2010. március 1. hétfő
Send this article Print this article

Nemzetközi konferencia Prágában a kommunizmus elítéléséről

„Az Európai Közösség közös ügye és felelőssége, hogy ne engedje »ellopni« a forradalmat és a demokráciát; hogy a Vasfüggöny túloldalán lévő tagországainak és a szabadságra vágyó nemzeteknek hathatós támogatást és gyakorlati segítséget nyújtson az elkezdett rendszerváltozás folytatásához, a diktatúra terhes örökségének a leküzdéséhez, az emberi és közösségi jogok kivívásához, a társadalmi, erkölcsi és jogi igazságtétel megvalósításához” – jelentette ki Tőkés László EP-képviselő „A kommunizmus bűnei” című nemzetközi konferencián, Prágában.





A cseh szenátus, valamint a kormány épületében 2010. február 24–26-a között sorra került, háromnapos rendezvény házigazdája Jiri Liska szenátusi alelnök, rendezője pedig a Pavel Zacek vezetésével működő, a Totalitarista Rezsimeket Kutató Intézet volt. A konferencia fővédnökségét Jan Fischer cseh miniszterelnök vállalta. A szervezők a védnökségre a miniszterelnökön kívül olyan személyiségeket kértek fel, akiknek élete és munkája a kommunizmus elleni harcot fémjelzi, mint amilyenek Romániából Tőkés László európai parlamenti képviselő, Tunne Kelam észt, Milan Zver szlovén és Jana Hybášková volt cseh EP-képviselők.

A konferencia első napján a kommunizmus által elkövetett bűntetteket elemezték az előadók. A különböző volt kommunista országok esettanulmányai mellett Kínáról és a volt Szovjetunióról is sok szó esett. Míg az előadók többsége a volt „szovjet tömb” tagországainak a megbukott rendszereiről beszéltek, addig a jelenleg amerikai állampolgárságú Harry Wu – akit kommunizmus bírálatáért és a szovjet csapatok ’56-os magyarországi bevonulásának elítéléséért a kínai hatóságok „jobboldali ellenforradalmárként” letartóztattak és 19 évre a kínai átnevelő táborokba zártak – hangsúlyozta: a kommunizmus ma is szedi áldozatait, a Laogai – a kínai Gulag – ma is valóság.

A konferencia második napja az igazságtétel témájával foglalkozott.

A cseh kommunista rendszer rémtetteinek bemutatását Miroslav Lehky, a Totalitarista Rendszerek Bűneit Kutató Intézete első alelnöke kezdte. Kutatócsoportja összesen 288 meggyilkolt személyről tud, akiket a hatóságok a zöldhatáron való szökési kísérlet miatt gyilkoltak meg.

Eduard Stahlik, a cseh hadügyi levéltár igazgatója a hadseregen belüli visszaélésekről szólt. Mint elmondta, több olyan esetet tártak fel, amelyben az áldozatot az egykori kommunista ország hadseregének tisztjei egyszerűen halálra éheztettek vagy halálra verettek, csak azért, hogy autóját, házát, vagyonát a börtönigazgató vagy a főtiszt megszerezhesse.

Martin Mejstrik, egykori cseh diákvezér, rendszerváltó előadásában azt emelte ki, hogy mind a nácizmus, mind a kommunizmus Európa közös öröksége; a kontinens sohasem jut egységre, hogyha nem néz szembe eme örökségével. Kiemelte: a kommunizmus egy olyan rendszer volt, amely minden nap ölt.

Raluca Grosescu, a bukaresti, a Kommunizmus Bűntetteit Kutató Intézet kutatója a romániai felelősségrevonás jelenlegi törvényi kereteiről és lehetőségeiről beszélt. Előadásában felhívta a figyelmet arra, hogy 1969-ben Románia is ratifikálta az emberiségellenes bűntettek tiltásáról és büntetéséről szóló genfi egyezményt. Ennek még a kommunista felfogás szerint is elsőbbséget kell élveznie a nemzeti törvényekkel szemben, de ezt természetesen egyetlen szocialista állam sem tartotta be. A büntetőtörvénykönyv jelenleg érvényben lévő, módosított változatából már hiányzik az emberiség elleni bűntettekről szóló cikkely. Az egykor érvényben lévő törvények alapján viszont eljárás volna indítható a bűnelkövetők ellen. Intézete ez ideig 300 büntetőeljárást kezdeményezett.

Tőkés László erdélyi képviselő az igazságszolgáltatás elmaradásának következményeiről szóló tanácskozást felvezető előadásában kijelentette: nem alkalmazhatunk kettős mércét a totalitarizmusok megítélésében. Idézte Tunne Kelam észt rendszerváltót: „A nácizmus és a kommunizmus ikertestvérekként, kéz a kézben robbantották ki a második világháborút.” A Magyar Országgyűlésben néhány nappal ezelőtt elfogadott jogszabályra visszautalva, érthetetlennek minősítette, hogy míg a holokauszt tagadását büntetik, a kommunista terror tagadásával szemben a legtöbb országban bűnös engedékenység érvényesül.

A volt litván államelnök, Vytautas Landsbergis hangsúlyozta: Oroszországban mind a mai napig magas nyugdíjnak és politikai védelemnek örvendhetnek a Katyn-i mészárlás és a Litvániában elkövetett népirtás kommunista vezetői és tisztjei. Oroszország, bár kötelezettséget vállalt a deportáltak visszatelepítéséért, érdemben semmit sem tesz ebben az ügyben. A Nyugat pedig egyrészt a gázfüggőség, másrészt üzleti érdeke miatt szemet huny afelett, hogy Oroszország gyakorlatilag „mutáns kommunista állam” mind a mai napig.

A konferencia kiegészítő rendezvényeként a prágai Károly Egyetem előcsarnokában rendezték meg a romániai Kommunizmus Bűneit Kutató Intézet kiállítását, amelynek házigazdája Marius Oprea igazgató volt. A kiállítás az elmúlt évek „ásatásainak” eredményét mutatta be, amelyek rendjén Oprea és társai a Szekuritáté által meggyilkolt emberek földi maradványait exhumálták. A megdöbbentő képek és a csontok mellett talált tárgyak hűen tükrözték, hogy a kommunizmus áldozatait sok esetben még eltemetni sem volt szabad. Amint elhangzott: mintegy 10.000-re tehető azon ártatlanok száma, akiket a kommunista pribékek halálra kínoztak és agyonlőttek.

A kiállítás megnyitóján Románia prágai nagykövete, Daniela Gîtman reményét fejezte ki, hogy hamarosan eljön majd az idő, amikor bíróság elé lehet vinni a bűnösöket. Cazimir Ionescu, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) tagja az emlékezés és az oktatás fontosságára hívta fel a figyelmet, azért, hogy ne ismétlődhessenek meg a szörnyűségek. Tőkés László megnyitóbeszédében nagyra értékelte Marius Oprea igazgató munkáját, és tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy egy kormányrendelet nemrég megfosztotta az ásatásokat végző intézetet a további konkrét kivizsgálások és feltárások lehetőségétől. Felhívta a figyelmet: habár egyértelmű, hogy a kommunizmus bűntettei emberiségellenes bűntettnek számítanak, tehát nem évülhetnek el, Romániában mindazáltal még az 1989-es forradalomban lelőtt emberek gyilkosait sem ítélték el.

A konferencia zárónapja a megoldáskeresés kérdésével foglalkozott. A cseh kormány épületében tartott tanácskozást Jan Fischer miniszterelnök nyitotta meg, aki beszédében – egyebek mellett – kiemelte: azért kell a fiatal nemzedéket felvilágosítani, tanítani a totalitarizmus rémtetteiről, mert a múlt feldolgozása nélkül aligha alakulhat ki a társadalom demokratikus értékrendje. Európának nem csak a nácizmus feltárásával kell foglalkoznia, hanem a kommunizmussal is szembe kell néznie. Nem mérhetünk külön mércével, mutatott rá a cseh kormányfő, mert minél távolabb kerülünk az eseményektől, annál jobban látjuk az összefüggéseket.

Jana Hybášková a két évvel ezelőtt elfogadott Prágai Nyilatkozat fontosságát hangsúlyozta, ez ugyanis alapjául szolgált az „Európa lelkiismerete és a totalitarianizmus” című határozatnak, amelyet az Európai Parlament fogadott el 2009. április 2-án. (A Prágai Nyilatkozat romániai népszerűsítését és a dokumentum aláírását szorgalmazó kampányt egyébként Tőkés László és irodája vállalta fel még 2008-ban.)

Sandra Kalniette litván EP-képviselő, volt európai biztos elítélően szólt arról, hogy az európai baloldal jónéhány vezetője még mindig mentegeti a kommunista rendszert, relativizálják a rémtetteket. Nem akarják beismerni, hogy nem csupán a „megvalósítás” volt rossz – ahogyan mondani szokták –, hanem maga az egész embertelen ideológia, mely elnyomásra – az osztályharcra épült, és törvényszerűen torkollott gyilkolásba és népirtásba.

Anders Hjendahl, a stockholmi Kommunista Bűntettek Információs Központjának alapítója egy megdöbbentő eredményű közvéleménykutatásról számolt be: a svéd diákok 90 százaléka soha nem hallott a Gulágról, míg – ezzel szemben – 95 százalékuk nagyon is jól tájékozott a Holokauszt vonatkozásában. Rámutatott: Svédországban hosszú évtizedekig baloldali pártok kormányoztak, s legfőképpen ennek tulajdonítható e jelenség kialakulása. A szakember érthetetlennek nevezte, hogy az emberiség történetében legtöbb áldozatot szedő gyilkos rendszer bukása sem volt elegendő az európai baloldalnak, hogy beismerje: nincs rossz és kevésbé rossz kommunizmus. Kommunizmus egy van – és az: „az ördög hagyatéka”.

Petr Brad újságíró, a BBC egykori cseh tudósítója arról beszélt, hogy a Nyugat passzivitása a század elején azzal magyarázható, hogy a nácizmus azonnali veszélynek tűnt a ’30-as években, és különösképpen 1941 után nemzetközi konszenzus alakult ki ellenében.

A szlovén Milan Zver EP-képviselő, volt tanügyminiszter a jelenlegi legnagyobb problémák közé sorolta azt, hogy az emberek bizalma a demokrácia iránt csökken, a fiatalok passzívak és nem érdekli őket a múlt. Csakis a kommunizmusról szóló tantárgy hivatalos oktatási programba való beemelésével lehet megmenteni a kollektív emlékezetet – mondotta.

A szintén európai parlamenti képviselő Tunne Kelam vezette azt a tanácskozási részt, amelyben az emberiség elleni rémtettek bűnöseinek a nemzetközi büntetőbíróságok általi elítéléséről volt szó. A cseh alkotmánybíró, Ivana Janú előterjesztése nyomán Ntsiki Sandi, a Dél-Afrikai Köztársaság Igazság és Megbékélés Bizottságának a tagjaként tartott előadást arról, hogy a megbékélés csakis az igazságosság és jóvátétel érvényesítése útján képzelhető el; egyetemes recept viszont nincsen, minden országnak saját magának kell megtalálnia a helyes utat.

Alexandra Mihalcea temesvári jogász egészségügyi okok miatt volt kénytelen távol maradni a rendezvénytől. A Temesvár Társaság fiatal munkatársa egyébként hat hónapot dolgozott az 1994-es ruandai népirtást kivizsgáló nemzetközi ENSZ-bizottság kötelékében. Tanulmányát Szilágyi Zsolt, Tőkés László kabinetfőnöke tolmácsolta. Az előadás lehetséges megoldásokat keres és ajánl egy olyan európai büntetőbíróság felállítására, amely a kommunista vezetőket vizsgálná ki, azokat, akik az emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével gyanúsíthatóak. Az erről szóló elvi indítványt politikai nyilatkozat formájában Tőkés László EP-képviselő még 2009. december 15-én tette meg, Temesváron.

A konferencia záróakkordjaként, közel két órás kerekasztal-beszélgetés keretében egy zárónyilatkozat véglegesítésére került sor, amelyben – többek között – a résztvevők immár közösen indítványozzák egy, a nürnbergihez hasonló nemzetközi bíróság felállítását, amely a kommunista rendszerek emberiségellenes bűncselekményeinek tetteseit volna hivatott elítélni. A résztvevő intézmények vezetői azt is elhatározták, hogy európai hálózatot hoznak létre a különböző országokban működő, a totalitárius diktatúrákat kutató szervezetek, intézmények között.

Prága–Nagyvárad, 2010. március 1.

Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája



www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010