A kisebbségügyi szakcsoport napirendjén két téma szerepelt. Az EBESZ Ljubljanai irányelveit Brands Kehris asszony, Knut Vollebaek EBESZ-kisebbségügyi főbiztos munkatársa ismertette. A Lengyelországban élő német kisebbség helyzetéről Tobias Körfer nyújtott tájékoztatást.

   Az EBESZ nevezett dokumentumának alapvető célja: „irányadó utat mutatni a tagállamok számára, sokszínű társadalmaik integrálása céljából” – olvasható az intergroup tájékoztatójában. Az EBESZ-főbiztos képviselője ebben az összefüggésben hangsúlyozta ki a kisebbségi közösségek társadalmi integrációjának, ezzel együtt pedig az integrált multikulturális oktatásnak a fontosságát – szemben a konfliktusokat gerjesztő „elszigetelődéssel” és „szeparatizmussal”, negatív példaként említve a makedóniai albánoknak a többségi nemzettől való elkülönülését.

A témához kapcsolódó korreferátumában Schöpflin György néppárti politikus éles kritikával szólt a Ljubljanai irányelvekről, egyenesen „kiábrándítónak és veszélyesnek” minősítve azokat, a nemzeti kisebbségek valós problémáinak a megoldása szempontjából.

   Tőkés László európai képviselő kelet-közép-európai, illetve erdélyi szemszögből, gyakorlati-tapasztalati oldalról szólt hozzá az elhangzottakhoz. Mindenekelőtt sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a nyugati politikusok többsége továbbra sem igazán tanúsít megértést a volt Berlini fal túloldalán elterülő térség kisebbségi problémái és ügyei iránt, olyan módszereket és megoldásokat ajánlva nekik, melyek egyszerűen nem működnek, illetve nem célravezetőek.

   Hazai példával szólva, az erdélyi képviselő rámutatott, hogy Romániában az olyan szakpolitikai terminusok, mint az „integráció” vagy a „multikulturalizmus” teljes mértékben hitelüket veszítették, hiszen a többségi hatalom éppen ezen eufémikus kifejezések használatával próbálja leplezni kisebbségellenes asszimilációs politikáját – példának okáért a vegyes iskolai oktatási rendszer erőltetése, konkrétan pedig a volt Bolyai Tudományegyetem megszüntetése és erőszakos elrománosítása terén. A nemzetközi politikusoknak nem kellene olyan téves módszereket és álmegoldásokat ráerőltetniük tagállamaik, illetve térségünk őshonos kisebbségeire, melyek nyilvánvaló módon hiábavalók és hatástalanok – hangsúlyozta Tőkés László. Végezetre az éppen folyamatban lévő román–magyar zászlóháborúra is kitérve, keserű iróniával állapította meg, hogy a vészesen fogyatkozó erdélyi magyarság és a székelyek számára az „integráció” egyedüli útjaként a román zászló kizárólagosságát, illetve a saját nemzeti szimbólumaikról való lemondást – vagyis az önfeladást – kínálja a posztkommunista-nacionalista többségi hatalom.

   Mi a gond a „szeparálódással”? – tette fel a végén a kérdést Schöpflin György, egyértelműen állást foglalva valamennyi kisebbség saját identitásának és közösségi önállóságának a megőrzése mellett.