A Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében ezúttal is sokan jelentek meg európai képviselőnk, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke meghívására január 13-án. A Szózat eléneklése után Török Sándor, az EMNT Bihar megyei elnöke köszöntötte a vendégeket, majd felkérte Szomor Abigél egyetemi lelkészt az újévköszöntő igei áhítatra.
Az est házigazdája, Tőkés László újévnyitó beszédében előbb a mögöttünk hagyott 2017-es évre tekintett vissza, kegyelettel adózva azok emlékének – szűkebb és tágabb pátriánkra való kitekintéssel, a teljesség igénye nélkül –, akik az elmúlt évben vagy épp az elmúlt napokban távoztak el közülünk „a minden élők útján”. A közösségi elkötelezettségűek közül név szerint is említett lelkésztársakat, művészeket, oktatókat, közírókat, politikus harcostársakat. Felidézte a lezárult emlékéveket (a reformáció, Szent László, Arany János jubileumát), EMNT-elnökként a sikeres rendezvényeket, konferenciákat, a könyvkiadást, EP-képviselőként pedig az európai parlamenti történéseket. Nem rejtette véka alá kétségeit és csalódásait, ami a romániai helyzetet illeti 28 évvel a kommunista diktatúra bukása után, de az európai fejleményeket is aggasztóaknak ítélte. Mindazonáltal – kortárs lelki vezetők és magyar klasszikusok öntudatos hitvallásait idézve – biztatással zárta szavait az elanyagiasodott, globalizált, elidegenített világ kihívásai között vergődők felé fordulva. Már csak azért is, mert igenlő választ kell adnunk az Arany János-i kérdésre: „Él-e még az Isten, ki erős karjával / Megtartott, megőrzött ezer éven által / Egész mostanáig? / Ki annyi veszély közt nem hagyá elveszni, / Töröknek, tatárnak martalékul esni / Árpád unokáit?” – hiszen maga a költő is így biztatott: „Él még, él az Isten... magyarok Istene! / Elfordítva sincsen még e népről szeme, / S az még, aki régen…”
 

 

Az új esztendőre vonatkoztatva Tőkés László rövid politikai helyzetelemzéssel és esélylatolgatással szolgált, de mindenekelőtt a vállalások és feladatok körét vázolta. Közelre és távolabbra tekintve egyaránt Orbán Viktor miniszterelnök szavait vélte mérvadóknak: „a magyar érdek az első”. 2018-at a magyar önrendelkezés évének nyilvánítva emlékeztetett: egyrészt obskurus európai, sőt világuralmi érdekek próbálják kikezdeni a magyar állam és a magyar nemzet szuverenitását, másfelől a kisebbségben élő magyar nemzetrészek boldogulása autonómia nélkül nem garantált. Az erdélyiek számára fontos centenáriumi év az idei: száz évvel ezelőtt alakultak meg a mai Székely Nemzeti Tanács és Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elődei. Valójában ez a két szervezet vette fel és viszi tovább a romániai magyarság önrendelkezésének zászlaját, s hozzájuk társulva valósíthatják meg az elvárt nemzeti akcióegységet az erdélyi magyar politikai pártok – vélte az EMNT elnöke.

Ahogy tavaly a Szent László-emlékév a Partium fővárosára, Nagyváradra fókuszálta figyelmünket, úgy idén a meghirdetett Mátyás király-emlékév Erdély fővárosára, Kolozsvárra irányítja majd – mondotta európai képviselőnk, emlékeztetve: a 450. évvel ezelőtti tordai országgyűlési határozat elfogadásának napján, a vallásszabadság emléknapján van mire büszkék lennünk mind a velünk együtt élő népek, mind más nemzetek előtt megállva. Végezetül azzal a tudattal kívánt sikeres és eredményes új esztendőt mindenkinek, hogy a magyarságnak ismét egyetemes feladat jutott: nemcsak saját védelmét kell ellátnia, hanem az európai értékekét is. „Miközben magunkat is alig tudjuk megvédeni, nemzetközi szinten belekapcsolódunk ebbe a nagy önvédelmi harcba, egész Európát, európai értékeinket, hitünket, nemzetünket, önazonosságunkat, családjainkat, gyermekeinket, testvéreinket szükséges védelmeznünk ebben a világban, erre vállalkozzon mindenki a maga helyén, és akkor erőnk összeadódván Isten áldása fogja kísérni életünket és munkánkat az egész esztendőben” – zárta szavait Tőkés László.
 

 

Az est díszvendégeként Jávor András debreceni egyetemi tanár, rektori főtanácsadó osztotta meg újévköszöntő gondolatait az egybegyűltekkel. A Debreceni Tudományegyetem küldetését és nemzetpolitikai szolgálatát ecsetelve kitért a Partiumi Keresztény Egyetemmel folytatott gyümölcsöző együttműködésre is, illetve a Kárpát-medencei egységes magyar felsőoktatási tér kialakításának kapcsán a magyarországi egyetemeknek és főiskoláknak a nemzetegyesítésben betöltött szerepére.
 

 

A továbbiakban sor került A Közjó Szolgálatában Díj ünnepélyes átadására, idén ezt a csíkszeredai Csibész Alapítvány érdemelte ki. Laudációt Vincze Zoltán lelkipásztor mondott, méltatva a szervezet szerteágazó tevékenységét, amely nem merül ki az árva, elhagyott, szociálisan nehéz helyzetű családokból származó gyermekek támogatásában, képzésében, társadalomba való integrálásában, lányanyák, családban agressziónak kitett anyák és gyerekek megsegítésében, hátrányos helyzetű fiatalok, családok lakhatásának támogatásában, tanulni vágyó szegény fiatalok anyagi ösztönzésében, idősek, rokkantak támogatásában. Gergely István Tiszti, az alapítvány elnöke köszönte meg és vette át az elismerést lélekemelő beszéd kíséretében. Az alapítvány Árvácska nevű gyermekegyüttese kétszer is megvillantotta néptánc- és zenetudását az est során.
 

 

Ugyancsak ezen ünnepi alkalommal adták át az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kós Károly Díját a marosvásárhelyi Kincses Elődnek, aki jogászként, kisebbségpolitikusként, közíróként szerzett elévülhetetlen érdemeket az elmúlt három évtizedben. Méltatója Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke volt, aki a díjazott 1990 márciusában játszott történelmi szerepét helyezte laudációja középpontjába. Kincses Előd egyebek mellett azzal köszönte meg az elismerést, hogy örül, amiért Tőkés László harcostársa és ügyvédje lehetett az évek során.

Az újesztendei pohárköszöntőt idén is Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke mondta el, aki emlékeztetett: példás polgári összefogás nyomán tíz évvel ezelőtt választotta meg európai képviselőjévé Tőkés Lászlót az erdélyi magyarság. Hasonló összefogás reményében kívánt eredményes politikai küzdelmet a nemzetben gondolkodóknak, határon innen és túl.

A kötetlen beszélgetéssel társított szeretetvendégség előtt a nagyszalontai köszöntőt („Serkenj fel, kegyes nép”) és a Himnuszt együtt énekelték el az ünnepi fogadásra érkezettek, akik ezúttal a Csibész Alapítvány javára ajánlhatták fel adományaikat.