Szerbia az európai csatlakozás folyamatában

2016. október 27-én, az Európai Parlament strasbourgi ülésszakának hetében tartotta soron következő ülését a kisebbségi frakcióközi csoport (az ún. intergroup) Gál Kinga és Nils Torvalds társelnökök irányításával.

Arra való tekintettel, hogy az Európai Unió és Szerbia között zajló csatlakozási tárgyalások rendjén legutóbb az emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó 23. fejezetet is megnyitották, az intergroup a Szerbia által benyújtott kisebbségi Cselekvési Tervet (ún. Action Plan) vitatta meg, melynek elkészítése előfeltételét képezte a – mondhatni – legkényesebbnek nevezhető tárgyalási fejezet útjára indításának. A tanácskozáson olyan jeles szerb és szerbiai magyar vezető emberek szóltak a kisebbségi témakörről, mint Ana Brnabic közigazgatási és önkormányzati miniszter, Cedomir Backovic igazságügyi helyettes államtitkár, Nyilas Mihály, Vajdaság Autonóm Tartomány kormányának titkára, valamint Hajnal Jenő, a Magyar nemzeti Tanács elnöke.

A nevezett fejezet júliusi megnyitásakor Aleksander Vucic szerb miniszterelnök túláradó elégedettséggel jelentette ki, hogy „nagy nap ez Szerbia számára”. Ugyanakkor Szijjártó Péter magyar külügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Magyarország minden támogatást megad Szerbia csatlakozásához, és elfogadhatatlannak tartja, ha bármely tagállam vagy európai uniós intézmény blokkolni akarná ezt a folyamatot.

Bevezető beszédében Deli Andor, a Fidesz-KDNP délvidéki illetőségű néppárti EP-képviselője azt hangsúlyozta, hogy az EU részéről olyan nagyok az elvárások Szerbia iránt, miként egy iskolában a mégoly jó tanulók irányában is.

Ana Brnabic miniszter valóságos „kisebbségi sikertörténetként” szólt az országában élő 26 etnikai kisebbség „sokszínűségének gazdaságáról”, illetve a „példamutató” szerb kisebbségvédelemről. Vele együtt Backovic államtitkár is felsőfokon beszélt a régóta halasztódó Cselekvési Terv tartalmáról és gyakorlatba ültetéséről. Nyilas Mihály és Hajnal Jenő visszafogott kritikai megállapításai ellenére a tanácskozáson az az összbenyomás alakulhatott ki a részvevőkben, hogy a kisebbségi ügyek napirendre tűzése nem annyira azok felmutatását és orvoslását, hanem sokkal inkább Szerbia kisebbségpolitikájának a népszerűsítését és integrációs érdekeinek a szolgálatát célozta.

Hozzászólásában Tőkés László európai képviselő – minekutána gratulált az elért eredményekhez, és felidézte az előző években eszközölt szerbiai, belgrádi delegációs utazásait – a következő kérdéseket intézte a magas rangú szerb vezetőkhöz:

* Megfelel-e a valóságnak a szerbiai nemzeti tanácsok egyes képviselőinek az a panasza, hogy a Cselekvési Terv elkészítésébe nem vonták be kellőképpen az ebben elsősorban illetékes kisebbségi tanácsokat?

* Román állampolgárként tette fel a kérdést: a 2012-ben megkötött román–szerb kisebbségvédelmi egyezményt sikerült-e életbe léptetni, különös tekintettel a Timok-völgyi népes vlach közösség román identitásának és jogainak az elismerésére nézve?

Marian Jean Marinescu néppárti román képviselő a szerb kisebbségvédelmi törvény alkalmazásának elégtelenségeit és az anyanyelvi oktatás hiányosságait bírálva intézett kérdéseket az előadókhoz.

Balczó Zoltán jobbikos EP-képviselő kétségbe vonta, hogy „sikertörténetnek” lenne nevezhető a szerbiai kisebbségek védelme, majd annak okáról érdeklődött, hogy közel négy évvel az alkotmányíróság vonatkozó döntése után miért késlekedik még mindig a nemzeti tanácsokról szóló törvény módosítása, illetve elfogadása.

Válaszaiban a szerb politikusok kitértek a konkrét kérdések megválaszolása elől, és betanultnak tűnő megfogalmazásaikat ismételgetve általánosságokat hangoztattak.

Szerbia integrációs folyamata vissza nem térő lehetőséget kínál arra, hogy kisebbségeinek jogos követelései az elvárt módon és mértékben megvalósuljanak. Ennek elemi feltétele viszont a kisebbségi Cselekvési Terv maradéktalan életbe léptetése, illetve számonkérése. Magyar szempontból legitim autonómiaigényeink megfogalmazása és teljesítése számít prioritásnak.