»
Kedves Miniszterelnök Úr, tisztelt Jelenlévők! Önmagában az a körülmény, hogy 27 év után Erdélyben még nem beszélhetünk semmilyen autonómiáról, beszédes bizonyítéka annak, hogy milyen kemény diót jelent a közösségi önrendelkezés megvalósítása Romániában. Éppen ezért nagyra becsüljük azt az eredményt, amit a Vajdaságban elértek, habár ennek az autonómiának is sok kritikusa van, és nyilvánvaló, hogy nem szabad kevéssel beérnünk. Nem szabad engednünk, hogy „leszereljék” az autonómiaügyet, márpedig ez történik a 25 évvel ezelőtt elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat óta. A titkosszolgálatok, a román politikai pártok egyszerűen „leszerelték” az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket. Ebben – sajnos – akarva-akaratlanul, közvetve vagy közvetlenül mi is együttműködtünk. Engem az döbbentett meg, amikor Victor Ponta – nem is olyan régen – kijelentette, hogy az RMDSZ még soha nem tette fel a tárgyalások asztalára a magyar autonómiakérdést. Nem én mondtam, ha ő hazudik, akkor elnézést kérek. De nekünk sincs olyan tudomásunk, hogy az elmúlt 25 évben – melynek nagy részét kormányon vagy kormányközelben töltötte az RMDSZ – tételesen az asztalra letette volna vagy a kormányprogramba próbálta volna felvétetni ezt az ügyet.
2017. július 26. szerda
Válaszok a tusnádfürdői fórumon felvetett kérdésekre
A XXVIII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor hagyományos zárónapi fórumán, amelyen Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője mondtak beszédet, a hallgatóság soraiból érkezett kérdések Németh Zsoltnak, az Országgyűlés külügyi bizottsága elnökének közvetítésével jutottak el összegezve a két előadóhoz. Az EMNT elnökének válaszai alább olvashatók.Kedves Miniszterelnök Úr, tisztelt Jelenlévők! Önmagában az a körülmény, hogy 27 év után Erdélyben még nem beszélhetünk semmilyen autonómiáról, beszédes bizonyítéka annak, hogy milyen kemény diót jelent a közösségi önrendelkezés megvalósítása Romániában. Éppen ezért nagyra becsüljük azt az eredményt, amit a Vajdaságban elértek, habár ennek az autonómiának is sok kritikusa van, és nyilvánvaló, hogy nem szabad kevéssel beérnünk. Nem szabad engednünk, hogy „leszereljék” az autonómiaügyet, márpedig ez történik a 25 évvel ezelőtt elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat óta. A titkosszolgálatok, a román politikai pártok egyszerűen „leszerelték” az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket. Ebben – sajnos – akarva-akaratlanul, közvetve vagy közvetlenül mi is együttműködtünk. Engem az döbbentett meg, amikor Victor Ponta – nem is olyan régen – kijelentette, hogy az RMDSZ még soha nem tette fel a tárgyalások asztalára a magyar autonómiakérdést. Nem én mondtam, ha ő hazudik, akkor elnézést kérek. De nekünk sincs olyan tudomásunk, hogy az elmúlt 25 évben – melynek nagy részét kormányon vagy kormányközelben töltötte az RMDSZ – tételesen az asztalra letette volna vagy a kormányprogramba próbálta volna felvétetni ezt az ügyet.
Nagyon rosszul áll a szénánk Erdélyben. Hogyha egy államnak az ereje – miként Orbán Viktor miniszterelnök úr is említette – a demográfiai erőben is rejlik, akkor mi is csak azt mondhatjuk el, hogy ezen a téren nagyon gyengén állunk, és én nem látok alternatívát, más felemelkedési lehetőséget (gondolom, ebben nem vagyok egyedül), mint a közösségi önrendelkezés megvalósítását. Emellett kezdettől fogva kitartunk, de egységre kell jutnunk.
Nagyon örvendetes, hogy az RMDSZ az utóbbi időkben elmozdult a nemzeti politika irányába, és közeledett a Fideszhez. Amint Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke mondotta: örvendünk, hogy magyarországi szinten ez evidencia, de azt szeretnénk, ha itthon is közeledne nemzetpolitikailag a Fideszhez, vagyis ha az autonómiát nem csak szavazatszedésre használná. Kérjük a Fideszt, hogy mint az RMDSZ-nek is és nekünk is a barátainkat és szövetségeseinket, hogy támogassanak minket ebben a törekvésünkben, és támogassák az RMDSZ-t. Hassanak oda, hogy az RMDSZ revideálja ezen a téren a politikáját. Ilyen értelemben szóltak többen is, az autonomista tábor megerősítését szorgalmazva. Nyilván a székely székeknek van üzenetük és szerepük, de a mai modern regionalizmus világában be kell illeszteni őket az autonóm régiókba.
Örvendünk, hogy van miniszterelnöki megbízottja ennek az ügynek, Szili Katalin személyében. Mi nyitottak vagyunk – az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Néppárt részéről, a Székely Nemzeti Tanács részéről. Létre kell hozni a teljes összhangot az autonómiapolitika ügyében annál is inkább, mert tudnivaló, hogy nem vesznek komolyan bennünket az európai fórumokon sem, hogyha nem sikerül ebben az ügyben álláspontjainkat közelíteni és azonosítani. Lesz ősszel egy jeles autonómiakonferenciánk – erre felhívom a figyelmet.
A Székely Nemzeti Tanács kezdeményezését már említettem. A székely önrendelkezés centenáriumi évét hirdették meg annak kapcsán, hogy száz évvel ezelőtt létrejött az akkori Székely Nemzeti Tanács – ráadásul Budapesten. Amúgy a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács elnökeként külön is üdvözlöm a határon túli közösségeink képviselőit itt, Tusnádfürdőn. A mi megoldáskesésünk az egész Kárpát-medencében egyértelműen az autonómiára összpontosul. A magyar ügy egyik kulcsa az önrendelkezés, mint ahogy a maga helyén Magyarország is a gazdasági és politikai önrendelkezéséért harcol az Unión belül – minekutána már kivívta azt a volt szovjet birodalommal szemben. Tehát kérem a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács külön támogatását a Miniszterelnök úrtól is és külön a határon túli szervezetektől, továbbá sürgetem a pozitív változást az RMDSZ keretén belül.
A reformációval kapcsolatban hangzott el egy külön kérdés. Nagyon jó érzés az ötszázadik évfordulón jubilálni, még jobb érzés volna, hogyha egyházaink életében a modern értelemben vett reformáció együtt járna a megemlékezéssel. Ennek részleteibe nem kívánok belebocsátkozni, de annyit elmondhatok, hogy egyházi életünket még mindig nagymértékben terheli a múltnak a visszahúzó öröksége és súlya. Mindazáltal jól választja meg kormányunk, amikor az egyházakat szövetségeseinek tekinti a magyar közösség, a külhoni magyar közösség felemelésében és megerősítésében. Reformátusként külön is büszkeséggel tölt el, hogy körülbelül azt jelentette a kálvinista református egyház az erdélyi fejedelemségek korában, mint a lengyel katolikus egyház – távoli analógia – a lengyeleknek a későbbiekben. Egy olyan nemzeti magyar egyház tudott lenni, amely a magyar állami folytonosságot őrizte és visszaadta a magyar nemzetnek Ez a nemzetpolitikai jelentősége a reformációnak.
Legvégül egy személyes vonatkozású megjegyzés. Egyre-másra kérdezik tőlem: hogyan élek Magyarországon. Azt hiszem, rosszhiszeműen is elterjesztették némelyek, hogy én Magyarországra költöztem. Azért használom fel ezt a fórumot, hogy kijelentsem: én leszek az utolsó, aki elmegyek innen Magyarországra vagy bárhova, én Erdélyben fogok élni, és Erdélybe hoztam új családomat, családtagjaimat is. Tehát eszem ágába sincs kimenni. A Fidesz-KDNP azt a kedvező ajánlatot tette annak idején, hogy a magyar Fidesz-KDNP-listán bejuthatok az Európai Parlamentbe. Ezt külön is megköszöntem, mert ezzel megkönnyítette az RMDSZ dolgát, s legalább két képviselőt eljuttathattak Brüsszelbe. Így vagyunk mindösszesen hárman magyarok Erdélyből az EP-ben. Igyekszünk nemzetünk ügyét szolgálni. Köszönöm a figyelmüket.
hírek
2024. november 18. hétfő
Szoboravató beszéd
2024. november 18. hétfő
Tisztelgés P. Kozma Imre előtt
2024. november 17. vasárnap
Nagyváradtól Masikóig, és vissza
2024. november 7. csütörtök
Matematikusból egyetemépítő – in memoriam Kovács Béla
2024. október 28. hétfő
Akik felelősséggel cselekedték a jót
2024. október 25. péntek
„Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket”
2024. szeptember 20. péntek
Tanévnyitó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
2024. szeptember 16. hétfő
A szeretetről és a hitről egy szomorú temesvári évfordulón
2024. szeptember 11. szerda
Temesvári igehirdetés és megemlékezés vasárnap
2024. szeptember 2. hétfő
Könyv a Szent István-díj történetéről