Tőkés László: Véget kell vetni a tovább élő kommunizmusnak

Kommunista Rezsimek Bűntettei
Nemzetközi konferencia
Prága, 2010. február 24–26.

2006 januárjában az Európa Tanács Közgyűlése, majd a 2008 júniusában megszületett Prágai Nyilatkozat egyenes folytatásaképpen 2009 áprilisában az Európai Parlament is mértékadó formában mondott ítéletet a totalitárius kommunista diktatúrák felett.

Tavaly decemberben az Európai Néppárt bonni kongresszusa határozatban foglalt állást a kommunista szimbólumok használata ellen.

Valamennyi volt kommunista országban egyre erőteljesebben lépnek fel a burkolt vagy nyilvánvaló kommunista visszarendeződés ellenében, illetve a diktatúrák áldozatainak védelmében és az igazság- és jóvátétel érdekében.

Romániában 2006 decemberében, a Parlament plénuma előtt, az ún. Tismăneanu-jelentés alapján Traian Băsescu államelnök „törvénytelen és gyilkos” rendszernek minősítette a kommunista diktatúrát. „A kommunista Románia létezésének első napjától az utolsóig börtön volt a lakosság elsöprő többsége számára” – jelentette ki az államfő.

A romániai forradalom 20. évfordulója alkalmából elhangzott beszédében Jerzy Buzek, az Európai Parlament elnöke – többek között – ezeket mondotta: „Akárcsak Budapest, majd Prága, Berlin, Szófia, Temesvár és Bukarest népe, azt hittük, kevesen vagyunk, és kudarcra ítéltettünk. De lassacskán ráébredtünk, hogy sokan vagyunk, és úgy rendeltetett, hogy megnyissuk százmilliós közösségünk börtönét. A legelső szlogenek, amelyeket a tömeg Temesváron és Bukarestben skandált, ezek voltak: »Ne féljetek! A kommunizmus megbukik!« És úgy történt.”

A Berlinben, tavaly ősszel meglátogatott Stasi hírhedt börtöne mementóként figyelmeztet bennünket arra, hogy kivívott szabadságunkat ne hagyjuk veszni. Herta Müller temesközi – romániai – származású német írónő és az ő Nobel-díja is ugyanerre indít bennünket: az „egyiptomi fogságból” való szabadulás után ne álljunk meg feleúton, vigyük véghez a rendszerváltozást!

Mert húsz évvel a diktatúra bukása után mit is látunk és tapasztalunk kommunizmus-sújtotta országainkban és társadalmainkban?

„A hősök meghaltak, a forradalmárok otthonaikba tértek, az opportunisták pedig átvették a hatalmat” („Eroii au murit, revoluţionarii s-au întors acasă, iar oportuniătii au preluat puterea”) – mondja az egykori román disszidens, Ion Caramitru. „Kevesen voltunk, sokan maradtunk” – utal a tülekedő román álforradalmárokra az ellenzéki költő, Mircea Dinescu.

Szófiában Todor Zsivkovnak, Romániában pedig Ceauşescunak és a forradalmi tömegbe lövető Ştefan Guşă tábornoknak állítanak szobrot – a 20. évforduló „tiszteletére”. Szlovéniában a volt kommunista titkosszolgálat egyik vezetőjét tünteti ki Danilo Türk államelnök. A kommunizmust fesztív módon elítélő Traian Băsescu rendre szintén magas kitüntetésekben részesíti a hírhedt Szekuritáté volt magas rangú tisztjeit és ügynökeit.

Marius Oprea igazgatót, a kommunizmus áldozatainak elszánt védelmezőjét éppen mostanság akarják leváltani a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet éléről.

Csendes László, a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) elnöke, a reá nehezedő nyomás miatt éppen a múlt hónapban kényszerült lemondani az általa vezetett intézmény elnökségéről.

Félős, hogy a romániai forradalom „fővárosában”, Temesváron rövid időn belül mind az igazságtétel mellett kiálló Temesvár Társaság (Societatea Timişoara), mind a Forradalom Emlékháza (Memorialul Revoluției) rövidesen az utcára kerül, kiteszik őket székházukból.

A negatív példákat tovább sorolhatnám…

A romániai helyzet ellentmondásos. Mert igaz ugyan az, hogy a kormány újabb titkosszolgálati iratok átadásáról határozott az Átvilágító Tanács számára – ezzel szemben viszont az is a valósághoz tartozik, hogy a CNSAS egyre nehezebben képes betölteni rendeltetését, és súlyos jogkorlátozásokat szenved munkájában.

2008 februárjában én magam voltam kénytelen Franco Frattini, majd ugyanazon év novemberében Jacques Barrot európai biztosokhoz fordulni panasszal amiatt, hogy – Dan Voiculescu volt Securitate-ügynök, mostani szenátor – kezdeményezésére a román Alkotmánybíróság már-már szinte ellehetetlenítette az Átvilágító Tanács működését, valamint amiatt, hogy – a privilegizált Román Ortodox Egyház közbenjárására – a román Kormány diszkriminatív módon kivonta a CNSAS hatálya alól az egyházi személyek titkosszolgálati átvilágításának a jogát.

Romániában egyet mondanak – és mást cselekesznek. A volt Szekuritáté, képviselői és ügynökei révén, még mindig meghatározó befolyással rendelkezik a hatalomban, a törvényhozásban és az igazságszolgáltatásban.

Ennek következtében az 1989 decemberi tömeggyilkosságok, az 1990 márciusi marosvásárhelyi magyarellenes pogromkísérlet, valamint a ’90-es évek elején lezajlott, sorozatos „bányászjárások” terrorjának körülményei mindmáig tisztázatlanok, valódi tetteseik pedig többnyire ismeretlenek és büntetlenek.

Az Európai Unió – következetesen saját jogrendjéhez, elveihez és értékeihez – nem tekinthet el a volt kommunista országokban tapasztalható törvénytelenségektől és igazságtalanságoktól, és a saját tagországai iránti – közös – felelősség vállalásával támogatnia és elő kell segítenie a diktatúra idején elkövetett, emberiségellenes bűntettek felderítését és az ezek ügyében föltétlenül szükséges igazság- és jóvátételt. Ez ugyanakkor a volt kommunista országok demokratizálásának, a jogállamiság biztosításának, végső soron pedig: kelet-közép-európai társadalmaink tényleges és valóságos unióbeli integrációjának is elengedhetetlen feltétele.

Mindezek összefüggésében a prágai konferencia tegye megfontolás tárgyává egy nemzetközi vizsgálóbizottság létrehozását a kommunizmus bűneinek feltárására. Tavaly decemberben, a romániai forradalom 20. évfordulóján politikai szándéknyilatkozatban indítványoztam, hogy az Európai Unió az Egyesült Nemzetek Szövetségénél (ENSZ) kezdeményezze egy olyan nemzetközi büntetőjogi rendszer – egyszerűbben szólva: egy nemzetközi bíróság – létrehozását, mely a kommunizmus „nürnbergi perét” volna hivatott lefolytatni. Úgy tudom, ez az elgondolás találkozik ezen konferencia szervezőinek az eredeti szándékaival.

Prága, 2010. február 26.

Tőkés László