Párt- és hatalmi érdekek versus nemzeti érdek

 

   A magyarországi választások közeledtén, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében felhívást tettünk közzé a külhoni magyarok választási részvételét lehetővé tévő regisztráció kiszélesítésére és felgyorsítására.

   Idén mi, magyarok – köztük az erdélyiek – két fontos választásnak nézünk elébe. A magyar országgyűlési választásokhoz hasonlóan az európai parlamenti választások is a nemzet egészéről szólnak.

   A magyar állampolgárság visszanyerése által lehetővé vált, hogy bár részleges mértékben visszanyerjük nemzeti önrendelkezésünket – vagyis hazai és külhoni magyarok, a demokratikus választások révén, együtt döntsünk a sorsunkról. Ezt ismerte fel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amikor kezdettől fogva minden erejét az újrahonosítás szolgálatába állította, jelenleg pedig, fáradságot nem kímélve, a regisztráció és a külhoni választási részvétel előmozdításán munkálkodik.

   A maga helyén nem kevésbé fontos az országhatárokat meghaladó, a lehető legerősebb európai magyar képviselet megvalósítása. Az uniós országokra leosztott európai parlamenti keretszámok korlátozottsága miatt nemzeti összképviseletünket csupán a határon túli európai képviselők számának növelésével erősíthetjük. Éppen ezért alapvető közös érdekünk, hogy Erdélyből és Felvidékről a lehető legtöbb képviselőnket juttassuk be az Európai Parlamentbe.

   Következésképpen, a határok fölötti nemzetegyesítés stratégiájának megfelelően, mindkét választás sikere elsőrendű nemzeti érdeknek számít. A választások ügyében éppen ezért a pártérdekeket feltétel nélkül alá kell rendelnünk az azokat felülmúló nemzeti érdekeinknek. A merő pártlogikát mintegy meghazudtolva, szavazatainkat nem „a pártra”, hanem a nemzetre kell leadnunk.

   Az 1989-es rendszerváltozás 25. évfordulója különleges súlyt kölcsönöz ennek a követelménynek. Napnál világosabb ugyanis, hogy az Úr 2014. esztendejében a – választási – küzdelem nem ilyen vagy olyan pártok, hanem a kommunista múlt pártján állók, illetve annak örökösei, valamint a demokratikus rendszerváltozás oldalán álló, nemzeti erők között folyik – ez a sajátos körülmény pedig semmiféle szűkkeblű, elfogult pártosságot nem tűr meg.

   Az elmúlt negyed században a kommunista visszarendeződés és a demokratikus átalakulások egymást váltogató vagy egymással összefonódó időszakainak az útvesztőjében bukdácsoltunk. Immár soha többé nem szabad visszaengednünk a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-uralmat – mint ahogy előbb vagy utóbb a Ponta–Antonescu-rezsimtől is ideje lesz megszabadulnunk. Sem a saját országházunkban, sem Európa közös házában nincs keresnivalójuk a balliberális pártlegitimációval álcázott, levitézlett kommunistáknak, a nemzetidegen internacionalistáknak és kozmopolitáknak.

   Huszonöt esztendővel ezelőtt nem azért döntöttük meg a diktatúrát, hogy hazug propagandával, álságosan szerzett szavazatokkal – cseberből vederbe lökve – utóbb demokratúra formájában visszatérjen. Nem szabad hagynunk, hogy – szkizofrén módon – „demokratikus” választások útján felülkerekedjen a hatalmi restauráció. Fogjuk szavukon őket: „Ez a harc lesz a végső!” A nemzeti együttműködés rendszerében összefogva, végre vigyük véghez a demokratikus nemzeti rendszerváltozást. 1989 szelleme és öröksége erre kötelez.

   Más szóval szólva a múlthoz húzó, nemzetromboló hatalmi, valamint a totalitárius pártérdekekkel szemben juttassuk érvényre azokat a természetes és egészséges nemzeti érdekeinket, amelyek a demokratikus jog- és esélyegyenlőség elvei alapján egyetlen más nemzetet sem sértenek, hanem szervesen beilleszkednek a nemzetek Európájának jogrendjébe és érdekrendszerébe.

   A közelgő választásokon tehát szavazzunk a nemzetre – és ne a Pártra. És: demokratikus pártjaink se önös pártérdekeiket tartsák előbbrevalónak, hanem ők is szavazzanak a nemzetre.

Ennek megfelelően utasítsuk vissza a totalitárius posztkommunista restauráció minden próbálkozását Magyarországon, és szavazatainkkal támogassuk a rendszerváltoztató nemzeti erőket.

   A közös magyar nemzetpolitika szellemében ugyanezt várjuk el az egyeduralomra berendezkedett RMDSZ-től – mind anyaországi, mind erdélyi viszonylatban. Ne magának, hanem a nemzet ügyének támogatására gyűjtsön szavazatokat.

Ennek megfelelően, vizsgálja felül eddigi pártos, nemzeti érdekeinknek ellentmondó, megosztó és szavazatvesztő politikáját, tisztítsa meg sorait az oda nem való, haszonleső és nemzetidegen elemektől, és elpártosodott voltát feladva, eredeti demokratikus szövetségi rendszerét helyreállítva, valamennyi politikai közszereplővel megegyezésre törekedve – velük/velünk együtt hajtson végre politikai rendszerváltozást az erdélyi magyar (kis-)társadalomban. Az erdélyi magyar politika teljes és végső kudarca elkerülésének ez az egyetlen járható útja.

   Az előttünk álló választások kiváltképpen időszerűvé és sürgőssé teszik a vázolt nemzetpolitikai irányváltoztatás, illetve a nemzeti együttműködés érdekében való politikai párbeszéd elkezdését és az ezekhez szükséges lépések megtételét.