»
2012. december 17. hétfő
Folytatják az "igazságharcot"
A szabadságharc és az „igazságharc” folytatását sürgette Tőkés László európai parlamenti képviselő azon a sajtótájékoztatón, amelyet a temesvári népfelkelés kitörésének 23. évfordulója alkalmából tartott 2012. december 17-én, Nagyváradon, Szilágyi Zsolt kabinetfőnök társaságában. A huszonhárom évvel ezelőtti sorsfordító események kirobbantója fájdalmas jubileumi „ajándéknak” nevezte, hogy a népfelkelés évfordulóján most tanúja lehetünk, amint a parlamenti választások nyomán posztkommunista visszarendeződés megy végbe Romániában. „Nekünk nem a posztkommunista román kormányban van a helyünk, hanem folytatnunk kell a rendszerváltoztatást” – vélekedett Tőkés László, aki tragikomikusnak nevezte, hogy a kereszténydemokrata értékekkel szembemenő „hivatalos érdekképviseletünk” kormányzati szerepet vállalna. Meggyőződése szerint az erdélyi magyarságnak csatlakoznia kell a Temesvári Társaság által kezdeményezett Diktatúra-Ellenes Szövetséghez, hiszen „az egész kelet-közép-európai rendszerváltozás, a demokratikus egyesült Európa ügyét árulnánk el, hogyha sorsunkba belenyugodnánk”. Temesvár szelleme kötelez bennünket – hangsúlyozta Tőkés László.
Szilágyi Zsolt kabinetfőnök, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke arról szólt a sajtótájékoztatón, hogy tavaly megalakult Prágában az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformja, amely európai szinten koordinálja a totalitárius múlt feltárásával foglalkozó nemzeti intézmények tevékenységét. Legfőbb célkitűzése egy nemzetközi bíróság felállítása, a kommunizmus idején elkövetett emberiségellenes bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonása érdekében. Szilágyi – aki egyébként a Platform vezetőségi tagja – hangsúlyozta: a totalitárius rezsimek megítélésében nem használhatunk kettős mércét aszerint, hogy milyen pártállású diktatúráról van szó. A nácizmust és a fasizmust egyforma mértékkel kell elítélni, így a nürnbergi perhez hasonló eljárás keretében kellene felelősségre vonni a háborús bűnösöket. Erre azért is nagy szükség lenne, mivel a Hágai Nemzetközi Bíróság nem foglalkozik az 1945–1989 közötti időszakban elkövetett emberiség ellenes bűnökkel.
Nagyvárad, 2012. december 17.
TEMESVÁRI NYILATKOZAT
– 2012 –
1989 decemberében egy egész ország a televízió élő közvetítésében követte, hogy miként bukik meg a Ceauşescu-féle kommunista diktatúra.
Huszonhárom esztendő után (2012), a temesvári forradalom sorsfordító évfordulója időszakában ugyancsak a televízióban nézzük, ahogyan – változott formában – visszatér.
A két közvetítés között csupán annyi a különbség, hogy közel egy negyed század elteltével immár számtalan televíziós csatorna között válogathatunk – hogyha éppen nem a volt Szekuritáté-kollaboráns Dan Voiculescu, alias „Felix” agymosó televíziós posztjára vagyunk kíváncsiak…
Fájdalmas jubileumi „ajándéka” a történelmi sorsnak, hogy – a volt szovjet tábor többi országát beelőzve – Romániában újból hatalomra került a posztkommunista demokratúra.
Legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy az Európai Unió – egyik – tagállamának polgáraiként, a demokratikus választás intézményének köszönhetően, ma már rendelkezünk a szabadság illúziójával, s a televíziós távirányító gombjainak nyomogatását illetően szabadon dönthetünk…
Tünetértékű, hogy a romániai választók több mint a fele távolmaradt az idei parlamenti választásoktól. Ez az arány az erdélyiek, illetve a magyarok között ennél is magasabb. Vagyis: a „szavazók” szavaztak – a „választók” többsége viszont azt választotta, hogy nem választ. Ők azok, akik a protest illúziójával juttatták kifejezésre lelkiismereti és választási szabadságukat…
Nem lehet kétségünk afelől, hogy a plagizáló kormányfő és elvtársai éppen ezt akarták, hiszen a demokrácia játékszabályait betartva, csakis így tehettek szert teljhatalomra. A 2010-ben a rendszerváltoztatás folytatása mellett voksoló Magyarország ellenforradalmi alternatívájaként a román szocialista-liberális hatalomnak ekképpen sikerülhetett a „demokratikus” legitimitás látszatát biztosítania a posztkommunista visszarendeződés számára.
Országunk formálódó új kormánya – a maga parlamenti kétharmadával – lassan ellenzék nélkül marad. Akit éppenséggel nem kérnek fel társkormányzásra, az átáll magától; a politikai migráció abszurd méreteket kezd ölteni.
Victor Ponta szerint Kelemen Hunor megerősítette, hogy az RMDSZ – is – részt akar venni a Szocialista-Liberális Szövetség, az USL által kialakítandó „parlamenti és kormányzati többségben”. A keresztény-demokrata Európai Néppárthoz tartozó magyar párt „az erdélyi magyarok érdekeivel” mentegeti politikai anti-pálfordulását…
Íme hát, két évtizeddel a vérrel megpecsételt, dicsőséges romániai forradalom után itt állunk…
„Románia újabb fejtörést okoz az Európai Uniónak” – olvassuk a nyugati sajtóban–, mivel a magát túlnyerő posztkommunista kormány „nacionalista és Európa-ellenes retorikával” állította maga mellé „az EU diktátuma” miatt frusztrált szavazótáborát…
Ezenközben pedig az új mandátumot nyert, a szocialista-liberálisokhoz lecsatlakozni kész RMDSZ-es politikusaink még 1989 megszentelt emlékét sem átallják referenciaként idézni. „1989-ben a történelem egy óriási esélyt adott az erdélyi magyarságnak, hogy talpra álljon, és összefogással kezébe vegye a saját sorsát” – nyilatkozza Markó Béla éppenséggel ezen a gyászos hangulatú évfordulón, amikor is sorsunk önálló alakításának esélye végképpen kicsúszni látszik a kezünkből…
Szintén 1989-re visszautalva, Kelemen Atilla „reales” (am. „újraválasztott”) képviselő pedig azzal dicsekszik, hogy „az RMDSZ politikusai köztudottan a legfelkészültebbek a román politikai életben” (sic!).
Mi pedig maradunk a többpártrendszer és a képviseleti demokrácia illúziójának maszlagával…
A temesvári forradalom kezdetén ott álló Királyhágómelléki Református Egyházkerület mostani püspöke, a hatalombarát RMDSZ uszályába sodródva, valamennyi magyar – és nem magyar – romániai egyház püspökével ellentétben, legutóbbi körlevelében egészen szokatlan, a régi pártos időkre emlékeztető módon egy adott pártra – jelen esetben az RMDSZ-pártra – való szavazásra buzdította a híveket.
Mi pedig ismétcsak maradunk a lelkiismereti és hitvallási szabadság fájó illúziójával… Temesvári református gyülekezetünk hívő népe az RKP hírhedt „Kondukátorával” szemben egykor még azt vallotta, hogy: „Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek” (Csel. 5,29).
Huszonhárom évvel Temesvár Szabadító Karácsonya után hitünk köteleztetésével kell megállapítanunk, hogy: még mindig nem voltunk képesek szembenézni a kommunista múlt bűneivel; gyengék voltunk elszámoltatni a vétkeseket; restek voltunk megtisztítani a társadalmi – és egyházi – közéletet. Nem csoda hát, hogy újból feltámadt a múlt, és a kommunizmus kísértete jár közöttünk…
Maradhatunk-e szótlanok? Maradhatunk-e tétlenek?!
Megérett az idő az ún. Tismăneanu-jelentés egy jobbított magyar kiadásának a megjelentetésére!
Temesvár szelleme kötelez.
Nem akarhatjuk, hogy Gyermekeink és Gyermekeinknek Gyermekei ugyanolyan félelemben és kiszolgáltatottságban nőjenek fel, mint amilyenben mi éltünk 1989 előtt. Nem fogadhatjuk el, hogy fejünk fölött – rólunk, nélkülünk – csak az önérdekeiket követő hatalmasságok döntsenek. Vissza kell utasítanunk, hogy a „televíziós forradalom” – és ellenforradalom – pártkatonái feléljék a jövőnket!
Most ez várna reánk – ha szótlanok és tétlenek maradnánk.
És ez elsősorban nem „magyar kérdés” – mégcsak nem is „román”. Az egész kelet-közép-európai rendszerváltozás, a demokratikus egyesült Európa ügyét árulnánk el, hogyha sorsunkba belenyugodnánk.
Kezdeti szabadságharcunkat azáltal tetőzhetjük be, hogyha „igazságharcunkat” is végigvisszük.
A Temesvári Társaság júliusi Felhívásában vészjelzést adott le: „Polgártársak! A demokrácia veszélyben van Romániában!” A Temesvári Kiáltvány szellemében, ezzel együtt, a Diktatúra-Ellenes Szövetség megalakítását kezdeményezte.
Nekünk, erdélyi magyaroknak többszörösen is minden okunk megvan arra, hogy csatlakozzunk ehhez a Szövetséghez.
Nagyvárad, 2012. december 16.
Tőkés László
református lelkipásztor
hírek
2024. november 18. hétfő
Szoboravató beszéd
2024. november 18. hétfő
Tisztelgés P. Kozma Imre előtt
2024. november 17. vasárnap
Nagyváradtól Masikóig, és vissza
2024. november 7. csütörtök
Matematikusból egyetemépítő – in memoriam Kovács Béla
2024. október 28. hétfő
Akik felelősséggel cselekedték a jót
2024. október 25. péntek
„Isten szabadságra teremtett és szabadságra hívott el bennünket”
2024. szeptember 20. péntek
Tanévnyitó a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen
2024. szeptember 16. hétfő
A szeretetről és a hitről egy szomorú temesvári évfordulón
2024. szeptember 11. szerda
Temesvári igehirdetés és megemlékezés vasárnap
2024. szeptember 2. hétfő
Könyv a Szent István-díj történetéről