Tőkés László a 10. Kolozsvári Magyar Napokon: „1989 a csodák éve volt!”

Az idei, tizedik kiadásához érkezett Kolozsvári Magyar Napok programjában kiemelt szerepet kapott a rendszerváltozás 30. évfordulója.

Ennek okán a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen egy olyan kerekasztal-beszélgetést szerveztek, mely a Rendszerváltás 30: Szemtanúk és szereplők címet viselte, meghívottjai pedig Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke, Kulin Ferenc, egykori MDF-es politikus, Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, Szent-Iványi István, egykori SZDSZ-es politikus és Gróh Gáspár irodalomtörténész voltak. A beszélgetés során filmbejátszások idézték fel az 1989-es történéseket.

Az eseményt Mile Lajos főkonzul nyitotta meg, aki köszöntötte a megjelenteket, majd hangsúlyozta: a kerekasztal-beszélgetés résztvevői olyan személyiségei a három évtizeddel ezelőtti rendszerváltásnak, akik cselekvő résztvevői voltak az akkori történéseknek, szerepvállalásuknak köszönhetően pedig behatóan ismerik a korabeli viszonyokat.

Felszólalása elején Tőkés László megköszönte Kincses Előd ügyvédnek, hogy azokban a vészterhes időkben is mellette állt, amikor kevesen vállalták a kommunizmus elleni harcot, és ügyvédként segítette küzdelmét. Gulyás István televíziós szerkesztőnek, a beszélgetés moderátorának kérdésére az EMNT elnöke elmondta: 1989-et joggal nevezik a „csodák évének”, hiszen a páneurópai piknik hatalmas áttörést jelentett, a temesvári szabadulással pedig végképp minden jel arra mutatott, hogy a gonosz bukásával, melyet a Ceaușescu-diktatúra testesített meg, véget ér a diktatúra és a kommunizmus. Az EMNT elnöke felidézte: a kommunista diktatúra idején különböző „partizánvonalak” voltak aktívak, különböző szakterületeken fejtették ki tevékenységüket a diktatúrával szembehelyezkedők – így például irodalmi és egyházi vonalon is tetten érhető volt ez –, ám ezen tevékenységek gyakran eredményeztek letartóztatásokat, az elfogott áldozatoknak pedig gyakorta „megengedték”, hogy elhagyják az országot. „Három évtizeddel ezelőtt románok és magyarok együtt imádkoztak, együtt küzdöttek a közös ellenség ellen, magyarul köszöntöttek minket a televízióban és magyarul hangzottak el felszólalások a tereken. Minden jel arra mutatott, hogy a két nép egymásra talált, és minden gyökeresen meg fog változni. A forradalom eufóriájában feljogosítva éreztük magunkat, hogy higgyünk abban a gondolatban, hogy végre rendeződnek közös dolgaink. Épp ezért ért bennünket – jóhiszeműségünkben – meglepetésként, hogy a kommunista visszarendeződés elkezdődött, és rövid idő alatt gyökeres fordulatot vettek mindazok a folyamatok, melyek a rendszerváltozással elindulni látszottak. Mára már egyértelművé vált: a 89-es forradalmat megpuccsolták a hatalomba visszatérő kommunisták” – jelentette ki Tőkés László.

Lezsák Sándor rámutatott: a 89-es események váratlanul értek sokakat, előkészítetlen és „gyökérzet nélküli” volt a cselekvés, a Magyarországon élők pedig az egész országból elindultak Erdélybe, hogy segítséget nyújtsanak. Ebből azonban jókora kavarodás lett, s még ma is emlékszik az út szélén álló, lerobbant autók sorára. A politikus hangsúlyozta: ő maga Marosvásárhelyre érkezett egy segélyszállítmánnyal, a helyszínen pedig érezni lehetett, hogy Románia nincs felkészülve a változásra, melyre Magyarország már az 1956-os forradalom óta készült.

Németh Zsolt emlékeztetett: őt 1985 nyarától kitiltották Romániából, a forradalmi események napjaiban mégis útra indult, hogy a helyszínen segítsen. „Óriási volt a szolidaritás, mindenki úgy érezte, hogy mennie kell” – hangsúlyozta a politikus, majd hozzátette: az erdélyi magyarság melletti szolidaritástüntetések indították el a magyarországi ellenzék hangsúlyos megjelenését, s ezek tették visszafordíthatatlanná a magyarországi változásokat is. „A hatalomban lévő kommunisták a szolidaritástüntetések alkalmával szembesültek az épp megszületőben lévő ellenzék mozgósító képességével” – emlékezett Németh Zsolt.

Gróh Gáspár elmondta: cselekvő részeseként akart tanúja lenni a 89-es eseménynek, melyeket katartikus történésekként írt le. „Azok után a napok után egyre könnyebb volt lélegezni, e tekintetben pedig ’89 párhuzamba állítható az 56-es eseményekkel” – mondta, „sakkjátszmának” nevezve a rendszerváltást, melyet élő, akarattal bíró bábuk játszottak.

Szent-Iványi István arra emlékezett vissza, ahogy a 89-es események hatására a magyarországi politikai erők közötti ellentétek eltűntek, és közös konvoj indult a segélyszállítmányokkal Romániába. Részletekbe menően beszélt a magyarországi változásokról, az amerikai döntéshozók abban játszott szerepéről, majd pedig – ehhez kapcsolódva – Kulin Ferenc hangsúlyozta: Antall József majdani miniszterelnöknek fontos szerepe volt abban, hogy nem indultak önkéntesek Erdélybe harcolni.

A beszélgetés lezárásaként Lezsák Sándor a magyarországi események kapcsán a taxisblokád eseményeit idézte fel, majd pedig Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány elnöke kommentálta korabeli felvételeit és az MTVA archív anyagjait. A vetítés előtt elmesélte: egy barátja szólt neki december 22-én, hogy már át lehet menni a határon, ő pedig kamerát ragadott, és engedélyek nélkül útnak indult. Archív felvételein a korabeli történések éppúgy nyomon követhetők, mint a forradalom részvevőinek rövid vallomásai, valamint az a ma már akár szokatlannak tűnő tény, hogy a forradalomárok egyetértésben, két nyelven, románul és magyarul is kiabálják jelszavaikat.