„Hazatért” a márvány Krisztus-szobor

Meghitt és egyben megrendítő volt a Doberdónál elesett katonák emlékére szervezett zarándokutat záró megemlékezés – mondta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke pénteken az MTI-nek.

Kifejtette: meghitt hangulatú megemlékezés keretében adták át azt a márvány Krisztus-szobrot, amelyet ezelőtt 90 évvel mentett ki egy Doberdó környéki leomló templomból egy honvéd alezredes. Úgy fogalmazott: a szobor jelképezi, hogy a nagy háborúban itt szenvedtek a haza keresztjén magyar katonáink, majd rövidesen Trianonban keresztre feszítették az egész nemzetet. „Ma már viszont nem a halál és az öldöklő gyűlölet, hanem a nemzetek közösségében való megbékülés szava a döntő” – tette hozzá. Tőkés László a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület nevében egy 1660-ban (a török ostrom alatt) nyomtatott Károli Gáspár-féle nagyváradi Bibliát is átadott a kápolnának.
A kápolnában elmondott beszédében hangsúlyozta: ami folklorizálódik, az biztos értékítéletet jelent a történelemben. Utalva a doberdói katonáról szóló népdalra hozzátette: Doberdó emléke is folklorizálódott. Európa népeinek megbékélését hirdeti a Szent Benedekről elnevezett kápolna – mondta Tőkés László, hozzátéve: Európa közös hazánk, és ebben a szellemben hajtottak fejet kegyelettel a mintegy tízezer katonát rejtő szabadtéri bozótos sírnál. A köztemetőnek már a tudatát is átélni megrendítő volt – mondta Tőkés László. A kápolnában nincs villany, így fáklyákkal övezve zajlott az ünnepség, amelyen a közös imádságot követően a karácsonyt köszöntve zárult az ünnepség.

Kis-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök olaszul tartott rövid beszédében elmondta: kissé furcsának tűnhet, hogy éppen a karácsonyra készülődés idején emlékeznek a több százezer halálos áldozatra. Emellett viszont kötelességüknek érezték, hogy mindenképpen még karácsony előtt visszakerüljön a szobor a kápolnába. Az Emberi Méltóság Tanácsa által kezdeményezett, az olaszországi Doberdónál elesett katonák emlékére szervezett zarándokút Budapestről péntek reggel indult és a csata emlékműveként állított Szent Benedek-kápolnában ért véget. Az építményt még a magyar katonák kezdtek építeni, de már nem tudták befejezni. Szunai Miklós építész a saját költségén felújította a kápolnát.

Doberdó az isonzói csaták egyik fontos helyszíne volt. Az I. világháború olasz frontján zajló támadások ugyanis főként e település ellen irányultak az Osztrák–Magyar Monarchia és Németország, illetve Olaszország csapatai között. A Doberdóért megvívott 2-6. Isonzó-csaták mindkét féltől aránytalan véráldozatot követeltek. A híres 1. honvéd gyalogezred a 3. Isonzó-csatában állományának felét, a 6. csatában háromnegyedét veszítette el. A közös hadsereg halottakban, sebesültekben, hadifoglyokban 179 ezer katonát veszített, 50 százalékuk magyar volt. Az I. világháborúban Magyarországról több mint hárommillió katona vonult be és 530 ezren haltak hősi halált (15,7 százalék). A hősi halottak nagy része az olasz fronton Doberdónál és az orosz fronton Galíciában esett el.

Ezen alkalomból Tőkés László erdélyi EP-képviselő egy Nyilatkozatot bocsátott ki, amelyet alább olvashatnak.

Nyilatkozat

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön
békesség, és az emberekhez jóakarat!” (Lk. 2,14)

A karácsonyi evangéliumi üzenet Krisztus Urunk szenvedésének fájdalmas összefüggésében nyer igazi mélységet. Akik Őt keresztre feszítették, valójában Isten dicsőségét rabolták meg: a „magasságos mennyet rántották a földre”, a békességet és a jóakaratot rontották meg végzetesen.

Doberdo halált hozó hadszínterén – ki tudja, hányadszor – az „embernek Fiát” feszítették újból keresztre, és ezáltal az Isten-arcú ember méltósága szenvedett ismét csorbát.

„Minden ember elidegeníthetetlen és sérthetetlen, az örök – isteni – törvényből és a természetből fakadó, elemi joga, hogy méltóságát elismerjék, tiszteletben tartsák és a legmagasabb fokú védelemben részesítsék” – áll az idén ősszel, az emberi méltóságról megfogalmazott Budapesti Nyilatkozatban.

A doberdói csatatér több százezernyi áldozatának emberi méltóságáért szállunk síkra, amikor – megszenvedett sorsuk példázataként – a kilencven esztendővel ezelőtt elhozott Krisztus-szobrot a Sólyom László államelnök által tavaly felavatott Magyar Kápolnában vissza- és helyreállítjuk.

Az Emberi Méltóság Tanácsának feltett szándéka, hogy a XVII. századból származó márványszobor felállításával az egykor egymás ellen háborúságot viselt országok és népek megbékélését szolgálja, és a nagyobbrészt jelöletlen sírokban nyugvó – európai – áldozatok és hősök nyugvóhelyét – a doberdói csatamezőt az európai és a világörökség részévé nyilváníttassa.

A Szent Benedek emlékének szentelt „Capella Ungherese” hadd váljon ezáltal a kiengesztelődés európai jelképévé, egy, a jövőben felállítandó Európai Emlékhely áldott szentélyévé!

Történelmi-kulturális világörökségre irányuló indítványunkat magyar, olasz és szlovén együttműködéssel Magyarország küszöbön álló uniós elnöksége idejében kívánjuk bejelenteni.

„A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés” – valljuk és hirdetjük József Attilával.

Budapest – Doberdo, 2010. december 17.