A békességnek és az igazságnak az útján

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt közös nagyváradi megemlékező rendezvényei Tőkés László EMNT-elnök részévételével kezdődtek és fejeződtek be 2022. március 15-én.

Délelőtt Konrad Kazimierz Rulikowski lengyel dzsidás kapitány, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Nagyváradon kivégzett és eltemetett vértanúja síremlékénél helyezték el a tisztelgés és emlékezés koszorúit a két említett szervezet képviselői, élükön a püspökkel. A továbbiakban a volt Olaszi temetőben álló református templomnál tisztelegtek, az egykor itt elhantolt forradalmárok és szabadságharcosok megmaradt, a harangtorony alá gyűjtött sírköveinél. Petőfi Sándor mellszobránál, a költőről elnevezett parkban is megtartották a hagyományos koszorúzást. A következő helyszín a váradolaszi plébániatemplom altemploma volt, ahol számos jeles személyiség porhüvelye mellett a Farczádi Mihályé is pihen, aki Bem erdélyi seregében volt tábori lelkész.

Délután Szacsvay Imre, az 1849-es debreceni országgyűlés mártír jegyzője emlékművénél előbb Simon István Előd kolozsvári magyar konzul olvasta fel Orbán Viktor miniszterelnöknek a határon túli magyarokhoz címzett üzenetét az összegyűlt ünneplők előtt. Majd Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke mondott ünnepi beszédet, amelyben bár tisztelettel adózott a magyar forradalmárok és szabadságharcosok hősiességének és áldozatának, de nyomatékkal inkább az 1848-as események békés mivoltára hívta fel a figyelmet. A mai kelet-európai helyzet viszonylatában „a vértelen márciusi forradalom példáját szeretném felmutatni a háborús erőszakkal szemben” – mondotta a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspöke. Ezt követően számos történelmi részletet felvillantva, több korabeli megnyilatkozást idézve, annak a „csodálatos márciusi napnak” az összefoglalóját adva mutatott rá a békesség szinte hihetetlen sikerére és gyümölcsére, amire tökéletesen ráillik a fogságból szabadulók sorsának jobbra fordulásáról szóló zsoltárige: „Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást” (Zsolt 85,11). A hűségnek és igazságnak ezen az útján indultak el a márciusi ifjak és a pozsonyi országgyűlés tagjai ezelőtt 174 évvel.

A közelmúltra, azaz 1989-re is utalva, a posztkommunista bűncselekményekre, különösen pedig a napjainkban súlyos áldozatokat követelő tragikus békétlenségekre, Tőkés László kijelentette: „Mi, erdélyi magyarok is abban a Békemenetben haladunk előre, mely a békességért száll síkra, Magyarország és a szomszédos testvérnépeink oldalán, Európában és a nagyvilágban.” Végezetül arra erősített rá, hogy mi békét, szabadságot és egyetértést akarunk – az 1848-as nemzeti kiáltvány szellemében. Ugyanakkor „nem engedhetünk a ’48-ból, nem engedhetünk a ’89-ből” – ismételte meg gyakran hangoztatott manifesztumát, majd ezzel zárta ünnepi beszédét: „Erre nézve nyújt ékes példát és eligazítást 1848. március 15-e. A világszabadságért és a magyar szabadságért síkra szálló magyarok békés forradalma.”

A továbbiakban Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt külügyi- és nemzetpolitikai kabinetjének vezetője mondott rövid beszédet, Széchenyi István emlékezetes mondatára fűzve fel gondolatait: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent és munkálkodhass a jövőn.” Az élhető jelenről és jövőről szólva fogalmazta meg, hogy milyen jó lenne, ha Európában nem csak akkor lenne béke és szabadság, amikor a nagyhatalmak akarják, hanem akkor is, amikor mi, Közép- és Kelet-Európa nemzetei akarjuk.

A nagyváradi ünnepi megemlékezésen közreműködött a Motolla énekegyüttes és a Váradi Dalnokok férfikar. A koszorúk és virágok elhelyezését követően a részvevők elénekelték a Himnuszt.