Nyilatkozat a cianidos bányászat tárgyában

2010. május 5-én az Európai Parlament határozatot fogadott el, amelyben azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy kezdeményezzen egy olyan jogszabályt, amely betiltja a ciántechnológia használatát a bányászatban. A határozat előzményét a tíz évvel ezelőtti tragikus nagybányai események képezik, amikor nagy mennyiségű cián ömlött a Tiszába, óriási ökológiai katasztrófát okozván.

A nagybányai Helyi Tanács közelmúltbeli határozata, melynek értelmében folyó év július 25-én helyi népszavazást szerveznek a ciántechnológiás bányászat betiltásáról Nagybányán, tökéletesen összhangban áll az Európai Parlament határozatával, és jelzi, hogy a helybeliek meg akarják óvni környezetüket további természeti katasztrófáktól.

Üdvözlöm és támogatom ezt a kezdeményezést, nem csupán azért, mert a tíz évvel ezelőtti nagybányai ciánszennyezés Csernobil után a második legnagyobb ökológiai katasztrófa volt a régióban, hanem azért is, mert a valóság megmutatta, hogy a egyszerű emberekre óriási felelősség hárul az esetleges környezetszennyezések és természeti katasztrófák megelőzésében. A Mexikói-öbölben nemrég bekövetkezett hatalmas, az emberiség történetében eddig példátlan olajszennyezést a legszigorúbb figyelmeztető jelnek tekinthetjük, ezúttal sajnos globális szinten.

A hasonlópolgári kezdeményezések felvállalásának aktualitását jelzi az EU Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottságának (EUROMINES) 2010. július 1-i sajtóközleménye is, amely Janez Potoćnik európai környezetvédelmi biztos azon nyilatkozatára reagál, mely szerint a ciántechnológia teljes betiltása nem indokolt. A nemzetközi környezetvédelmi szervezetek szigorúan bírálták a környezetvédelmi biztost.

Az európai biztos álláspontja vitathatómind a Lisszaboni Szerződés szellemére hivatkozván, mert a dokumentum az Unió határozathozatali folyamatában kibővített hatáskörrel ruházza fel az Európai Parlamentet, mind pedig a demokrácia szemszögéből, ha a szóban forgó határozat szavazati arányait – 488 mellete és 48 ellene – tekintjük.

Mindezeket szem előtt tartva, érthetetlenek Románia Kormányának intézkedései, amelyekkel – figyelmen kívül hagyva az Európai Parlament, tehát az Unió polgárainak választott testülete döntését – kezdeményezi a verespataki bányára vonatkozó engedélykiadási eljárást.

Mint a határozat EP-beli kezdeményezőinek egyike, kérem a kormányt és a szakminisztereket, hogy tegyék egyértelművé: vállalják, hogy betartják az Európai Parlamentnek a ciánalapú technológia betiltására vonatkozó határozatát vagy támogatják a verespataki bánya megnyitását?

Közvetlenül a tavalyi államelnök-választás után Markó Béla elnök úr, mielőtt kinevezték volna a román kormány miniszterelnök-helyettesévé, azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ álláspontja változatlan, továbbra is ellenzi a verespataki bánya megnyitását. Tekintettel arra, hogy az engedélyek kibocsátásáért felelős miniszterek közül ketten éppen RMDSZ-esek, határozottan követelem, hogy nyilatkozzanak: Markó Béla elnök úr tavaly decemberi nyilatkozata magánvélemény volt vagy módosult az RMDSZ-nek a verespataki bányatervvel kapcsolatos álláspontja?

Nagyvárad, 2010. július 12.