Megkezdődött Sátoraljaújhelyen a Kárpát-medencei Nyári Szabadegyetem

A 31. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (közismert nevén a Tusványos) ugyan idén is elmaradt, ám szervezői gondoskodtak arról, hogy a koronavírus-járvány ne szabjon gátat a nemzetpolitikai párbeszédnek, a nemzetben való, Kárpát-medencei együttgondolkodásnak.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sátoraljaújhelyen rendezi meg 2021. július 22–24. között a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a romániai Magyar Ifjúsági Tanács és a budapesti székhelyű Magyar Ifjúsági Konferencia a Kárpát-medencei Nyári Szabadegyetemet „Restart-Renewal –Újraindítás-megújulás” mottóval. A több panelben zajló eszmecsere, tanácskozás és vita arról fog szólni, hogy milyen kihívások érhetik a nemzeti kisebbségvédelmet térségünkben és Európában, és melyek a gazdasági újraindítás lehetőségei a Kárpát-medencében. Egy asztalhoz ülnek ugyanakkor a külhoni magyar pártok képviselői, de a rendezvény fórumot biztosít a magyarországi politikai alakulatok közötti eszmecserére is a nemzet és szuverenitás tárgykörében.

A csütörtök délelőtti megnyitón Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának fideszes elnöke, Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, valamint Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke szólaltak fel Toró T. Tibornak, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnökének moderálásával.

A Rákóczi Hotel, Tábor és Rendezvényközpontban megtartott eseményen Tőkés László, az EMNT elnöke arról beszélt, hogy a magyarok történelme örökös újrakezdések láncolata, a magyaroknak Trianon és a kommunista diktatúra bukását követő rendszerváltozás után újra kellett kezdeniük mindent, és a három évtizede elindított bálványosi folyamat is ennek jegyében kezdődött. Ma ugyanezért a célért szervezkedünk, a munkába már-már belerokkanunk, de egyet azonban soha nem feledünk, Déva várának fel kell épülnie, erre vállalkozunk és szövetkezünk – mondotta a romániai rendszerváltozás egyik elindítója.

Az egykori temesvári lelkész, majd királyhágómelléki református püspök úgy fogalmazott: „Az istenes Jó és az ördögi Gonosz örökös küzdelmének koronavírusos nyavalya fertőzte világában szintén a sokatmondó apostoli ige szellemében vállaluk teljes közösséget Anyaországunkkal, amely a gyermekeink megrontóit pártoló, sötét brüsszeli erőkkel vívja egyenlőtlen harcát. A Kis-Antant és a nacionálkommunizmus átkos örökségeként tovább élő magyarellenesség közepette megdöbbenéssel kell megtapasztalnunk, hogy még a labdarúgás területére is kiterjedő hungarofóbia a szemünk láttára ölt európai dimenziót.”

A volt EP-képviselő – aki 2010–2012 között az Európai Parlament alelnöki tisztét is ellátta – kijelentette: mindazonáltal nem a csüggedés és a meghátrálás visszahúzó érzése uralja lelkünket, hanem a megújulás és az újrakezdés jegyében „járnak tábort” Sátoraljaújhelyen. A Trianon utáni időszak „száz év magánya” végeztével idén A nemzeti újrakezdés évét hirdette meg a magyar nemzeti kormány, az apostoli ige értelmében pedig azért „öltjük fel Isten minden fegyverét, hogy az ördög minden ravaszságával szemben megállhassunk”. A helytállás és az újrakezdés közép-európai arc- és harcvonalán ugyanakkor magunk mellett tudhatjuk a visegrádi országok tekintélyes táborát, amelyek népeivel múlt, jelen és jövő szorosan összekapcsol – állapította meg Tőkés László, hozzátéve: egy valóságos újrakezdéshez azonban mindenekelőtt eleven hit és cselekvésre kész erkölcsi tartás szükséges. „Eredj, ha tudsz” – írta Reményik Sándor. Mi, erdélyi magyarok nem válhatunk gazdasági menekültekké, Európa „migránsaivá”. A mesterséges asszimilációnak is ellene kell állnunk. A családpolitika és a gyermekvállalás terén az anyaországi mintát kell követnünk.

Az EMNT elnöke beszédet azzal zárta, hogy a „nem lehet” és az „ahogy lehet” múlt századi sorsos vitájának felvetődő kérdéseire meggyőződésből fakadó, egyértelmű válaszokat kell tudnunk adni, hogyha élni akarunk: „Szülőföldön, magyarul – ez a magyar nemzetpolitika kézenfekvő válasza. Itt és most – tegyük hozzá. Lehet, mert kell – mondjuk az elkötelezett transzilvanisták hitével. Itt élned, halnod kell – valljuk a Szózat költőjének rendíthetetlen hűségével, Kárpát-medencei szállásterületünk magyarságának közösségében.”