A Székely Szabadság Napja

Marosvásárhely, 2013. március 10.

 

 

   Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Szent Fiától, az Úr Jézus Krisztustól!

 

   Kedves Testvéreim! Hölgyeim és Uraim!

   Most érkezett telefonon a friss hír, hogy Brüsszelben a magyar tüntetőkhöz csatlakoztak a flamandok, akikkel közösen vonultak ki a román nagykövetség elé, és nyújtották át a román nagykövetnek a José Manuel Barroso elnökhöz intézett levelüket.  

   Ezen aktuális hír bejelentése után, szeretettel köszöntöm Katalóniából Marc Gafarot i Monjot, a Demokratikus Összefogás Katalóniáért párt képviselőjét. Marc, köszönjük, hogy eljöttél! Külön is köszöntöm a Komáromból érkezett vendégeinket, akik Berényi József szavait alátámasztva jelentek meg körünkben. Isten hozott benneteket!

Kölcsey Ferenc szülőföldjéről érkeztem. A székelyek mellett ne feledkezzünk meg a partiumiakról és a közép-erdélyiekről sem. Az ő szabadságukért is harcolunk!

   Hölgyeim és Uraim! Kedves Testvéreim!

  A Székely Szabadság Napját tartjuk, jelzéseképpen annak, hogy töretlenül, megalkuvás nélkül tovább folytatjuk eltiport, vérbe fojtott szabadságharcainkat!  A szabadság napja beleillik abba az eseménysorozatba, melyek egyik jeles alkalma volt tavaly Az igazság napja, Sepsiszentgyörgyön. Majd azt követte november 24-én a nagy autonómia-tüntetésünk. Szabadságharcról, igazságharcról és az önrendelkezésért folytatott küzdelemről szól tehát ez a nap, amely alkalmat ad arra, hogy kifejezzük: meghátrálás nélkül tovább folytatjuk a nemzeti önrendelkezésért vívott küzdelmünket, tudatában annak, hogy a Székelyföld területi autonómiája és az erdélyi magyarság önkormányzata nélkül igazságunkat és szabadságunkat sem vívhatjuk ki. Az autonómia a nemzeti önrendelkezés előfeltétele, lételeme, kerete és közege – nemzeti közösségünk életében olyan létfontosságú, mint a természet számára a víz, a levegő, a napfény.

 Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében köszönetemet és elismerésemet fejezem ki a főszervezők, a Székely Nemzeti Tanács iránt, de az előbbi nagygyűlések szervezői – az Erdélyi Református Egyházkerület és az Erdélyi Magyar Néppárt – iránt is. Továbbá az összes társuló résztvevő, szervező, egyházi és polgári szervezet iránt is köszönetünket és elismerésünket kell kifejeznünk. A mai napon pedig – nem utolsósorban – azon RMDSZ-es szervezeteknek mondok köszönetet, akik a központi vezetőség hivatalos álláspontja ellenére vették a bátorságot, és eljöttek ide közénk. Dicséret illesse őket, mert minden pártérdeket felülmúl a nemzeti érdek.

   Engedjétek meg, hogy ugyanakkor hírül adjam: a Székely Nemzeti Tanács és a tíz évvel ezelőtt megalakult Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére, rövidesen megalakul a Partiumi Autonómia Tanács (PAT), ezzel szélesítve ki az autonómia intézményes kereteit.

  Legyen ez az év valójában is az Autonómia Esztendeje – amint idén február 2-án, Szatmárnémetiben meg is hirdettük –, erdélyi magyarságunk és Kárpát-medencei nemzetrészeink teljes összefogásával, a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács keretében és közösségében.

   Hölgyeim és Uraim, Kedves Testvéreim!

  Mózes negyedik könyve értelmében, ezek a rendezvények a sereggyűjtés alkalmai. Minden „hadra fogható” emberre szükség van: a törzsekre, a székely székekre, az erdélyi vidékekre, „az ő nemzetségeik és háznépük szerint”. Szükség van mindazokra, akik készek magyarságunk ügye mellé állni, és békés úton harcolni érte. Most, a sereggyűjtés napján a Kossuth-nótát is hallhattuk és idézhetjük. „Kossuth Lajos azt üzente: (…) mindnyájunknak el kell menni, éljen a magyar szabadság, éljen a haza”. A magyar szabadság helyett behelyettesíthetjük a román, a lengyel, a katalán szabadságot és általában véve az európai szabadságot – mert a szabadság egy és oszthatatlan, mint az a világszabadság, amelyért Petőfi élt és halt.

   Az Európai Polgárok Évében (2013) joggal mondjuk: ugyanaz a szabadság és önrendelkezési jog illet meg bennünket, mint bármely európai nációt. Ebből nem engedhetünk: nem engedünk a ’48-ból! Nem engedhetünk a ’89-ből!

   Kedves Testvéreim!

 A székely vértanúk mártíriumához kapcsolódik emlékünkben 1990 márciusa, amikor a békés bibliás, gyertyás felvonulást követően a késleltetett megtorlás bekövetkezett, és Székelyvásárhelyen vér folyt. Mi szabadságszeretettel hittünk a Nemzeti Megmentési Front és Ion Iliescu ígéreteinek, de reánk uszították a félrevezetett román tömegeket. Ennek emlékét akarjuk eltörölni a mai napon, a székely vértanúk emlékműve előtt, mely erre az erőszakos vérontásra, és ezzel együtt a szabadság eltiprásának minden gyászos eseményére emlékeztet bennünket.  

  Szintén Marosvásárhelyhez kapcsolódik egy másik tömeges esemény: 55 évvel ezelőtt, 1958 februárjában, a levert ’56-os forradalom véres kezű bajnoka, Kádár János látogatott az akkori Maros Magyar Autonóm Tartomány, és a mindenkori Székelyföld fővárosába, Marosvásárhelyre, és szolgáltatta ki a bosszúálló román kommunista hatalom – Gheorghe Gheorgiu-Dej és a már itt lévő Ceauşescu, valamint a renegát Alexandru Moghioroş – kényére-kedvére az erdélyi magyarságot. Tudjátok, mit mondott akkor Kádár János? Azt mondta: „laknak itt, ebben a városban magyar származású dolgozók és ők a románokkal teljes egyenjogúságnak örvendenek…”

   Hát, itt tartunk ma is!? Tegnap a budapesti Sportarénában is ezrek gyűltek össze, és könnyes szemmel tapsolták Markó Béla és Victor Ponta barátjának, Kádár János örökösének, Mesterházy Attila pártfőtitkár-elnöknek az évértékelő beszédét, aki nem átallotta azt mondani, hogy mindaz, amit Ő és Victor Ponta kollégája tesznek: „az nem nacionalizmus, hanem az igaz, bátor hazafiság”.

 Igaz, bátor hazafiságnak lehet nevezni azt, hogy Ponta és kormánya újraélesztette az agresszív magyarellenességet? Igaz, bátor hazafiságra utal az, ahogy a kormányfő felszámolja a magyar tagozatot a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetemen, és Ceauşescun is túltéve, fel akarja darabolni és be akarja olvasztani Székelyföldet?

 Mit tud az igaz, bátor hazafiságról Mesterházy Attila, aki annak a kommunista pártnak az utódpártját vezeti, mely ’56-ban idegen csapatokat hívott be a magyar forradalom és szabadságharc vérbefojtására, és 2004-ben népszavazáson tagadta meg határon túli magyar testvéreit!?

   Száz szónak is egy a vége, Kós Károly Kiáltó szava: önrendelkezést! Nincs más alternatíva: a székely területi-közigazgatási régióból sem engedünk! A történelmi régiók mellett állott ki Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke, miként tette ezt 1990-ben is, amikor védelmére kelt az űzött magyaroknak.

   Apropó!

  Köszönjük Lucian Mândruţă újságírónak, az „első argeşi székelynek” is, hogy védelmébe vette tépázott székely zászlónkat!

  Nem akarunk a szlovákiai magyarok sorsára jutni, akiknek polgári és egyházi megyéit is szerteszabdalták, hogy mindenütt kisebbségbe szoruljanak…

   Fraţilor noştri români! Román Testvéreink!

  A Ti szolidaritásotokat is kérjük azon székelyek és magyarok iránt, akik évszázadokon át védték közös hazánkat, Erdélyt – és ma, Veletek együtt Európa polgárai! Ti sem akarhatjátok, hogy Dobrudzsát vagy Bánságot feldarabolják. Moldva és Erdély is legyen egy-egy nagyrégió, s benne Székelyföld, Erdély különböző területei, Partium önálló európai, romániai régió.

  A mesterségesen felszított gyűlölködés „Fekete Márciusa” évfordulójához közeledve, idén ez a hónap legyen a „Szeretet Márciusa”! Románia szuverenitását tiszteletben tartva, ebben a szellemben keressünk közösen megoldást az erdélyi magyar önrendelkezés, Székelyföld területi autonómiája megvalósítására!