A Temesvár 30 emlékhét záróeseményeiről

A Temesvár 30 emlékhét vasárnapi rendezvényei istentisztelettel kezdődtek abban a belvárosi református templomban, ahonnan három évtizeddel ezelőtt, 1989. december 15-én elindult a diktatúraellenes népfelkelés.

Az egyházközségbeli bibliaórás gyermekek adventi gyertyagyújtását követően Tőkés László egykori temesvári lelkipásztor, volt királyhágómelléki püspök olvasta fel az aznapra rendelt lekciót, majd pedig Erdélyi Géza ny. felvidéki református püspök hirdetett igét a Szentírás következő részei alapján: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért” (Jn 15,13); „Mert nem félelemnek szellemét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét” (2Tim 1,7); „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben” (Ef 6,11). Az istentisztelet keretében két díj és több emlékplakett kiosztására is sort kerítettek. Előbb az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által megítélt két rendkívüli és egyszeri díját nyújtották át az 1989-es Temesvári Emlékbizottságnak – laudációt Bodó Barna címzetes egyetemi tanár mondott –, valamint a Tőkés családnak – Sándor Krisztina ügyvezető elnök méltatása mellett – az elmúlt évtizedekben tanúsított helytállásukért, áldozatvállalásukért. A temesvár-belvárosi egyházközség emlékplakettjei Fazakas Csaba parókus lelkész osztotta ki több jelenlévő jeles személyiségnek, közülük többen szerepet játszottak a harminc évvel ezelőtti eseményekben, a rendszerváltásban. Végül az egybegyűltek megkoszorúzták az 1989-es forradalom utcai emléktábláit.

A továbbiakban szintén a templomban tartottak egy beszélgetést A Tőkés család szerepe a 89-es ellenállásban címmel, amelynek keretében a neves família több tagja elevenített föl a korabeli szorongattatással és üldöztetéssel kapcsolatos, korántsem kellemes emlékeit.

Délután Anyaöl címmel tartottak ősbemutatót Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház stúdiótermében a Petőfi Irodalmi Múzeum és a debreceni Csokonai Színház közös produkciójaként. A Dancs Rózsa Pokoljárás című műve alapján készült monodrámát Szabó K. István rendezte és Újhelyi Kinga színművész adta elő.

Este avatták fel a Makovecz Imre által tervezett Új Ezredév Református Központ templomát a Gyárvárosban. Az ünnepi istentiszteleten Tőkés László hirdetett igét. Prédikációjában kifejtette: „Ahol csak emberek laktak, házak épültek, azzal egy időben templomot is emeltek az Isten nevében. Településeink lelke a templom volt mindenkor, ezért olyan könnyű eligazodni Erdélyországban, hogy merre van Isten, és milyen nép él ezen a földön.” Rámutatott: a csoda valóban megtörtént, három évtizeddel szabadító karácsonyunk megélése után megépült az új templom, és jó úton haladunk afelé, hogy a sok rendeltetésű egyházi központunk is felépüljön történelmünk e jeles helyszínén. E sikernek mindenekelőtt Isten szabadító kegyelmét kell hirdetnie az 1989-ben kezdődött új ezredévünk reményében. „Nem leszünk többé bozgorok, kisemmizett hajléktalanok” – jelentette ki a püspök.

Tőkés László köszönetet mondott az összes támogatónak, adományozónak, köztük a magyar kormánynak, amely szívügyének tekinti a szórványmagyarság támogatását. A püspök ugyanakkor nemcsak a Romániában élő magyarokhoz, hanem mindenkihez címezte figyelmeztetésként Ady Endre közismert mondatát: „Elveszünk, mert elvesztettük magunkat.” Hozzátette:„Egész Európának szól ez a költői intés, ez a féltés, amely óvni akarja népünket, Európa nemzeteit az önfeladástól, az önveszejtő identitásvesztéstől.”

A templomépítő parókus lelkipásztor, Gazda István a maga során elmondta: 1990-től tervezgették egy református templom megépítését a Gyárvárosban, végül 1998–2004 közt zajlott az egyházi központ építésének első szakasza, az épület alapkövét 1998. december 15-én helyezték el szabadtéri istentisztelet keretében.

Németh Zsolt, a Fidesz alapító tagja az avatóünnepségen elmondta, hogy az építész nemcsak a gyülekezetnek építi a templomot, hanem az Istennek is. „Van olyan építész, aki azt a csendet keresi, ami a teremtés folyamatában is jelen van. Ez a Makovecz-mű a kommunista világ utáni helyreállítás is. Ezeket a tájsebeket, amiket a térben ejtettek a kommunizmus idején, be kell gyógyítani. Ennek az új ezredévi templom felépítésének a történetében benne van a román–magyar viszony és a temesvári gyülekezet is” – mondta áthallásosan az országgyűlési képviselő.

Potápi Árpád János, a Magyar Kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkára felszólalása után a testvéregyházak képviselői is elmondták köszöntéseiket, áldásaikat, az avatóünnepség a Muzsikás együttes előadásával, táncházzal és szeretetvendégséggel zárult.

December 16-án a fiatalokhoz hozta közelebb az 1989-es eseményeket az a program, amelyet Temesvár reprezentatív magyar tanintézetében, a Bartók Béla Gimnáziumban tartottak „élő könyvtár, rendkívüli osztályfőnöki órák és egyéb emlékező rendezvények kicsiknek és nagyoknak” jelmondattal. Az ezen részt vevő, a korabeli eseményeket megélt személyek arról meséltek, hogy min mentek át a diktatúra bukásának napjaiban, illetve hogy miként látják a rendszerváltást harminc év távlatából. Az érdeklődő diákok aznap délben megnézhették a pénteken már bemutatott Temetetlenek című független színházi produkciót.

A Temesvár 30 emlékhét zárómozzanataként a temesvár-belvárosi református templomban erdélyi egyházi kórusok mutatkoztak be egy ökumenikus est keretében. Fellépett a helybéli ifjúsági minikórus, a zsidó hitközség énekkara, a Carmina Dacica női kar, az Exultate római katolikus ifjúsági kórus, a Coram Deo román vegyes kar, a kovásznai reformtus dalárda, valamint a házigazda Szabolcska Mihály vegyes kar. A szünetben az érdeklődők a Mária térről tekinthették meg a Bordos Artworks jóvoltából azt a fényfestést a református palota falán, mely méltó emléket állított a forradalom hőseinek. A történelmi helyszínen Tőkés László, a forradalom „szikraembere” szólt magyarul és románul egy földszinti ablakból az egybegyűltekhez – akárcsak 30 évvel korábban.