A temesvári népfölkelés 34. évfordulóján

Temesváron 1989-ben a románok, a magyarok, valamint az itt élő közel tíz nemzetiség és felekezet tagjai felismerték, hogy közös az ellenségük, közös az érdekük, a szabadság egy és oszthatatlan – mutatott rá Tőkés László a népfelkelés megindulásának 34. évfordulója alkalmából 2023. december 15-én rendezett temesvári megemlékezésen.

Az egykori temesvári lelkész, későbbi püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a Temesvári Rádiónak nyilatkozva úgy értékelte: Temesvár egyik csodája volt az az előreláthatatlan fordulat, hogy a Ceaușescu-féle történelemhamisítás és a Securitate megosztó politikája pillanatok alatt kudarcot vallott, a románok és a magyarok összefogtak a kommunista rendszer elleni fellépés és a szabadság kivívása érdekében. Ezért is rendkívül zavarónak nevezte, hogy azóta etnikai alapon kettészakadt a forradalom emlékezete, elkülönülve tart megemlékezéseket a román és a magyar közösség. Úgy vélte: ha nem keresné a közös emlékezés lehetőségét, azzal akaratlanul is hozzájárulna a történelemhamisításhoz, aminek „a temesvári népfelkelés és a forradalom szent ügye, eszmeisége lenne a kárvallottja”.

Tőkés László fontosnak vélte, hogy román barátai felajánlották közreműködésüket egy közös fellépés érdekében, és így idén a Temesvár Társaság, a Noua Revista de Drepturile Omului című emberjogi szemle, a Temesvári Forradalom Emlékezete Egyesület, a Pavesiana Könyvkiadó, a bukaresti Lengyel Intézet, az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platformja, valamint a két éve alapított, ám hivatalosan mindmáig hivatalosan bejegyezni nem lehetett „December 15. – A román–magyar szolidaritás napja” Egyesület közösen szervezhette meg az évfordulós rendezvénysorozatát a Temesvári Forradalom Emlékmúzeumában.

Szilágyi Zsolt, az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform vezetőségi tagja a sajtónak elmondta: a román–magyar történelmi kapcsolatokban nagyon ritkán fordultak elő olyan napok, események, amelyekről elmondható, hogy a két nemzet egyszerű polgárai összefognak a szabadságért: márpedig december 15-e ilyen. Mégis sok olyan forgatókönyv kapott nyilvánosságot az elmúlt 34 évben, amely azt akarja bizonyítani, hogy 1989. december 15-e tulajdonképpen nem is volt fontos, mert a fontos dolgok Bukarestben történtek december 22-én.

Szilágyi a román demokrácia szégyenének nevezte, hogy Románia kormánya mindeddig megtagadta annak a román–magyar szolidaritási civil szervezetnek a bejegyzését, amely egyebek mellett december 15-ét az 1989-es forradalom kitörésének napjaként akarja elismertetni. A két éve alakult egyesület szándéknyilatkozatát Tőkés László mellett Gabriel Andreescu emberi jogi harcos, Florian Mihalcea, a Temesvár Társaság elnöke, Kincses Előd ügyvéd és Szilágyi Zsolt jegyezte.

Erről Gabriel Andreescu a pénteki temesvári megemlékezésen úgy vélekedett: talán azért vonakodik a bukaresti kormányfőtitkárság jóváhagyni az egyesület bejegyzését, mert december 15-e elismerése a forradalom kezdőnapjaként Tőkés László és a magyarok szerepének az elismerését jelentené. (A román történetírás és nemzetállami politika szántszándékkal december 16-át kommunikálja és taníttatja a temesvári népfölkelés kezdeti napjaként, amivel átlép a temesvári magyar református lelkész és gyülekezete, valamint a velük szolidarizáló baptista hívek 15-i tüntető ellenállásán, ami a kommunista rezsim bukásához vezető folyamat szikrája volt.) A rendszerváltás évfordulója amúgy nem is számít hivatalos ünnepnek Romániában. Temesváron december 16. és 20. között, Bukarestben december 21–22-én tartanak hivatalos megemlékező rendezvényeket a helyi és állami hatóságok. Tegnap délelőtt Tőkés László és több egykori híve, tisztelője, történelmi szerepének elismerője együtt koszorúzta meg a belvárosi református templom falán álló két emléktáblát, amelyeknek felirata magyar és német, illetve román és szerb nyelven: „Innen indult a diktatúrát megdöntő forradalom 1989 XII 15”. Jelen volt Temesvár alpolgármestere, Ruben Lațcău, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának képviselőjeként Várnai Szabolcs konzul, valamint az Európai Lelkiismeret és Emlékezet Platformja két lengyel reprezentánsa, Pavol Ukielski és Wojciech Bednarski. A Temesvár Társaság vezetői mellett ott volt Andrei Ursu is, a Ceaușescu-rezsim mártírjának, Gheorghe Usunak a fia is, aki az édesapja nevét viselő alapítvány élén küzd évtizedek óta a kommunizmus romániai bűneinek feltárásáért és az elszámoltatásért.

Sajnálatos módon a világhálón keringő lexikonadatok és médiahivatkozások zöme – beleértve a magyarországi publikációkat, történelmi szakportálokat, különféle adatbázisokot és kronológiákat – mind a mai napig a posztkommunista bukaresti hatalom narratíváját és sugalmazását közvetítik, holott a történeti tények egyértelműek: 1989. december 15-én a Ceaușescu-rendszert nyíltan bíráló Tőkés László temesvári református lelkész körüli szolidaritási megmozdulásból nőtt ki a diktatúrát megdöntő romániai forradalom. Aznap a református gyülekezet tagjai és más felekezetű hívek élőlánccal akadályozták meg a lelkész karhatalom általi kilakoltatását és deportálását, másnapra néma tiltakozásukhoz több ezer temesvári csatlakozott, majd a megmozdulásból az egész városban szétterjedt rendszerellenes tüntetés bontakozott ki. A kommunista hatóságok december 17-ére virradóra a Tőkés családot egy eldugott szilágysági faluba szállította és háziőrizetbe helyezte, majd aznap a népbe lövettek a fellázadt Temesváron. A véres megtorlás csak olaj volt a tűzre, december 20-án már a felkelés leverésére kivezényelt hadsereg is átállt a várost úgymond felszabadítók oldalára. A bánsági népfelkelés december 21-én terjedt át több erdélyi városra és Bukarestre. A kommunista diktátor 22-én szökni próbált, ám a politikai rendőrség és az állampárt reformista elemei elárulták, elkapták és likvidálták, miközben az általuk kiprovokált káoszban átvették a hatalmat.

Kincses Előd, aki már az előző rezsim alatt is elvállalta Tőkés László védelmét, majd az elmúlt három évtizedben következetes közösségi jogvédőként és a püspök állandó jogi képviselőjeként úgymond sokat látott, hallott, tapasztalt, meg is jegyezte a pénteki emlékkonferencián, hogy az 1989-es decemberi kaotikus események, majd az azt követő szélsőnacionalista visszarendeződés értékelésébe még az is belefér: Temesvár hőse akár az életét is köszönheti egykori kilakoltatásának és deportálásának, katonai őrizetének.

Florian Mihalcea mintegy mellékesen jegyezte meg a román–magyar történelmi megbékélés imperatívusza kapcsán, hogy szerinte helye lenne ezen felül egy romániai „magyar–magyar megbékélésnek is”, hiszen látva látja, hogy például az RMDSZ szinte tüntetőleg marad távol évről évre a december 15-i megemlékezéstől, koszorúzástól.

A maga során Tolnay István egyetemi tanár, a Temesvári Forradalmi Emlékbizottság nevében szólva egykori részvevőként idézte fel azon sorsfordító események és napok hangulatát, kiemelve az akkoriban természetes módon megnyilvánuló interetnikus és interkonfesszionális szolidaritást, aminek jelentőségét mindmáig hangoztatni érdemes, üzenetét közvetíteni kell, hagyományát pedig lankadatlanul ápolni szükséges.