A magyar szabadság mártírjaira emlékeztek Nagyváradon

Százhatvanöt éve, 1849. október 6-án végezték ki Aradon a magyar szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Október hatodikát Magyarország kormánya 2001-ben a magyar nemzet gyásznapjává nyilvánította.

1989 után Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban is szabadon emlékezhetnek a nemzet vértanúira, hőseire, nagyjaira a magyarok, bár a félelem és szorongás a nacionálkommunista diktatúra negyedszázaddal ezelőtti bukása óta sem múlt el maradéktalanul – utalt rá többször is megemlékező beszédében Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, európai parlamenti képviselő. Az 1848-1849-es szabadságharc leverését követő kegyetlen megtorlás egy másik áldozata, Szacsvay Imre országgyűlési jegyző nagyváradi szobránál arról is szólt idén október 6-án, hogy az 1956-os mártírok sorsa milyen kísértetiesen hasonlít azokéra, akiket az egy évszázaddal korábbi önkény pusztított el. Pedig egyetlen bűnük a szabadságszeretetük volt. A krisztusi kálvária és golgotajárás példáját felidézve a szónok hangsúlyozta: minden időkben voltak és lesznek olyanok, akiket nem tántorít el a felsőbbségtől való félelem, bár sajnos ma is, itt is munkál bennünk ez az érzés. A mindenkori szolgalelkűek, az árulók, talpnyalók és ilyen-olyan bérencek addig élnek köztünk, amíg kiszolgáltatottságunkat ki tudják használni a kiszolgáltatók. A nemzetárulók különösen érdemesek a közmegvetésre, hiszen éppen az aradi tizenhárom példázza: nem is kell magyarnak lenni ahhoz, hogy a magyar szabadságért küzdjön és haljon valaki, hiszen a mi szabadságunk minden népek szabadságának mértéke egyben.

Az EP-képviselő mellett Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, államfőjelölt is szólt az egybegyűltekhez, maga is azt hangoztatva: a teljes értékű élet nem képzelhető el a teljes nemzeti, közösségi, egyéni szabadság nélkül. Az erdélyi népek egymásrautaltsága mellett azt is föl kell ismerni, hogy „mi, magyarok a szabadságot az élet és a halál fogalmaival hasonló magasságba emeltük. Csak akkor lehetünk szabadok, ha megbecsülnek bennünket, bíznak bennünk. Mi nem nemzetbiztonsági kockázat akarunk lenni a többségiek szemében, hanem értéket képviselő nemzet, mely aktív, törvénytisztelő, teljes értékű, szabad polgárokból áll.”

Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársa, Takács Péter Attila arra emlékeztetett: nemcsak az ember, hanem a nemzet esetében is szükség van feltámadásra, nagypéntek nélkül pedig nincs feltámadás. A magyar nemzet mindig talpra állt, bármilyen csapás érte.

A nagyváradi megemlékezés a Szózattal kezdődött és a Himnuszokkal ért véget, a beszédek között a Váradi Asszonykórus és a Nagyváradi Dalnokok alkalomhoz illő énekei, illetve Pataki István költeménye hangzottak el. Az 1849. október 24-én kivégzett mártír jegyző szobrát az EMNT és az EMNP bihari vezetői, civil szervezetek és tanintézetek képviselői koszorúzták meg, de több magánszemély is elhelyezte a talapzaton tisztelgő virágcsokrát. Díszőrséget a Vitézi Rend és a Cserkészszövetség tagjai álltak. Az aradiak és nemzet minden vértanújának emlékére 13 fehér galambot engedtek szárnyra kelni a szervezők.