Temesvár 33. – Visszatekintés a kezdetekre

Ahogy minden évben, idén is tartottak megemlékezést Temesváron az antikommunista népfölkelés és rendszerváltó forradalom kitörésének évfordulóján és eredeti helyszínén, amely napra pontosan 1989. december 15-én vette kezdetét a Tőkés László református lelkipásztor és családja erőszakos deportálását megakadályozni akaró hívek fellépésével.

A csütörtök délutáni ünnepélyes mementót és tiszteletadást a „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesület alapítóinak tanácskozása előzte meg, ami sajtótájékoztatóval zárult. Mindkettőnek a Mária téri református palota Újvárossy Ernő-terme adott helyet.
A szóban forgó egyesület létrehozását éppen egy évvel korábban, a Ceaușescu-diktatúrát megdöntő forradalom 32. évfordulóján jelentette be Tőkés László Temesváron, de azóta sem sikerült hivatalosan bejegyeztetni, a posztkommunista román hatóságok gáncsoskodása miatt. Szándéknyilatkozata szerint azzal a céllal jön létre, hogy ismertesse el december 15-ét az 1989-es forradalom kitörésének napjaként, hiszen a forradalom azáltal vette kezdetét, hogy román és magyar emberek az őket egyesítő szabadságvágy szellemében szolidaritást vállaltak ezen a napon az egykori temesvári református lelkipásztorral és ellenzéki személyiséggel. Az egyesület alapítója Tőkés László mellett Gabriel Andreescu emberi jogi aktivista, Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke, Kincses Előd ügyvéd és Szilágyi Zsolt politológus.

A sajtótájékoztatón Gabriel Andreescu elmondta: a törvény 30 napos határidőt szab meg a kormányfőtitkárságnak a névfoglalási kérvényük elbírálására, ám a hivatal mindeddig nem adott választ a tavaly decemberben benyújtott beadványukra. Ehelyett pótlólagos iratokat, nyilatkozatokat kért az alapítóktól. A hatósági akadékoskodást indokolatlannak tartották, de minden igényelt iratot elküldtek, hogy gyorsítsák a folyamatot, mégsem kaptak sem pozitív, sem negatív választ. Márpedig e válasz nélkül nem lehet bírósághoz fordulni az egyesület bejegyzési kérelmével. A bukaresti egyetemi tanár elmondta: ezért kénytelenek voltak Kincses Előd ügyvédet, az egyesület másik kezdeményezőjét megkérni, hogy peres úton kényszerítse a kormányfőtitkárságot a névfoglalási irat kiállítására.

Az ügyvéd a sajtótájékoztatón azt mondta, meglehetősen furcsa, hogy megannyi román–kínai, román–orosz, román–vietnami egyesület van, de ha egy román–magyart akarnak bejegyezni, és ha az a szolidaritás szót is magában foglalja, akkor annak az elismerését akadályozzák a hatóságok. Hozzátette: ennél az is jobb lenne, ha a kormányfőtitkárság kijelentené, hogy elutasítja a román–magyar szolidaritást. Kincses elmondta: a közigazgatási bíróságtól azt kérte, hogy kötelezzék a kormányfőtitkárságot a név bejegyzésére. Emellett a romániai Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) is petíciót nyújtottak be az ügy kapcsán.

Tőkés László a sajtótájékoztatón bejelentette: az egyesületet ugyan még nem sikerült bejegyezni, de máris kezdeményezi egy munkabizottság létrehozását, amely elindíthatja azokat a kutatási programokat, amelyekhez majd ez a civil szervezet (NGO) biztosítja a jogi keretet. Úgy vélte: kutatni kellene a román–magyar szolidaritás kialakulását és azt, hogy a 90-es évek elején miként bontakozott ki egy pezsgő interetnikus párbeszéd Romániában.
Egy másik kutatásnak viszont azt kellene feltárnia, hogy kik és miként rombolták le „Temesvár szellemét”, miként fúrták meg a román–magyar szolidaritást, kiknek áll érdekükben ez. Úgy vélte: e két kutatás bemutathatná, hogy milyen sokat nyert volna mindkét nép az 1989 utáni összefogással.
A sajtótájékoztatón Tőkés László ismételten kifejezte a háláját a temesváriaknak azért, hogy amikor hívta őket, összegyűltek körülötte, amikor ellenben a biztonságukat féltve elküldte őket, ott maradtak. Ezzel azokra a vádakra reagált, amelyek szerint ő maga nem állt a felkelők élére 1989 decemberében, hiszen többször is hazaküldte a református parókia előtt összegyűlt tömeget. Elmondta: nagy elégtétel volt számára látni a szolidaritástüntetést, amely a személye és a temesvári református gyülekezet mellett kialakult. Ugyanakkor felelősséget is érzett az összegyűlt emberekért, nem szerette volna bajba sodorni őket, féltette az életüket, a biztonságukat. Szeme előtt lebegett munkatársának, Újvárossy Ernőnek az esete, aki máig tisztázatlan körülmények között tűnt el 1989 szeptemberében, majd a holttestét két nappal később egy városszéli erdőben találták meg. Hozzátette: arra nem számíthatott, hogy a tiltakozásuk megdönti a Ceaușescu-diktatúrát. „A felelősség az én vállamon volt, hiszen én hívtam ide a híveimet. (...) Ennek a felelősségnek a tudatában, látván, hogy nem tudom már ellenőrizni a tömegek mozgását, kértem, hogy menjenek haza” – jelentette ki. Úgy vélte azonban, hogy Isten akarata teljesült abban is, hogy az emberek nem hallgattak rá, és nem mentek haza. „Én magam ilyen forgatókönyvet nem tudtam volna írni azokban a napokban. Ma is elismeréssel tartozom azoknak, akik a forradalmi mozgalmat elindították” – jelentette ki Tőkés László.

Délután a református templom falán álló két emléktáblánál megtartották a hagyományos főhajtást: „Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom 1989 XII 15” – szól négy nyelven, magyarul, románul, németül, szerbül a Bánsági Magyar Demokrata Szövetség által állított szerény emlékjelek felirata. Több mint három évtizede hirdeti és igazolja, hogy Romániában 1989. december 15-én indult meg a Tőkés László melletti szolidaritástüntetés, amely december 16-án Ceausescu- és kommunizmusellenes tüntetéssé alakult át. A kommunista hatóságok december 17-én a népbe lövettek, 20-án azonban a hadsereg már fraternizált a tüntetőkkel. A népfelkelés december 21-én terjedt át több erdélyi városra és Bukarestre. A diktátor hatalma 22-én dőlt meg. A rendszerváltás évfordulója azóta sem számít hivatalos ünnepnek Romániában, sőt Temesváron december 16–20. között, Bukarestben december 21–22-én tartanak hivatalos megemlékező rendezvényeket a helyi és állami hatóságok, szándékosan és alattomos módon háttérbe szorítva a december 15-i kezdőnapot, Tőkés László és hívei ellenállását, történelemalakító szerepét.

Demeter Sándor temesvár-belvárosi református lelkipásztor tartott alkalmi áhítatot az emléktábláknál összegyűltek körében, majd a tisztelgők – társadalmi és politikai szervezetek, egyházak és közületek képviselői, köztük Simon Előd kolozsvári magyar konzul – elhelyezték koszorúikat, virágaikat, gyertyáikat, végül pedig közösen elénekelték a 90. zsoltárt: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…””

A kinti megemlékezést követően benti fórumra került sor Visszatekintés a kezdetekre címmel, Szilágyi Zsoltnak, az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platform (Platform of European Memory and Conscience) vezetőségi tagjának moderálásával. Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke tartott nyitóbeszédet, majd Lönhárt Tamás történész, kolozsvári egyetemi docens beszélt a jó harminc éve történtek valóságának és mai emlékezetpolitikai megközelítésének ellentmondásairól. Rámutatott: sem a mai történetírásban, sem a köz- és felsőfokú oktatásban nincs hitelesen és tisztességesen tálalva a rendszerváltozás kezdete, legfőképpen pedig Temesvár, Tőkés László és a magyar reformátusok szerepe, illetve a román–magyar szolidaritás korabeli kibontakozása van elhallgatva. Gabriel Andreescu, Florian Mihalcea és Kincses Előd hozzászólásaikban megerősítették és árnyalták mindezt, kitérve az egy éve vajúdó „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesület sokatmondó esetére is. A fórumon részt vettek és szót kaptak többen is az egykori szemtanúk és hívek közül, megidézve az eseményeket, rámutatva: egymásrautaltságunkban nincs helye sem a történelemhamisításnak, sem az önérdekű, obskurus politikai klikkek keltette békétlenkedésnek.