1. „Kezdetben vala az Ige… és az Ige testté lett” – hangzik János evangéliumában (Jn. 1,1.14). A teremtés rendjének a logikája szerint a célokat előbb ki kell mondani ahhoz, hogy azok valósággá váljanak.

Jogos elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a regionalizmus, az autonómia és a föderalizmus néppárti megfogalmazása máris elérte elsődleges célját. Európai szellemű stratégiai célkitűzéseink létjogosultságot nyertek a médiában, és a mindennapi közbeszéd tárgyává váltak a romániai magyar és román politikában. Megvalósításuk – hogyha jól politizálunk – immár csak idő kérdése. Ehhez keressük romániai, magyarországi és európai szövetségeseinket.

    2. Szövetségeseket keresünk – a párbeszéd és az együttműködés útján –, hiszen gáncsolóink és ellenségeink vannak bőségesen. Egy rövid hét alatt két ízben is szükségesnek tartottuk, hogy megkereséssel forduljunk az Európai Unió intézményeihez – a Parlament plenáris ülésén elhangzott felszólalásban, valamint a Bizottság alelnökéhez, Viviane Reding jogügyi biztoshoz intézett folyamodványban kérve közbelépésüket „a jogállamiság, a demokratikus pluralizmus, a választás szabadsága és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása érdekében, Romániában”, nem utolsósorban pedig az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) román hatóságok által meghurcolt támogatóinak és tagjainak a védelmében (lásd mellékelve a vonatkozó Közleményt).

   3. A Victor Ponta és Crin Antonescu nevével fémjelzett szocialista-liberális kormányzat kóros demokrácia-deficitje magyar – néppárti – viszonylatban is kirívó módon megmutatkozik. A Ceauşescu-féle nemzetállami, antidemokratikus és kisebbségellenes politika ismételten a társadalom perifériájára igyekszik szorítani a magyar nemzeti közösséget, „alkotmányellenesnek” bélyegezve és hatósági tilalom alá vetve az autonómia és a föderalizmus legitim európai, demokratikus intézményi formáit.

Az EMNP ellen folyamatban lévő hatósági zaklató-kampány – mutatis mutandis – a Traian Băsescu államelnök leváltása céljából folytatott kormányzati propaganda-kampányra emlékeztet. Csak remélni lehet, hogy a december 9-i országos választásokon ugyanazok a csalások nem ismétlődnek meg, amelyek az államfő menesztése ügyében megrendezett népszavazást jellemezték.

   4. Az ellenséges érzületű, posztkommunista román hatóságok pártos és diszkriminatív magatartásánál is súlyosabban esik a latba a kizárólagos egyeduralomra törekvő, az erdélyi magyarság képviseletét demokráciaellenes módon kisajátítani igyekvő RMDSZ politikai gyakorlata és választási kampányolása. A magyar egység és összefogás magasztos eszméjének – demagóg – hangoztatásával éles ellentétben, posztkommunista természetű magyar pártunk a valóságban a választási szabadság és a pluralizmus demokratikus elveit tagadja meg, és a nemzeti egységet a pártegységgel összemosva, közösségünkből minden olyan magyart kiutasít, aki nem reá szavaz.

   A negatív kampány, a szándékos félrevezetés, a gyűlöletkeltés és a megfélemlítés gyakori eseteit és konfliktushelyzeteit ezúttal nem részletezve – mindenekfölött magyar választóközösségünk azon jogos igényét fontos hangsúlyozni, hogy az RMDSZ ne sajt magyar Testvéreit és Erdélyi Magyar Néppártjukat tekintse ellenségeinek, és ne őket használja fel „választási ellenségkép” gyártására, hanem a jogfosztó román nacionalizmus képviselőivel szemben érvényesítse politikai programját. Megdöbbenéssel kell látnunk, hogy miközben Markó Béla pártja – válogatás nélkül – akár a néppárti jobboldallal, akár a posztkommunista szocialista-liberális blokkal készségesen párt- és kormánykoalícióra hajlandó lépni – ezzel szemben az erdélyi magyar nemzeti és polgári oldallal nemhogy együttműködni, de még „szóbaállni” sem tartja szükségesnek. Ennek a pártos kizárólagosságnak egyetlen igazi kárvallottja senki más, mint maga az erdélyi magyarság.

    5. De még a nemzeti közösségünkön belül előidézett önmeghasonlásnál is fájdalmasabb az a romboló munka, melyet az RMDSZ egyházi viszonylatban végez. Magyar történelmi egyházaink 1989 utáni társadalmi és nemzeti szerepvállalása és összefogása annak idején példaértékűnek számított. Azóta ez már az egyre távolodó múlté. Magyar egypártrendszerünk – a civil szféra mellett – fokozatosan egyházainkra is rátelepedett.

    Ez a folyamat legutóbb féltve szeretett királyhágói református egyházunk életére is kiterjedt. Amint a mellékelt egyházi programösszesítő is jelzi, bihari egyházközségeink, illetve templomaink mára már a gátlástalan és korrupt megyei RMDSZ-nomenklatúra tolakodó választási kampányolásának a felvonulási területévé váltak. És ez a megállapítás távolról sem csak a bihari térségre érvényes.  Kisebb-nagyobb mértékben követik őt a sorban Szatmár vidéke és a Szilágyság – hogy többet ne említsünk…

   Aligha férhet kétség hozzá, hogy az egyház számos szolgájának a politikai behódolása vagy éppenséggel cinkos szervilizmusa mögött elsősorban anyagi érdekek állnak. Tragikomikus szellemességgel világít rá erre egyik köpenyeget fordított református papunk rossz ízű „vicce”, mellyel templomában fogadta RMDSZ-es „kegyurait”. „Brazíliában készítettek egy felmérést, hogy mi a különbség a politikus és a tolvaj között. A sok válasz között a legfrappánsabb így hangzott: az egyiket választják. Félreértés ne essék, Szabó nem hasonlítható a brazíliai politikusokhoz, ő nem viszi, hanem hozza a pénzt a falunkba” – mondotta a tiszteletes.

   Való igaz: Szabó Ödön et Co. azt, a mi adólejeinkből származó, politikusi ügyeskedéssel kiszerzett pénzt hozzák politikai hűbéreseiknek és klientúrájuknak, amely amúgy is a mienk, következésképpen minket illet. Ez esetben: saját pénzünkkel fizetik le, vásárolják meg gazdaságilag kiszolgáltatottá tett papjainkat, híveinket, gyülekezeteinket – egész Anyaszentegyházunkat. Végső soron tehát „a politikus” és „a tolvaj” közötti különbségről sem beszélhetünk, hiszen az adófizető polgárok „ellopott” pénzéből vásárolják meg a választási szabadságuktól ily módon megfosztott polgárok szavazatait.

  6. Amiképpen ezt már több rendben is megtettem: ezúton fordulok Egyházunk népéhez, választási joggal rendelkező magyar református Testvéreimhez, továbbá valamennyi olyan Polgártársamhoz, akit ez illet, hogy: se félelemből, se pillanatnyi érdekből, se tudatlanságból ne mondjanak le választási szabadságukról, és értékes szavazataikat ne adják el „olcsó pénzért” politikai nyerészkedőknek!

  A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) vezetőségét csak elismerés illetheti azért az állhatatos küzdelemért, amelyet hosszú éveken át a Széchenyi Terv keretében, az érmindszenti Ady Központ céljára elnyert, 320 millió forint értékű pályázatért folytatott a bihari RMDSZ uraival szemben, akik Egyházunkat jogos tulajdonától megfosztották.

Egyházkerületünk nem vállalhat cinkosságot megrablóival, és a 2012. december 9-i választásokon nem szavazhatunk azokra – köztük Biró Rozália szenátorjelöltre és Szabó Ödön képviselőjelöltre –, akik 1,1 millió eurónyi összeggel még mindig nem tudnak elszámolni híveink, illetve választópolgáraik előtt (lásd a KRE Közgyűlésének 2003. február 1-i, vonatkozó Határozatát).

   Hasonló elbírálást érdemel – mások mellett – az az Ambruzs Ferenc képviselőjelölt, aki a '90-es évek elején, a Bábolna Rt.-vel közösen létrehozott Reform Kft. igazgatójaként Egyházkerületünk számos gyülekezetét anyagilag és erkölcsileg súlyosan megkárosította.

    A pénzbeli mellett a politikai korrupció támogatására sem vállalkozhatunk azáltal, hogy Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, Kovács László és Kuncze Gábor levitézlett posztkommunista politikusok elv- és eszmetársait juttassuk be képviseletünkben az ország Parlamentjébe. Hitünk és egészséges erkölcsi érzékünk tiltakozik ez ellen.

 

                                                                                              Tőkés László 

                                                                                       a KRE előző püspöke

                                                                                              EP-képviselő

                                                                                           az EMNT elnöke