Szent László vagy Sf. Ladislau öröksége? - Botrány a nagyváradi fórumon

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) Bihar megyei szervezeti nyílt fórumot szerveztek 2010. május 7-én, Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) székházának Dísztermében.

Ismeretes, hogy Nagyváradon 2006 óta folyik az utcanév-mizéria. A városi tanács elfogadott ugyan egy határozatot, amelyben vállalják, hogy a közterek megnevezéseit – utca, tér, sétány stb. – magyarul is kiírják, de ez azóta sem lépett érvénybe. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) nagyváradi szervezete számtalan figyelemfelkeltő akciót tartott az érdemi kétnyelvűség érdekében, aláírásokat is gyűjtöttek a Szent László tér visszaállítása végett – az akkori hivatalos álláspont szerint, amelyhez csatlakoztak az RMDSZ Bihar megyei vezetői is, „elítélendően szélsőséges” módon.

2010-ben a bihari RMDSZ vezetői – hirtelen fordulattal – a magyar utcanévtáblák ügyének megoldásának „élére álltak”. Miután úgy vélték, hogy önkormányzati eszközökkel nem képesek eredményeket elérni („nincsenek többségben a helyi tanácsban”, érveltek), ál-civilkezdeményezésüknek köszönhetően a hivatalos román utcanevek magyar fordításait készíttethetné el az a nagyváradi polgár, aki a tulajdonában lévő házra, kerítésre – saját költségén – magyar nyelvű utcanév- és házszámtáblát kíván tenni.

Ehhez „segítségképpen” a napokban a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal honlapján, illetve Biró Rozália RMDSZ-es alpolgármester személyi honlapján megjelent a nagyváradi magyar utcanevek jegyzéke – arcpirító, nevetséges magyartalansággal. A helytelen és szánalmasan nevetséges félrefordításokat tartalmazó lista közzétételéért az alpolgármester asszony az egyik hírportálnak nyilatkozva „nagylelkűen” még a felelősséget is elvállalta. A május 7-én megtartott fórumon Biró Rozália nem jelent meg, őt az a mintegy húsztagú csapat képviselte, akik Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök vezetésével jelentek meg a fórumon – eleve annak szétverése szándékával.

Legalábbis az EMNT és az EMI Bihar megyei szervezeteinek másnap, szombaton kiadott tiltakozó közleményükben az olvasható (a Közleményt mellékeljük): „Az RMDSZ pártaktivistái felkészülten érkeztek a lakossági fórumra: a rendezvény megkezdése előtt, tiltakozásunk ellenére, egy RMDSZ-es műszaki csapat külön hangosítást és kivetítőt szerelt a terembe (még arra is figyeltek, hogy a hangosítás független áramforrással is rendelkezzen, hogy minden körülmények között érvényre tudják juttatni akaratukat).” A szervezők többszöri kérése ellenére felszerelték a párhuzamos technikát, ezután érkezett „az alpolgármester asszony helyett Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnök vezetésével egy – többek között – hangosbemondóval, videokamerával, fényképezőgéppel felszerelt botránykommandó, mely már a felvezető beszédek alatt is többszöri hangos bekiabálással és telefonálgatással zavarta a fórum menetét.” – írják a közleményben, megállapítva, hogy „ezen történet is ékesen bizonyítja, hogy az RMDSZ egyes elöljáróinak semmi sem szent és saját érdekeik és önfényezésük végett, vagy a hibák beismerése helyett a legelemibb közösségi ügyeinket is elszabotálják. Rendezvényünkön a legkevesebbként elvárható bocsánatkérés helyett – amit a nagyváradi magyar közösség az elferdített utcanevek miatt megérdemelne – újabb botrányt kavartak. Ebből is látszik: a bihari RMDSZ erőből politizál, vita és érvek helyett a túlkiabálás stratégiáját alkalmazza – mintha attól válna valami igazzá, hogy minél hangosabban mondják.”

A rendezvény házigazdája és moderátora Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a fórum részvevőit, majd röviden ismertette a kialakult helyzetet. A groteszk tükörfordítások, amelyek a botrányos utcanév-lajstromban szerepeltek, nevetségessé tették az egész várost, beleértve Szent László királyunk szellemiségét is, sommázott Török, aki elmondta: szükségessé vált, hogy létrejöjjön egy olyan összefogás, amely az elbanalizált helyzetben megoldást talál s ezt meg is tudja valósítani. Szót kapott Nagy József Barna (a történelmi utcanevekről szóló „Várad lelke” címú könyv szerzője) és az Emi részéről Csomortányi István, akik mindketten a kezdetektől fogva a magyar utcanevekért szálltak síkra, így pontos helyzetjelentést tudtak adni erről. A fórum részvevői megtudhatták, milyen ellenállásokba ütköztek a váradi magyar utcanevekért harcoló fiatalok. Tolnay István előadótanácsos, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója előterjesztésében a magyar utcanevekhez kapcsolódva egy igen fontos problémára hívta fel a jelenlevők figyelmét: a nagyváradi iskolák névadási gyakorlata nem tükrözi a város etnikai összetételét, számszerűsítve: „39 oktatási intézményből négynek van magyar, egynek német neve, ami kb. 10%-nak felel meg, miközben Nagyvárad lakosainak 27%-a magyar”. Ráadásul az is visszásnak tetszik, mondta az előadótanácsos, hogy olyan személyiségekről is iskolát nevezzenek el Nagyváradon, mint például a magyar- és egyházüldözéséről elhíresült Onisifor Ghibu. (Az előadótanácsos előterjesztését megalapozó háttéranyagot csatoljuk).

Ezt követően lépett a pulpitushoz Tőkés László EP-képviselő, az EMNT elnöke, aki hangsúlyozta: „a nyelvi környezet legalább olyan fontos, mint az épített környezet. A mi anyanyelvünk jelenléte a városban pont olyan fontos, mint a Szent László templom, vagy a Körös-parti református templom, vagy Sas-palota, vagy a Kanonok sor. Egy idegen nyelvi közegben idegeneknek érezzük magunkat, ezért óriási jelentőségű az ügy”. A KRE volt püspöke beszédében az utcanév-mizériához vezető politikai attitűd kritikáját is elvégezte: „ne mondjuk azt, hogy a többség erős – inkább az a kérdés, mi mennyire vagyunk gyengék. Mert amikor egy meccsnek a sorsa eldől, akkor lehet, hogy az ellenségre rámondják, hogy az egy erős focicsapat, de az igazság az, hogy sokszor az ellenfél nagyon gyenge, ez relatív. Ne legyünk olyan Isten gyávái, ne legyünk megalkuvók, opportunisták, mindig hátrálunk, egyre hátrább, egyre hátrább – tehát itt nem csupán a fordítói iroda, vagy Biró Rozália hibájáról vagy felelősségéről van szó, hanem egy politikai attitűdről, egy helyes vagy helytelen politikáról. Nem lehet tájba simuló politikával megtartani a magyarságot. Nem is szabad fejjel menni a falnak, de meg kell vívni a küzdelmeinket.” – mondta Tőkés.

Az EMNT elnöke kijelentette, Szent László városában „sértés a keresztyénség ellen, sértés a szent királyunk, a római katolikus egyház, sértés az egész magyarság ellen”, hogy a városalapító lovagkirályról egy kis sikátort neveztek el – Sf. Ladislau néven. Az EP-képviselő több aktuális politikai jelenségre is rámutatott, nem egy esetben kemény kritikával illetve az RMDSZ konjunktúra-lovagjait.

Tőkés László ugyanakkor az összefogás mellett érvelt: „Fogjunk össze, civilszféra, egyházak, RMDSZ, Magyar Polgári Párt, Magyar Polgári Szövetség, Várad barátai – együtt lépjünk túl ezen a helyzeten, állapítsuk meg a Pece-parti magyar minimumot. Egy olyan kultúrpolitikát, szociális-, régiópolitikát alakítsunk ki, egy olyan stratégiát alkossunk, amelyben megvan a maga helye az RMDSZ-nek is, megvan bárkinek a helye, aki a nemzeti ügyekben összefog.” – mondta, hozzátéve: „alakítsuk át ezt az egész magyar világot a kettős állampolgárság révén is, a határok feletti nemzetegyesítés, az autonómiák rendszere által egy egységes nemzetté. (Tőkés László beszédének leiratát mellékeljük.)

Első hozzászólóként Szabó Ödön lépett a mikrofonhoz, aki azonban nem adott magyarázatot az RMDSZ-es alpolgármester nevéhez tapadó utcanévbotrányra, sőt, elnézést sem kért a nagyváradi magyarságtól, noha ezt többen elvárták volna. Szabó ehelyett agresszív módon azt kezdte felsorolni, hogy mi mindent tett az RMDSZ a magyar feliratokért, s bár a szervezők kérték, ne térjen el a meghirdetett tárgytól, a politikus – azok után, hogy a szervezők a közönség követelésére megvonták tőle a szót –, tovább folytatta hisztérikus kifakadásokkal tarkított beszédét, immáron a sjt hangosításukat használva.

A kellemetlen intermezzónak csak az vetett végett, hogy a szervezők és a fórum résztvevői (már akik nem a közvita elszabotálására érkeztek) a református püspöki palota Bartók termébe vonultak át. Itt nyugodtabb hangulatban több javaslat és vélemény elhangzott: értelmiségiek, sokat tapasztalt nyugdíjasok – a város élő emlékezetei –, és nagyváradi magyar polgárok mondták el építő javaslataikat. A több mint két óráig tartó megbeszélés végén többek között elhatározták: egy szakértőkből álló bizottság felállítását kezdeményezik, akik a történelmi múlt és a jelen realitásai alapján érdemi javaslatokat dolgozhatnak ki Szent László örökségének megóvása érdekében.

Biró Rozália alpolgármester az erdon.ro hírportálnak az események kapcsán méltatlankodva megjegyezte: Török Sándor EMNT-elnökkel való egyeztetéskor azt az ígéretet kapta, hogy 15–20 percben fejthetik ki álláspontjukat, nem két percben. Arra a kérdésre, hogy bár személyesen őt hívták meg, miért nem ő ment el a közvitára, azt válaszolta: „Valóban velem egyeztetett Török Sándor úr, én azonban nem azt mondtam, hogy én veszek részt a fórumon, hanem azt, hogy az RMDSZ fogja képviseltetni magát. A szervezetben az a döntés született, hogy nem én, hanem Szabó Ödön fog részt venni a rendezvényen.” A külön technikai felszerelést azzal indokolta az RMDSZ-es elöljáró, hogy ők nem tudhatták, milyen műszaki feltételeket biztosítanak a szervezők nekik ahhoz, hogy kifejthessék álláspontjukat. Amelyhez, ezek szerint, hangosbemondó is dukál.

Nagyvárad, 2010. május 9.