Nyilatkozat a vagyonosodási vizsgálat kapcsán

N Y I L A T K O Z A T

  Nagy meglepetésemre, 2011. február 10-én kelt megkeresésében az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI – Agenţia Naţională de Integritate) arról értesített, hogy nevezett „Batori Iuliu úr” feljelentése miatt vizsgálatnak fogják alávetni vagyonosodásomat.
   A hányattatott sorsú és – többek között – Frunda György RMDSZ-szenátornak a hathatós közreműködésével „kilúgozott” hatáskörrel rendelkező intézmény, amely a magas rangú tisztségviselők vagyonát és tisztségbeli összeférhetetlenségét hivatott vizsgálni – amikor vagyoni állapotom vizsgálatát tűzi napirendjére, elvileg nézve, tulajdonképpen saját, törvény szabta kötelességének tesz eleget. Éppen ezért – félreértés ne essék – elvileg az eljárás ellen semmi kifogásom nincsen, és készséggel állok elébe. Annál is inkább kész vagyok erre, mivel semmiféle takargatnivalóm nincsen, a vagyonnyilatkozatom pedig nyilvánosan elérhető és összevethető keresetemmel.
   Ezen túlmenően – európai parlamenti képviselőként – egyenesen örülnék annak, hogyha országunkban a köztisztviselők törvénytelen vagyongyarapodását minden területen – példának okáért a határőrök, a szakszervezeti vezetők és a politikusok esetében is – mihamarabb feltárnák, és a posztkommunista korrupciót végre sikerülne gyökeresen felszámolni. Megjegyzésre méltó, hogy társadalmunk eme mélyen fekvő gazdasági-politikai rákfenéje az egyik legfőbb oka annak, hogy Romániának a schengeni övezethez való csatlakozását a francia és a német hivatalosságok legutóbb megvétózták.
   Visszatérve azonban a tulajdonképpeni tárgyhoz, éppen az elmondottak összefüggésében érdemel különleges figyelmet, hogy ez esetben az ANI kinek a feljelentése alapján tartotta szükségesnek megindítani a kivizsgálást ellenem. A csatolt értesítés szerint arról a Batori Iuliu alias Báthori Gyula volt gencsi református lelkészről van szó, akit hűtlen pénzkezelés („gestiune frauduloasă”) és nagy összegű sikkasztás („delapidare”) miatt – évekkel ezelőtt – palástvesztéssel sújtott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, majd a Romániai Református Egyház Zsinatának fegyelmi bizottsága. A nagykárolyi ügyészségen ugyanezen vétségek ügyében 2007 augusztusa óta bűnvádi kivizsgálás van folyamatban nevezett ellen – ám valamely okból kifolyólag, a nyilvánvaló terhelő bizonyítékok ellenére, az illetékes törvényhatóság mindmáig nem tudja vagy nem akarja lezárni a közel négy éve, botrányosan elhúzódó eljárást. Az ügyészség által cinkos módon „elsikkasztott” vádemelés annak ellenére is tovább késlekedik, hogy a KRE vonatkozó panasztétele nyomán a Szatmárnémeti Törvényszéki Ügyészség Főügyésze 2008. augusztus 27-i rendeletében („Ordonanţă”) kifejezetten elmarasztalta és rendre utasította a kivizsgálást végző nagykárolyi hatóságot.
   Ezen körülményeken azonban különösképpen nincs is mit csodálkoznunk, hogyha a hírhedt gencsi ügyről szóló, „A gonoszok útja elvész” című dokumentumkötetet fellapozzuk, melynek szerkesztői előszavában ez áll:
   „…E súlyos körülmények ellenére Báthori számtalan pert zúdított az egyházközségre, az egyházmegyére, az egyházkerületre, és annak püspökére, Tőkés Lászlóra.
   Az egyházi autonómiát semmibe vevő hatóságok pedig azt az ítéletet hozták, hogy az egyház szabálytalanul járt el, amikor a bűncselekményt kimerítő tények ellenére elbocsátotta állásából hűtlen szolgáját!
   Báthori ezt követően végrehajtóval, kommandósok, rendőrök és csendőrök seregével próbált meg visszaköltözni a gencsi parókiára, ám ezt a helybéli református hívek mindannyiszor megakadályozták. Viszont soha, egyetlen hivatalos szerv sem indokolta meg, miért tartották jogosnak vagy szabályszerűnek a gencsi templom körüli folyamatos rendőrhadjáratot. (…) A volt lelkész többször »megrohamozta« a gencsi református gyülekezet parókiáját, átlag mintegy ötven állig felfegyverzett karhatalmista gyűrűjében. A kommandós alakulatok erőszakkal be is hatoltak a parókiára, többször megszállták az épületet. A helyszínre siető reformátusokat a karhatalmisták, akiknek amúgy semmi joguk nem volt a parókia területén tartózkodni, egyszerűen kivezették, kilökdösték a paplak udvaráról. Hosszú évekig tartott a kíméletlen ostrom: a botrányok, a perek, a lejáratás, a megfélemlítés magasiskolája. (…)
   Ma sem tudható, hogy kik mozgatták, kik használták fel saját céljaikra az egykori lelkészt. A meghasonlott lelkű Báthori mindenesetre fegyverrel sétálgatott volt gyülekezeti tagjainak körében, és lelki zavarokról árulkodó levelekkel bombázta egykori feletteseit” – írják a szerkesztők.

Íme, „Iuliu Batori”, illetve azok, akik őt mozgatják, az ellenemben tett „korrupciós” feljelentéssel most az eddigieknél is „magasabb szintre” léptek! Igen sajnálatos, hogy ez újabb provokációhoz az illetékes román hatóságok ismét készségesen asszisztálnak – ez esetben magának az országos korrupcióellenes hatóságnak a hitelét rongálva ezáltal.
   Ez újabb „affér” kiegészítéseképpen, hadd emlékeztessek az előbbi hasonló – képtelen – esetekre.
   A 2010 júliusi tusnádfürdői nyári szabadegyetemen tett kijelentéseim miatt „hazaárulás”, „az alkotmányos rend felforgatása”, valamint az ezeket célzó „összeesküvés” vádjával már a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus elleni Igazgatóság (DIICOT) szintén kivizsgálást folytat ellenem, Mircea Jorj kolozsvári szociáldemokrata pártelnök feljelentése alapján.
   Egy másik – hasonló – ügyben én magam voltam kénytelen törvényes eljárást kezdeményezni a Felix fedőnevű konzervatív párti (PC) médiamogul helyi folyóirata, a „Ghimpele de Bihor” ellen, mely azzal vádolt meg, hogy a román kommunista titkosrendőrség, a Szekuritáté „alkalmazottja” lettem volna.
  Summa summarum: – a hivatalos román kurzus szerint – az Európai Parlament alelnökének személyében Romániát egy korrupt és szekus-kollaboráns terrorista képviseli Brüsszelben…
  Ezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy az Európai Unió meghatározó országai valamiképpen nemigen hisznek a román korrupcióellenes harc őszinteségében és eredményességében. Ez a „harc” minden bizonnyal sokkal hitelesebb és hatékonyabb volna, hogyha az adófizetők pénzéből fenntartott állami hatóságok és intézmények – a napi politikai érdekek kiszolgálása helyett – a valóban korrupt köztisztviselőkkel szemben fejtenék ki üdvös tevékenységüket… Akkor talán Európa is szívesebben fogadná keblére jobb sorsra érdemes országunkat…

 Nagyvárad, 2011. február 22.

                                                                                                                        Tőkés László

                                                                                                                          EP-alelnök