Nyílt levél Klaus Iohannisnak

Tisztelt Elnök Úr! Habár nem kaptam hivatalos értesítést az Elnöki Hivataltól, tegnap délután sajnálattal és csalódottan szereztem tudomást a sajtóból, hogy Ön megvonta a „Románia Csillaga” érdemrendet tőlem, amellyel a rendszerváltozás 20. évfordulóján Traian Băsescu elnök úr tüntetett ki.

Sokan voltunk és sokan vagyunk, akik a temesvári forradalom után hittünk abban, hogy az alapvető emberi és szabadságjogokat tiszteletben fogják tartani Romániában. És íme, most éppen azért vagyok büntetve, amiért 1989 decembere előtt üldöztek – a szólásszabadságért.

2009-ben elfogadtam az érdemrendet az akkori államfőtől, mivel tudtam, hogy nem az én, hanem a temesváriak érdemeit ismerte el: „nagyrabecsülésünk bizonyítékaként a bátorságért és méltóságért, melyről tanúbizonyságot tettek”, kirobbantva a történelmi lázadást a kommunista diktatúra ellen. És íme, most Ön visszavonja a kitüntetést azzal az indokkal, hogy akinek van egy érdemrendje, annak tisztelnie kell Románia Alkotmányát.

Elsősorban az alkotmány egyes cikkelyeinek kritikája egy jogállamban nem jelenti azt, hogy nem vetem magam alá az alaptörvénynek, hiszen a bírálat joga, azaz a szabad véleménynyilvánításé éppen hogy alkotmányos jog. Magától adódik a kérdés: mindenkit, akit elítéltek korrupcióért és van egy román állami kitüntetése, ugyanazon elbírálásnak vetettek alá? Megvizsgálják vagy sem, hogy tetteik és nyilatkozataik egyeznek-e a Románia Alkotmányába foglaltakkal?

Elnök úr, a Romániai Német Demokrata Fórum volt vezetőjeként Ön nagyon jól tudhatja, hogy a nemzetek kulturális határa és az európai országok politikai határai általában nem esnek egybe. Képviseltem és továbbra is képviselni fogom, hogy hasonlóan Ausztriához az olaszországi német anyanyelvű közösség esetében, valamint Romániához, mely jogosan emel szót a moldovai, ukrajnai és szerbiai román közösségek jogaiért, úgy Magyarországnak is joga, sőt alkotmányos kötelessége védeni, óvni a határon túl élő magyar közösségeket.

A politikai gyakorlat, melyet Ausztria, Horvátország, Svédország, Németország és Románia képvisel, Magyarország esetében is érvényes és jogos kell legyen. Ezt képviseltem többször is, és képviselem most is. Az Ön gesztusa, melyet Victor Ponta és köre ihletett, nemcsak hogy ellentétes Temesvár szellemiségével, hanem egy nagy politikai és diplomáciai öngól. Mi lesz az erkölcsi alapja a moldovai, ukrajnai, szerbiai vagy akár a magyarországi románok érdekében folytatott román külpolitikának? Vagy Ön is a kettős mérce gyakorlatára esküszik: ami jó és szabad a románoknak, az tilos a magyaroknak?

Tisztelt Elnök úr, nem tudom, hogy e döntést saját meggyőződéséből hozta meg, vagy félrevezetésnek és nyomásgyakorlásnak volt kitéve Corina Creţu, Victor Ponta és más szocialisták részéről, de nem is lényeges. Önnel vagy Ön nélkül, érdemrenddel vagy anélkül, én hűséges leszek a temesvári forradalom eszményeihez. Ebben a régióban románok és magyarok kölcsönösen tiszteletben kell tartsák a másik szabadságát, és ha szükséges, egyesítve erőiket kell harcolniuk szabadságuk és jogaik védelmébe. Úgy, ahogyan 1989-ben Temesváron tettük.

Együtt a szabadságban: románok, németek, magyarok.

Nagyvárad, 2016. március 4.

Tőkés László