A rendezvény társszervezői a Chin Emberi Jogi Szervezet (Chin Human Rights Organisation), az Emberi Jogok Határok Nélkül egyesület (Human Rights Without Frontiers), valamint az EP vallásszabadsággal foglalkozó munkacsoportja (EP Working Group on FoRB) voltak, a levezető elnöklést pedig Ferenczy Zsuzsa, a brüsszeli EP-iroda emberi jogok ügyében illetékes tisztviselője végezte.

   A tegnapi tanácskozás annak a márciusi, szintén az erdélyi képviselő által kezdeményezett konferenciának a folytatásaként is tekinthető, mely az EP Emberi Jogi Bizottsága (DROI) keretében a politikai és szociális reformok útjára lépett burmai etnikai kisebbségek helyzetével foglalkozott. Noha a Thein Szein államelnök irányításával végbemenő folyamat rendjén komoly előrelépések történtek – példának okáért jelentős számú politikai foglyot bocsátottak szabadon –, mindez még távolról sem ad okot az elégedettségre. Ezért is mutatkozott szükségesnek az üldözött burmai kisebbségek ügyének újbóli napirendre tűzése, ezáltal is kifejezésre juttatva az Európai Uniónak az elkezdett demokratikus átalakulások iránti támogatását, valamint a többnyire elhanyagolt chin keresztények iránti szolidaritását, illetve az Európai Parlament szilárd elkötelezettségét a délkelet-ázsiai országnak a szabad világhoz való felzárkóztatása iránt.

   Megnyitó beszédében TőkésLászló mindenekelőtt szolidaritását és együttérzését fejezte ki a chin keresztény közösséggel. Mahatma Gandi korszakos példáját felidézve, a chinek békés ellenállását és kitartó küzdelmét méltatta. Ehhez kapcsolódva rámutatott, hogy 1989 karácsonyán, Temesváron szintén a magyar református közösség békés kiállása, híveinek hite és hűsége vezetett eredményre, éspedig az utolsó kelet-közép-európai kommunista diktatúra bukásához.

   Közismert, hogy a vallásszabadság sérelmére elkövetett hátrányos megkülönböztetés, valamint erőszak világszerte a keresztényeket sújtja a legnagyobb mértékben. A keresztény gyökerekkel rendelkező Európának – keresztény Testvérei iránti szolidaritásból – márcsak ezért is különösképpen oda kell figyelnie távoli hitsorsosai szenvedéseire – hangsúlyozta az erdélyi képviselő,  Pál apostol vigasztaló és bátorító szavaival zárva beszédét: „Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” (2.Kor. 4,9).

   Soron következő előadóként a Tájföldről érkező Za Uk Ling emberi jogi aktivista, a Chin Emberi Jogi Szervezet programigazgatója maga is rámutatott, hogy a folyamatban lévő politikai nyitás ellenére Chin államban nem javult a helyzet. A többségében keresztény, nyugati régióban tovább tart a több évtizede zajló diszkrimináció és asszimilációs politika, melynek kitűzött célja a keresztény etnikai kisebbség megsemmisítése. Burma többségi vallásaként a buddhista vallás az élet minden területén előjogot élvez, a kereszténységet pedig idegen elemként kezelik, annak ellenére, hogy hívei már évszázadok óta mostani szülőhelyükön élnek. A reformok nem terjednek ki a vallásszabadságra. Burma régi-új urai mostanra sem tettek le arról a szándékukról, hogy a sokvallású és -nemzetiségű országot buddhista vallású, egységes nemzetállammá gyúrják át – mutatott rá Za Uk, arra kérve az Európai Parlamentet, illetve az Uniót, hogy az eddiginél is erőteljesebb nyomást gyakoroljanak a hatóságokra, annak érdekében, hogy – egyetemes jogi státuszának megfelelően – a vallásszabadságot, valamint az emberi jogokat tartsák tiszteletben. A kormány őszinte elkötelezettségét valójában az tükrözné meggyőzően, hogyha Burma csatlakozna az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához (International Covenant on Civil and Political Rights), valamint az ENSZ Kínzás Elleni Egyezményéhez – hangsúlyozta az előadó.

   Chhachhai Mapaw asszony, a Chin Emberi Jogi Szervezet Új-Delhiben élő képviselője a chin menekültek százezreinek a keserves helyzetéről számolt be. Az előadó maga is több éve kényszerült otthonát elhagyni, és azóta is azon munkálkodik, hogy sorstársainak elősegítse az idegen környezetbe való beilleszkedését és az ottani érvényesülését. Elmondta, hogy a több évtizede elszenvedett diszkrimináció és elnyomás következtében a menekültek száma Indiában mára már meghaladja a százezret, közülük azonban csupán mintegy tízezernek sikerült megszereznie a hivatalos menekült-státuszt. Ezenkívül több tízezren élnek Tájföldön és Bangladesben, valamint szerte a nagyvilágban. Elmondható, hogy az egymilliós nagyságú nemzetközösség minden második tagja, vagyis összesen mintegy félmillióan a menekültek keserű kenyerét eszik. Hontalanokként teljes kiszolgáltatottságban, alapvető egészségügyi és oktatási lehetőségektől megfosztva élnek. Az említett hazai változások ellenére, mind ez ideig még nem teremtődtek meg a feltételei annak, hogy szülőföldjükre biztonságban és méltóságban hazatérhessenek, zárta beszédét Mapaw asszony.

   A közmeghallgatáson résztvevő dr. Mark Barwick, az Emberi Jogok Határok Nélkül Szervezet képviseletében azt hangsúlyozta, hogy a mai rendezvény nem csupán a burmai keresztények vallásszabadsága szempontjából fontos. Ezen túlmenően, a jövőre nézve az emberi jogok általános viszonylatában is át kellene gondolnunk az emberi jogokért vívott globális küzdelmünket. Burmában fontos változásoknak lehetünk tanúi, amelyeknek arra kell ösztönözniük bennünket, hogy a nemzeti megbékélést szorgalmazzuk, és világszerte járuljunk hozzá a vallási intolerancia „kultúrájának” a megszüntetéséhez. Csakis így építhetjük ki egy fenntartható sokszínű társadalom modelljét, melynek keretei között valamennyi etnikai közösség szabadon élvezheti alapvető jogait – zárta gondolatait a szakértő.

Az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) képviseletében Konstantin Von Metzingen az EU támogatásáról biztosította a burmai előadókat. Elmondta, hogy az EU figyelemmel követi a helyzet alakulását, és továbbra is párbeszédet tart fent a burmai kormánnyal annak érdekében, hogy a vallásszabadság ügyét és az etnikai megbékélést elősegítse. Elégtétellel tudatta a kormány pozitív hozzáállását az EKSZ azon javaslatához, hogy ez év második felében az EU ún. kétoldalú emberi jogi párbeszédet kezdjen el Burmával. Ezzel együtt az EU a jövőben is növelni fogja a lakosságnak nyújtott humanitárius és szociális támogatást, amit egyébként még az évtizedekig tartó szankciók idején sem függesztett fel – mondotta a külügyi képviselő.