2022. június 4. szombat
Send this article Print this article

Nagyváradon állomásozott az Össznemzeti zarándokvonat

Nagy és boldog tömeg várta péntek délelőtt Nagyváradon az Össznemzeti zarándokvonatot, amely megyeszékhelyünkre már két, összekapcsolt szerelvényként érkezett. A Csíksomlyó Expressz és a Székely Gyors ablakaiból magyar és székely zászlók tömkelege lobogott. Ehhez hasonlóan a peronon ünneplő embersereg is zászlókat lengetett, és énekkel várta a zarándokokat.



A szomszéd peronon csendőrök és rendőrök figyelték rezignáltan a találkozást, a beavatkozásukra pedig, természetesen, nem volt szükség. „Aztán szépet írjon rólunk. Tudunk mi viselkedni, nincs semmi értelme, hogy kiküldték őket ide” – reflektált a helyzetre egy, az utazókat köszöntő idős hölgy.
Az utazók fogadását az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt szervezte, az érkezőket Tőkés László, az EMNT elnöke köszöntötte: „Isten hozott benneteket! Nagyon hiányoztatok az ezt megelőző, kihagyásos időszakban. Ez egy gyönyörű, nagy találkozója a Kárpát-medence és a diaszpóra magyarságának, amelyet a nagyváradiak is minden évben izgatottan várnak, így az Össznemzeti zarándokvonat érkezését is” – fogalmazott, majd így folytatta beszédét: „Tamási Áron nevét hordozza a mozdony, amely nélkül nem halad a vonat, szellemi, lelki erő nélkül pedig nem él a magyar élet – ez a tanulsága ennek a Tamási Áron-emlékévnek, aki innen indult Székelyhonból, és holtában visszatért Farkaslakára, Székelyföldre. Tamási Áron nevéhez fűződik elsősorban az 1937-es vásárhelyi találkozó, ahol (...) szellemi elődeink összegyűltek, hogy egybeszervezzék a szétszóródó és az utódállamok uralma alatt sínylődő magyarságot. Ez a szellem hatotta át a 37-es vásárhelyi találkozót, és nem nehéz dolog párhuzamot vonni közte és a csíksomlyói búcsú között. Természetesen a kettő nagyságrendileg különbözik egymástól, de az kapcsolja össze őket, hogy a magyarság összegyűjtését, összekovácsolását szolgálja. Református püspökként azt mondhatom, Csíksomlyó hitben, ökumenikus szellemben kapcsol össze, a vásárhelyi találkozó nemzeti egységet szolgált, a Kárpát-medencei magyarság nemzeti egysége pedig ma is kéz a kézben jár a hitbeli egységgel.”



A köszöntés záró gondolatait már zene kíséretében hallhatták a jelenlévők, hiszen néhány zenész, köztük Kiss Géza-Lóránd is kilátogatott az állomásra a zarándokok fogadására, akik örömmel és nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a közös dalolásba. A zarándokvonat továbbindulása előtt a tömeg elénekelte a magyar, majd a Székely himnuszt is, így aki addig talán nem, akkor már biztosan elérzékenyült, hiszen minden jelenlévő első kézből tapasztalhatta meg azt az összekovácsoló szándékot, erőt, amiről néhány perccel azelőtt esett szó.
Kézfogások, jókívánságok és a Szeressük egymást, gyerekek sorainak kíséretében gurult tovább a vonat a körülbelül félórás állomásozás után. Közben néhány csukott ablakú vagon is elsuhant az integető nagyváradiak mellett, a passzívabb utazók csoportja pedig meg is kapta a magáét néhány szúrós megjegyzés formájában.
A legutolsó vagonokból azonban ismét lelkes integetéssel, zászlólengetéssel búcsúztak a még hosszú út előtt álló magyarok.
 
Bihari Napló / 2022. június 7. 

www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010