»
A temetési szertartást Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke végezte.
2019. április 2. kedd
BÚCSÚ SZABÓ JÓZSEF ÓDZSÁTÓL
Szabó József, népszerű nevén Ódzsa, a neves erdélyi színházi rendező, dramaturg, író 2019. február 15-én hunyt el 90 évesen az írországi Sligóban, március 29-én Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.A temetési szertartást Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke végezte.
Szabó József a Bihar megyei Székelyhídon született, Nagyváradon érettségizett, Kolozsváron, majd Moszkvában tanult színházi rendezést, pályáját Nagybányán kezdte, 1957-ben a kolozsvári Állami Magyar Színházhoz szerződött, ahol 1970-ig számos darabot rendezett. Meghívott rendezőként szinte valamennyi erdélyi színháznál dolgozott, de leghangzatosabb sikereinek helyszínéről, a nagyváradi társulattól települt át Magyarországra 1983-ban, ahol vidéki színházaknál dolgozott nyugdíjazásáig. Arany és Petőfi levelezéséből összeállított dokumentumdrámáját Mécsfény címmel 1984–87 között Magyarországon és Németországban több száz előadásban játszották, a kurszki Puskin színházban Csurka István egyik szatíráját rendezte meg. A rendszerváltozás után szerte a Kárpát-medencében hívták dolgozni, majd éveket töltött Skóciában rendezőtanárként, 2007-től főként Írországban élt, ahol a felesége, Pallai Ágnes drámapedagógus oktatott.
Tőkés László temetési igehirdetése alapjául a talentumokról szóló példázatot választotta (Mt 25,21.29). A keresztény élet értelmére és céljára nézve Szikszay György híres imádságos könyvét idézte: „Két kiváltképpen való nemes céljai vannak a mi életünknek: egyik, hogy az Isten dicsőíttessék mi általunk; a másik, hogy a mi embertársainknak használjunk.” Ebből kiindulva mutatott rá, hogy a nemzete hűséges szolgálatára elkötelezett, jeles színházi rendező nagy haszonnal sáfárkodott tehetségével, valamint hitbeli és nemzeti értékeinkkel, a magyar és egyetemes drámairodalom és színházművészet kincseivel.
„Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe” – hangzott ravatalánál, a számadáskor Isten vigasztaló igéje. Töretlen, rendkívüli megvalósításokkal teljes életpályáján valóban „sokra bízta” őt az Isten. Barátságukra és egykori együttműködésükre visszatekintve az igehirdető meghatódással idézte fel Kovách Aladár Téli zsoltárának a színrevitelét. Az Apáczai Csere Jánosról szóló veretes színdarabot 1990-béli bemutatásakor a Nagyváradra visszatérő Szabó József Ódzsa „főhajtással” Temesvár volt lelkipásztorának, a Királyhágó-mellék újan megválasztott püspökének ajánlotta.
A nagy részvét mellett lezajlott gyászszertartáson Pataki András soproni színigazgató, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke egy Reményik-vers elmondásával, Hajdú Géza, a nagyváradi Szigligeti Színház tagja pedig bensőséges nekrológgal búcsúzott a magyar és az erdélyi színházi mozgalom kiválóságától.
hírek
2024. november 18. hétfő
Szoboravató beszéd
2024. november 18. hétfő
Tisztelgés P. Kozma Imre előtt
2024. november 17. vasárnap
Nagyváradtól Masikóig, és vissza
2024. november 7. csütörtök
Matematikusból egyetemépítő – in memoriam Kovács Béla
2024. október 28. hétfő
Akik felelősséggel cselekedték a jót
2024. október 25. péntek
„Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket”
2024. szeptember 20. péntek
Tanévnyitó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
2024. szeptember 16. hétfő
A szeretetről és a hitről egy szomorú temesvári évfordulón
2024. szeptember 11. szerda
Temesvári igehirdetés és megemlékezés vasárnap
2024. szeptember 2. hétfő
Könyv a Szent István-díj történetéről