Nyilatkozat az államelnök-választás tárgyában

A mai napon a berlini fal leomlásának negyedszázados évfordulójáról emlékezünk meg az Európai Parlamentben. Ebből az alkalomból Martin Schulz EP-elnök – egyebek mellett – azt nyilatkozta, hogy „Európában újból megjelentek a szélsőségesek, akik új falakat akarnak emelni a kontinensen”.

A valóság azonban az, hogy nem annyira az „új falak” veszélye fenyeget bennünket, hanem az, hogy a berlini fallal együtt a „régi falak” mégsem omlottak le még földrészünkön. Az EP szocialista elnökének sokkal inkább amiatt kellene aggódnia, hogy – példának okáért – Romániában, huszonöt évvel a Ceauşescu-diktatúra bukása után saját elvtársai, a Victor Ponta vezette utódkommunisták a bukott nacionálkommunizmus restaurációján fáradoznak, s az államelnöki szék megszerzésével totális hatalomkoncentrációra törekszenek.

A kolozsvári, a temesvári és a bukaresti kormányellenes tüntetések világosan kifejezésre juttatják, hogy a romániai demokrácia híveinek elegük van az ellenforradalmi Ponta-rendszerből. Az 1989-es romániai forradalom 25. évfordulóján azt is kimondták, hogy „Erdély nem akarja Pontát!”

A bukaresti kormánykoalíció magyar tagpártjának egyik vezetője a választási kampány hevében azt találta kijelenteni, hogy „a Băsescu-éra után új korszak kezdődik Romániában” (sic!). Ezzel szemben az ország választási térképe ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. Az elnökválasztás első fordulójában ugyanis „Erdély kékbe borult – itt nyerni tudott Klaus Johannis –, az ókirályság ellenben változatlanul vörös, s ez a vörös sarló körbefogja Erdélyt” (sajtóbeli idézet). A levitézlett régi rezsim „vörös sarlója” Erdély nyakán: és ez maga a kommunista visszarendeződés.

Személyi viszonylatban ugyanezt juttatja kifejezésre a PSD, az UNPR, a PRM és a PPDD, illetve Victor Ponta, Gabriel Oprea, Corneliu Vadim Tudor, Dan Diaconescu és Teodor Meleşcanu obskurus választási szövetsége.

Az elnökválasztással tehát nemhogy egy „új korszak” kezdődne, hanem fennáll annak a veszélye, hogy a vasárnapi második fordulóban – az erdélyi MSZP, vagyis az RMDSZ hathatós közreműködésével – a nacionálkommunizmus „régi korszaka” tér vissza Romániában.

Múlt heti opportunista nyilatkozatában, mely a magyarok „lelkiismeretére” bízza a szavazást, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök mintegy megelőlegezi Victor Ponta választási győzelmét, amikor is taktikus módon azért nem foglal állást egyik jelölt mellett sem, mert kormánykoalíciós partnerével nem akar szembekerülni. Ezért aztán – nyilvánvaló módon – demobilizálni kívánja a magyar választókat, sőt még ennél is tovább megy: miközben Klaus Johannist elmarasztalja, Pontára és szocialista pártjára csupa jó szavakat veszteget. Teszi ezt az európai és a néppárti értékek ellenében, dacára annak, hogy kampányfotóin Orbán Viktor miniszterelnökkel parolázik, Joseph Daul európai néppárti elnök pedig Klaus Johannis támogatására szólítja fel a választókat.

Az RMDSZ hatalomközpontú vezérkara elfelejtkezik arról, hogy a politikának is van erkölcsi dimenziója, és hogy a becsület is európai érték. Választóiktól elidegenedett érdekszövetségünk vezetői az erdélyi magyarság nemzeti érdekeiről is vétkes módon megfeledkeznek.

Mi, erdélyi magyarok viszont minden bizonnyal azokkal a román és magyar tüntetőkkel érthetünk egyet, akik azt vallják, hogy: „Erdély megmentheti Romániát!”

Nem érthetünk egyet a vörös elnökjelölttel, aki azzal lázítja a román választókat az ország nemzeti kisebbségei ellen, hogy: „Johannist csupán az EMNP jelöltje, Szilágyi Zsolt támogatja, aki el akarja szakítani Erdélyt Romániától” (sic!).

Az RMDSZ politikai ámokfutása nyomán igazából az lett volna méltó, hogyha nem az EMNP, hanem az RMDSZ „felelős” vezetői nyújtották volna be lemondásukat.

Sajnálatos, hogy a többségi hatalom és cinkos koalíciós partnere megosztó politikájának és saját gyarlóságainak tulajdoníthatóan az erdélyi magyar nemzeti oldalt is kezdettől fogva súlyos viszályok szabdalják.

A kialakult áldatlan helyzetben a demokratikus román erők választási győzelmének azzal kölcsönözhetnénk nagyobb esélyt, hogyha az RMDSZ előző döntését felülvizsgálná és a magyar polgári erőkkel összefogna, az erdélyi magyarság pedig egységesen felsorakozna Klaus Johannis elnöksége mellett.

Erdély választási térképe csak Székelyfölddel válhat teljessé. A székelység és a Székelyföldön kívüli magyarság meglévő és hiányzó szavazatai – közel egymilliónyi voks – döntő súllyal eshetnek latba a vasárnapi választásokon. Újból mi lehetnénk a mérleg nyelve!

Ezzel együtt remélt választási sikerünk jó kiindulópontja lehetne a régóta áhított magyar összefogásnak.

Brüsszel, 2014. november 12.

Tőkés László

európai képviselő

az EMNT elnöke