sajtószoba » Vitéz Ferenc: Legyetek csillagok!
2017. július 17. hétfő
Send this article Print this article

Vitéz Ferenc: Legyetek csillagok!

(Megkésett sorok Tőkés Lászlónak, 65. születésnapjára)



 „Az ugatásra jó szívvel felelek –
s reménnyel; mögöttem van már
sok álmatlan éjjel, meg varjak árnyéka
fejem fölött. Néha azt hittem, innen
már az Isten is elköltözött egyszer –
de én hozzátok kötözött csomókkal
a szívemen ébredtem minden reggel.
 
S elindultam felétek angyalsereggel,
ártatlanul és szelíden, mint Noé
galambja…; mert nem voltam s nem
lettem senkinek sem a balga rabja
(úgy vagyok, mint a teremtett
világnak csak egy üszkös és fényes
kis darabja, szívemben gyógyuló sebbel).
 
Akik azt mondják: lehet, hogy meg kellett
volna halnom, még csak nem is sejtik,
hogy életben maradni olykor nagyobb
mártíromság. S én éreztem, hogy mellém
állt egy aprócska nemzet – és egy hatalmas
égi ország, szomjas szarvasokkal. Akkor
békültem ki én is a kósza végtelennel.
 
 
Nincsen földi, csak égi bíróság – Krisztus
vérével pecsételt borítékban hozzák
az ítéletet: kegyelem nékünk. – És dicsőség
az Úrnak, mindeneknek alján, kinek hallva
hallván zengi át az óceánokat haragja,
s elszenderül aztán két fényes tenyérben,
látva a bárányseregként imádkozó partokat.
 
                                      ***
Temesvártól a tengerig, templomajtótól
a parlamentekig, harangok érces szavától
a pusztuló erdélyi falvakig, Menyőtől
Brüsszelig, fiaktól a fiakig, a fáktól az égig
s embertől az emberig futottam – értetek.
Imádkoztam fagyos ereszek alatt az anyákért,
a kenyérért s az ágyért – hogy ne féljetek.
 
Megáld az Úr vagy kárhoztat a hold, amíg
nem alszom, míg reményemet bontogatom,
míg eggyé válnék veletek ocsúdó fényben;
s kutyák ugató szavára is az a válaszom,
mint régen, mikor kabátom alatt rejtegettem
mint messzi vendéget egy szebb jövőt:
Legyetek csillagok az égen!”
 
 
 (2017 – Milota/Sonkád/Debrecen) 


www.tokeslaszlo.eu | © Minden jog fenntartva, 2010