Vallásszabadság Európa szomszédságában

„Vallásszabadság Európa szomszédságában: Mi a szerepe a vallási szereplőknek és az Európai Külügyi Szolgálatnak?” címmel rendezett közös szervezésű konferenciát 2010. október 11-én az Európai Katolikus Püspökkari Konferencia brüsszeli képviselete (COMECE), a Konrad Adenauer Alapítvány és a Német Protestáns Egyház (EKD) brüsszeli képviseleti irodája, az Európai Parlament brüsszeli épületében. A rendezvény az „Iszlám, Kereszténység és Európa” sorozat negyedik kiadása.

Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke megnyitó beszédében az egyházi vezetők felelősségét hangsúlyozta a demokrácia, a békés együttélés és a polgári társadalom megvalósításában. Ha „békében, biztonságban és szabadságban kívánunk emberhez méltó életet magunknak, akkor ezt csak a mások emberi méltóságának és jogainak, lelkiismereti és vallásszabadságának az elismerése és biztosítása által valósíthatjuk meg” – mondta európai képviselőnk.

Andrea Pacini, az Európai Bizottság egyházügyi tanácsadója szerint a keresztényeket diszkrimináló országokat nem lehet egy csoportként kezelni, ugyanis a helyzet minden esetben más és más. Az üldözött keresztények Európa segítségét kérik, vallási jogaik védelmében.

Othmar Karas osztrák néppárti képviselő az Európai Külügyi Szolgálat hangsúlyos fellépését várja el a világ más részein üldözött keresztények védelmében. Ennek vonatkozásában általánosnak mondható az az elvárás, hogy a Catherine Ashton vezette új európai intézmény a jövőben az emberi jogok szintjén érvényesítse a vallásszabadságot.

Abdul Monem al-Mashat kairói egyetemi tanár szerint Egyiptom már jó úton jár, ugyanis a 2007-ben módosított alkotmány az állampolgárságot és a vallásszabadságot nem köti valláshoz, ez utóbbi minden felekezethez tartozót megillet. Szerinte a vallásszabadság a szabadságjogoktól elválaszthatatlan, nem szabad külön kezelni. A vallási alapon való üldözés egyébként Egyiptomban egyes helyi politikusok eszköze, ennek folytán politikai kérdésként és nem vallási ügyként kezelendő.

Athanasios patriárka, aki a görög egyház képviseleti irodáját vezeti Brüsszelben, a vallás szabadságát biztosító, az egyén által megválaszolandó filozofikus kérdésekről értekezett, szemmel láthatóan a „kényes kérdések” elkerülésére törekedve. Gerhard Sabathil, az Európai Bizottság stratégiai, koordinációs és elemző osztályának vezetője arról beszélt, hogy az EU-ban a muszlim közösségek gyakran jobb helyzetben vannak, mint saját hazájukban. Európának nem feltétlenül a kölcsönösség jegyében, hanem az egyetemes jogok védelmezőjeként kell fellépnie a keresztények üldözése és a bármilyen típusú vallási diszkrimináció ellenében.

Zárszavában Tőkés László összegzésképpen elmondta, hogy a vallások közötti párbeszéd valójában csak akkor tölti be rendeltetését, hogyha politikai téren is kifejti hatását, s nem válik öncélúvá, hanem hozzájárul a vallási-egyházi konfliktusok megoldásához, Európában pedig a bevándorlók és az őshonos lakosság közötti kapcsolatok rendezéséhez. Az azonos fogalomkészlet és a közös nyelvezet hiányában a párbeszéd, úgy tűnik, gyakran monológgá válik. Ehhez járul hozzá az a körülmény, hogy az emberi jogok egyetemességét a muzulmán vallás nem ismeri el. Mindazonáltal az emberi jogok és a vallásszabadság következetes képviseletéről mi semmiképpen sem mondhatunk le.

„Isten segítsen és végezze el azt, amihez mi gyengék vagyunk” – zárta a konferenciát európai képviselőnk.

Brüsszel, 2010. október 12.