Prédikációjának kezdetén a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakjához, a forradalmár és nemzeti hős Petőfi Sándorhoz fűződő két jeles erdélyi emlékhelyet állította párhuzamba: a partiumi Koltót, ahol a Teleki-kastélyban a mézesheteit, illetve az udvarhelyszéki Székelykeresztúrt, amelynek Gyárfás-kúriájában a harctéri eltűnése előtti utolsó éjszakáját töltötte a poéta. A Keresztúr melletti Nagygalambfalván született, nemrég elhunyt Kányádi Sándor Petőfiről is szóló verseiből idézve mutatott rá az igehirdető az utókor kötelességére: a nagy elődök nyomában, mintegy zarándokúton járva kell megbecsülnünk, megőriznünk és folytatnunk örökségünket.

Petőfi Sándor értékrendvalló, szállóigévé nemesült versét idézve Tőkés László úgy vélte, hogy a szerelem–szabadság dichotómiájából kiindulva messzemenő következtetéseket vonhatunk le magánélet és közügy együttállásáról, egymáshoz való viszonyáról. A koltói Teleki-kastély nemcsak a költő mézesheteinek volt helyszíne, hanem a magyar szabadság egyik „műhelye” és fellegvára is volt: szabadságharcosok találkozóhelye, s mint ahogy Petőfi és Szendrey Júlia 1848 idusán együtt „rohantak a forradalomba”, a „vad gróf” és a „koszorús költő” mindketten Bem apó táborában szálltak síkra a szabadságért, Erdélyért.

Petőfi a „magyarok Istenére” esküdött és eskette fel népét a nemes küzdelemhez, „istenes szerelem” volt hát az övé, amely nem rekedt meg a magánélet határán, hanem kiterjedt egész népére, hazájára, sőt a világszabadságért vívott harcra. Ahogy szabadság és szerelem nem választható el egymástól, úgy terjed ki rájuk és fonódik egybe vélük az isteni áldás, amely nélkül semmire sem mehetünk. „Szerelméből”, kegyelméből elégít meg minket az Úr – fogalmazott igehirdetésében a 127. zsoltárt idézve a püspök, rámutatva ugyanakkor azokra a veszedelmekre, amelyek népünkre, családjainkra, gyermekeinkre manapság leselkednek. „Imé, az úrnak öröksége a fiak… nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban” – hirdeti Salamon zsoltára. Fogyatkozó népünk azonban nemcsak a külső ellenséggel találja szemben magát, hanem „az anyaméh gyümölcséről” lemondva saját magának válik legfőbb ellenségévé. Petőfivel szólva titkos féreg foga rágja. Ezt a csatát kell megnyernie Koltónak és Erdélynek, ha jövőt akar – zárta igehirdetését Tőkés László.

A templomi ünnepélyen Ecsedi Árpád koltó-katalini lelkipásztor szólt a jelenlévőkhöz. A Teleki-kastély kertjébe átvonulva az emlékezők népes gyülekezete Petőfi Sándor és Szendrey Júlia páros szobrát koszorúzta meg.