–2010 közötti Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-korszak. Hogyan is változtathatnánk végre ezen a helyzeten?

   A második, végleges rendszerváltoztatás Magyarországon már elkezdődött – Romániában azonban, az előbbivel éppen ellentétes fázisban, új erőre kapott a posztkommunista visszarendeződés.

   Tegnap idézőt kaptam a Legfelsőbb Ítélőtábla Melletti Ügyészségtől. Hazaárulás címén Corneliu Zelea Codreanu Vasgárdájának az utódai, a Noua Dreaptă egyesület vádolt be a bíróság előtt. Ennek előtte a Steaua României Érdemrend becsületbíróságától érkeztek volt egyre-másra az idézések...

   A személyes átélés szubjektivitását félretéve, a rendszerváltoztatás kezdetének negyedszázados évfordulója közeledtén (1989–2014) a nemzeti összefogás és együttműködés korparancsa látszik a legfontosabbnak. Az előttünk álló konkrét feladatok összefüggésében, mindenekelőtt a jövő évi magyarországi és európai választásokra kell gondolnunk. Ezek a nemzetpolitikai ügyek minden pártpolitikai meggondolásnak és megosztó érdeknek fölötte állanak. Határokon innen és túl, egyaránt meg kell találnunk az erőegyesítés útját és módját.

   A jelenlegi helyzetben minden lehetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy az erdélyi magyarok minél nagyobb számban éljenek a választás állampolgári jogával a magyarországi választásokon, másrészt pedig azért, hogy minél erősebb képviselettel rendelkezzenek az Európai Parlamentben. Ebben a két ügyben éppen ezért nincsen helye annak a pártos kizárólagosságnak, melyet a föltétlen pártegység nevében az RMDSZ gyakorol. Súlyos következménnyel járhat az a gőgös egyeduralkodói mentalitás, illetve félrevezető pártpropaganda, mely szerint az RMDSZ az erdélyi magyarság 90%-ának a támogatásával rendelkezik, és ezáltal szinte egyedüli hiteles képviselője közösségünknek. A valóság viszont az, hogy a legutóbbi hazai választások alkalmával az erdélyi magyaroknak csupán mintegy 40%-a járult az urnákhoz, következésképpen többségük teljesen kiábrándult belőle, és eltávolodott az RMDSZ-től.

   Ideje volna,hogy a belső és külső pártcsatározásokon, valamint a folyamatos pártkampányoláson túllépve, az RMDSZ végre az igazi nemzeti összefogás útjára lépjen. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdettől fogva ennek megvalósításán fáradozik – még ha nem is tudja hatékonyan felvenni a versenyt a Bukarest által kizárólagosan kedvezményezett pártszövetség politikai és financiális támogatottságával.

   Itt az ideje, hogy a közös nemzeti érdeket előtérbe helyezve, az RMDSZ szűk pártvezetősége és nomenklatúrája végképp felhagyjon az önös párt- és klientúraépítéssel, amit a magyar választópolgárok adólejeinek a kisajátításával és eltérítésével végez.

Különösképpen fájdalmas az a kártétel, amit pártos önérdekből a civiltársadalom és az egyházi élet területén követ el az RMDSZ. Ebben a vonatkozásban külön is említést érdemel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület esete, melyet az utóbbi egy-két évben a politikai és pénzügyi korrupciótól áthatott bihari RMDSZ, illetve a partiumi szervezet szinte teljes egészében befolyása alá hajtott. Egyházunkhoz méltatlan és elfogadhatatlan, hogy a Romániában tapasztalható visszarendeződés mintájára, Egyházkerületünk RMDSZ-es tisztségviselőkkel megtűzdelt vezetősége ebben a tekintetben a szomorú emlékű kommunizmusbéli gyakorlathoz térjen vissza. Egyházunk ilyen mérvű pártosodására csak 1989 előtt, a rossz emlékezetű Papp László idejében volt példa. Temesvár után közel egy negyed századdal egészen példa nélkül való, hogy egy egyház gyakorlatilag egyetlen párt „platformjává” váljon – és ráadásul teljesen „önkéntes” módon.

   Királyhágómellék a közéleti és nemzetpolitikai szerepvállalás terén mind ez ideig példát mutatott. Temesvár szabadságharca (1989) és Szatmárnémeti autonómia-küzdelme (2003) ma is kötelezi. Nemrégen még a váradi római katolikus püspökséget próbálta saját céljaira felhasználni a bihari RMDSZ-pártvezetőség. Nem engedhetjük, hogy most, utóbb református egyházkerületünkkel tegye ugyanezt.

 

Nagyvárad, 2013. december 5.

 

 

                                                                                                        Tőkés László

                                                                                             volt temesvári lelkipásztor