Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke házigazdaként előrebocsátotta, hogy melyek azok az esetek, amelyekről Kincses Előd és Menyhárt Gabriella ügyvédek, kisebbségi jogvédőkkel együtt beszélni kívánnak. Elsőként a romániai rendszerváltozás évében és közvetlenül azután végbement tragikus eseményekről esett szó, amelyeket mindmáig nem tártak fel kellőképpen a nyomozati szervek, a vétlen áldozatok nem kaptak megfelelő elégtételt, az igazságszolgáltatás pedig nem torolta meg elvárható módon az elkövetett bűnöket. Másodsorban az állami kitüntetés elvételének botrányos esetéről, azt követően pedig a szekus rágalmazók ellen indított eljárásról fognak szólni. A negyedik téma a magyar nemzeti és közösségi szimbólumok romániai kálváriája, amit a jelek szerint ebben az országban már megnyugtató módon rendezni sem lehet, szükség lesz nemzetközi jogvédelemre.

A tájékoztatón elhangzott: míg az 1989. decemberi népfölkelés és az 1990-es bányászjárások dossziéit európai uniós nyomásra újranyitották, bizonyos ítéletek és egyes elégtételadások megtörténtek – persze korántsem kielégítő módon –, addig az 1990 márciusában végrehajtott marosvásárhelyi magyarellenes pogrom kitervelőit és végrehajtóit még csak nem is azonosították. Márpedig a „fekete márciust” az 1989-ben hatalomra került új vezetés a titkosszolgálatokkal és a román nacionalista szervezetekkel karöltve tudatosan rendezte meg, ennek ma már könyvtárnyi irodalma van. Ma már az sem titok, hogy Ion Iliescuék már ekkor „hadba szólították” a Zsil-völgyi bányászokat – a Görgény-völgyi román parasztokhoz hasonlóan –, akiket vonatokon indítottak el Marosvásárhely felé. Bevetésükre végül azért nem került sor, mert a magyarság akkori vezetői – például maga Kincses Előd is – lebeszélték a székelyeket arról, hogy meginduljanak vásárhelyi testvéreiket megvédeni. Az emberáldozatokkal is járó március 20-i tömegverekedés végül nem fajult polgárháborúvá, de a román hatóságok részrehajlóan jártak el az események megítélésekor és a részvevők számonkérésekor. A bukaresti legfelsőbb bíróság mind a mai napig nem hajlandó alapos nyomozást elrendelni az emberiesség elleni bűncselekménynek minősíthető magyarellenes pogrom felelőseinek azonosításáért, holott tavaly is kaptak részletes és teljes feltárást sürgető felkérést. Menyhárt Gabriella elmondta: panasszal fordultak a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bíróságához, mivel Romániában sérül a jogszolgáltatáshoz való alapvető emberi jog, amit csak tetézni látszik az a nyilvánvaló tény, hogy maga az EJEB is szelektíven viszonyul a román–magyar, etnikai jellegű konfliktusok ügyében hozzá forduló panaszosokhoz: folyamodványaik nagyon nagy százalékban nem is kerülnek a bíróság napirendjére.

Kincses Előd a továbbiakban elmondta: hiába támadták meg a román legfelsőbb bíróságon az államfő ama rendeletét, amellyel megvonta Tőkés Lászlótól az 1989-es fordulatban játszott szerepéért kapott magas állami kitüntetést, a magas instancia február óta halogatja a per kitűzését. Szégyenletes példaként áll a világ előtt ez a durva diszkrimináció: a román forradalom hősétől rosszul fordított tusnádfürdői politikai nyilatkozatai miatt jogtalanul és szabálytalanul elveszik a Románia Csillagát, miközben tucatnyi köztörvényes, jogerősen elítélt, börtönviselt bűnöző háborítatlanul birtokolhatja azt! Ugyanilyen égbekiáltó az a 2014 óta húzódó per, amelyet az őt televízióműsorokban rágalmazókkal szemben indított Tőkés László, akit külföldi kémnek és hazaárulónak állítottak be a Ceaușescu-rezsim politikai rendőrségének főkolomposai. Az Antena 3 csatorna és Mihai Gâdea műsorvezető, valamint Filip Teodorescu és Ioan Talpeș komisszárok ellen zajló bukaresti perben január 10-én lesz újabb forduló, de még csak a tanúmeghallgatások fázisában. „Az egykori szekusok ma sem tudják elnézni Tőkés Lászlónak, hogy akkori kiállásával olyan folyamatot indított el, amit ők emberi-szakmai kudarcként éltek meg” – világította meg Kincses Előd annak a rágalomhadjáratnak az egyik okát, ami ma is zajlik a román médiában a püspök ellen.

Végül az ún. zászlóperekről is szó esett. A nagyváradi európai parlamenti iroda homlokzatára kifüggesztett lobogók közül a székely és a partiumi zászló szúrta a helyi közigazgatás szemét, ezek ügyében folytak különböző eljárások, amelyek immár Strasbourgba tevődtek át, mivel Romániában az igazságszolgáltatás részrehajlóan bírálta el a nemzeti kisebbségek közösségi és regionális jelképeihez való hatalmi viszonyulást, jórészt magyarellenes döntéseket hozva ezek ügyében.