Az autonómia európai vívmány – a KMAT ülése Budapesten
„Az  autonómia európai vívmány és európai érték. Ezt mi sem támasztja  alá jobban, mint, hogy Európa büszke a jól működő autonómiájára,  hiszen ezek azok az intézmények, amelyeknek a segítségével korábban  rendkívül feszült és rendezetlen térségeknek a sorsát sikerült  rendezetté tenni, feszültségmentessé tenni és prosperáló övezetté  alakítani” – emelte ki Orbán Viktor a Fidesz elnöke a  Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) ülésén, 2009.  május 15-én Budapesten. Amennyiben sikeres és erős nemzetpolitikát  akarunk megvalósítani, ahhoz egy erős anyaországra van szükség  – mondta a FIDESZ-MPSZ elnöke, aki arra is rámutatott, határainkon  belül és kívül mindannyiunk érdeke, hogy lezárjuk az anyaországot  legyengítő korszakot. Azt a ciklust, amely felszámolta a nemzetpolitikát,  nem védi a kárpát-medencei magyarok érdekeit, sőt nyíltan hátat  fordít nekik és a közép-európai térség megerősítésének.
 Az  egész nemzet, a kárpát-medencei magyarság, valamint az egész közép-európai  térség közös érdeke, hogy mielőbb bekövetkezhessen a változás,  és a mostani korszakon minél előbb túlléphessünk. Ennek egyik  fontos állomása az európai parlamenti választás.
 
 Elmondta,  jó esély van Magyarország megerősödésére és a határon túli  magyarok ügye ismét fontos kérdéssé válik. Egy olyan politikai  korszak megnyitásában bízhatunk, amely szerint nincs határon belüli  és kívüli magyar ügy és gazdaságpolitika, hanem egy nagy gazdasági  térséggel számol.
 
A  Fidesz elnöke felhívta a figyelmet továbbá, hogy a június 7-i szavazás  ma elsőbbséget élvez minden más üggyel szemben. Az ugyanis, hogy  miként szerepel hazánk az európai parlamenti választáson, jelentős  mértékben meg fogja határozni a magyarok súlyát az európai politikai  színtéren.
 
Tőkés  László EP-képviselő, a KMAT elnöke a tanács ülésének kezdetén  mondott beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy az eddig alkalmazott  „hagyományos módszerrel”, csak a nyilvános közvita szintjéig  jutott el a határon túli magyar önrendelkezés ügye az EP-ben, a  célként megjelölt „egységes európai kisebbségvédelmi rendszer  kimunkálása” nem valósult meg. Ezért szükséges a magyar ügy  markáns, egyedi módon való kezelése. „Ha van koszovói és tibeti  ügy, akkor létezik magyar ügy is” – fogalmazott Tőkés László,  hozzátéve: ha az anyaországban tízmillió magyart megillet az önrendelkezés  joga, akkor a korlátozott önrendelkezés joga a határon túli magyarokat  magától értetődően megilleti.
 
A  június elején tartandó EP-választásokról szólva Tőkés László  az összefogás fontosságát hangsúlyozta, utalva arra, hogy Romániában  ezt jórészt sikerült elérni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség  (RMDSZ) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) együttműködésével.  „A totális egység helyett a plurális összefogásra van szükség”  máshol is, és „erre törekszik a KMAT is” – közölte az EP-képviselő. 
 
Németh  Zsolt (Fidesz), az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli  Magyarok Bizottságának elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy a  tanács először ülésezik az Országgyűlés épületében. Reményét  fejezte ki, hogy „talán már nincs olyan messze az idő, amikor a  KMAT intézményesen és rendszeresen ülésezik” itt. Beszédében  azt is hangsúlyozta, hogy „a jövőben nagyon fontos lehet a KMAT  és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának együttműködése”.
 
„Az  egész kárpát-medencei magyar összefogásnak a foglalata, ami Erdélyben  létrejött, és ha Felvidéken, Erdélyben, Magyarországon ott lesznek  az autonómia mellett elkötelezett politikai erők, akkor létrejöhet  Brüsszelben egy olyan európai parlamenti képviselet, ami ténylegesen  tud tenni az autonómiáért” – hangsúlyozta továbbá Németh  Zsolt.
 
Lakatos  András, az RMDSZ ügyvezető alelnöke úgy vélte: „Az autonómiáért  meg kell harcolni és ennek elsődleges feltétele az erős érdekképviselet,  mind az európai unióban, mind a nemzeti országok parlamentjében,  illetve helyhatóságaiban”
 
Kovács  Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke  európai támogatást és fellépést sürgetett az Ukrajnában „egy  éve életbe lépett, nyíltan sovén oktatáspolitika” ellen, amelynek  – megfogalmazása szerint – három célpontja van: az ukrajnai orosz,  román és magyar kisebbség. Németh Zsolt és Tőkés László, a  KMAT elnöke ehhez hozzátette, hogy ebben ügyben közös Románia  és Magyarország érdeke, ám a román kormány részéről egyelőre  még hiányzik a támogatás. 
 
Magyarországnak  a vajdasági magyar autonómia megteremtéséhez kellene kötne Szerbia  európai uniós csatlakozásának támogatását – ez Páll Sándor,  a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnökének álláspontja.
 
A  Vajdaság jogállását rendező alapdokumentum, az úgynevezett statútum  belgrádi parlamenti elfogadásának halogatása kapcsán Ágoston  András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke kérdésre  válaszolva elmondta, hogy ez szerb belpolitikai ügy, a dokumentum  az ottani magyarság gondjait nem oldja meg. „Nekünk az a fontos,  hogy legyen magyar autonómia” – fogalmazott Ágoston András.
 
A  KMAT-ülés végén a résztevők zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben  a határon túli magyarokat sújtó ukrajnai jogsérelmek mellett a  Szlovákiában, Szerbiában és Romániában tapasztalható negatív  folyamatokra is felhívják a figyelmet. A dokumentumban hangsúlyozzák,  hogy a „közösségi autonómiák rendszerének megteremtése” erősíti  a közép-európai térség nemzeteinek közös érdekét, a stabil  államokat, amelyek „képesek állampolgáraik igényeinek megfelelni”.
 
Budapest,  2009. május 15.
Tőkés  László
EP-képviselő
Sajtóirodájának
Hírösszefoglalója 
A  Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács
2009.  május 15-i budapesti ülésének zárónyilatkozata
 
A  Kárpát-Medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) ez évi soros ülésén  az egész világot átfogó pénzügyi és gazdasági válság, valamint  a Magyarország, Szlovákia, Szlovénia és Románia Európai Uniós  csatlakozása óta eltelt időszak tapasztalatainak összefüggésében  elemezte a magyarság helyzetét.
 
A  magyar nemzet számára kiemelten fontos, hogy Magyarország és szomszédjai  mielőbb túljussanak a világválság okozta gazdasági nehézségeken.  Ennek feltétele egy olyan új társadalmi-gazdasági világrend kialakítása,  amely a nemzeteken belüli és a nemzetek közötti szolidaritáson,  valamint a demokratikus alapértékek és az emberi jogok tiszteletben  tartásán alapul.
 
A  számbeli kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek jelenleg  a válsággal és annak megoldásával kapcsolatos folyamatoknak nem  alakítói, hanem elszenvedői. Ez elsősorban annak a következménye,  hogy sem a demokrácia kiépülése, sem az Európai Uniós csatlakozás,  illetve annak perspektívája nem teremtette meg azokat a struktúrákat,  amelyek lehetővé tennék, hogy ezen közösségek érdemi – törvény  által szavatolt – döntéshozói és végrehajtói jogosítványokkal  rendelkezzenek saját maguk, illetve az általuk is lakott régiók  igazgatásában.
 
A  magyar politikai érdekvédelmi szervezetek kormányzati részvétele  Romániában, Szlovákiában és Szerbiában néhány éven át lehetővé  tett bizonyos korlátozott befolyást a társadalmi folyamatok alakításába,  ám a kormányzati részvétel befejeződésével együtt ezek a szerény  lehetőségek is megszűntek. Bebizonyosodott, hogy egy kisebbségi  nemzeti közösség saját – a pártpolitikai széljárástól független  – autonóm intézményrendszer hiányában kiszolgáltatott marad  a manapság egyre inkább felerősödő többségi nacionalizmusok által  táplált asszimilációs törekvésekkel szemben.
 
Sajnálatos  módon Szlovákiában és Ukrajnában a gazdasági válság ellenére  jelenleg is jelentős kormányzati és törvényhozói erőket köt  le olyan diszkriminatív jogszabályok előkészítése, illetve alkalmazása,  amelyek nyelvi és kisebbségjogi téren tovább rontják a magyarság  helyzetét, sértik jog- és esélyegyenlőségét, és akadályozzák  a társadalmi-gazdasági folyamatok alakításában való érdemi részvételét.  Ha nem is olyan mértékben, de hasonló folyamatok jelei mutatkoznak  Szerbiában, ahol nem ritka a magyarok elleni fizikai vagy lelki agresszió,  vagy Romániában, ahol a közigazgatási intézmények vezetésének  gátlástalan átpolitizálása Erdély több régiójában az etnikai  tisztogatásban nyilvánul meg. Horvátországban pedig az alkotmányerejű  törvények időnként nem, vagy csak korlátozott mértékben érvényesülnek,  anélkül, hogy ennek bárminemű jogi és politikai következményei  lennének.
 
Abból  kiindulva, hogy a magyar kisebbségek a többségi államok polgárai,  a KMAT résztvevői emlékeztetik az érintett kormányokat a különböző  (béke)szerződésekben, nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségükre  és felelősségükre annak érdekében, hogy ne csorbuljanak a kisebbségek  jövőjét biztosító jogok a teljes és tényleges egyenrangúság  alapján.
 
Ezen  negatív jelenségek ellen való eredményes fellépés érdekében  új alapokra – a kölcsönös szolidaritás alapjaira – kell helyezni  a kisebbségi helyzetű magyar közösségek és Magyarország, illetve  a magyarság és az általa lakott országok kapcsolatát.
 
A  KMAT résztvevői szükségesnek látják, hogy a mai Magyarország  és szomszédos országokban élő nemzetrészek közötti együttműködés  ne a magyarországi belpolitikai megfontolások szerint, hanem a politikai  erők párbeszéde és lehetőség szerinti konszenzusa alapján alakuljon.  Elvárják, hogy a mindenkori magyar kormány nemzetpolitikája legyen  összhangban ezen konszenzussal meghatározott célkitűzésekkel. Továbbá  elvárják, hogy a magyar kormány használja ki az összes rendelkezésére  álló lehetőséget és eszközt annak érdekében, hogy Szerbia és  Ukrajna rendezze a magyar közösségek jogi helyzetét, beleértve  az autonómiájuk biztosítását az Európai Unióhoz történő csatlakozásukat  megelőzően.
 
A  párbeszéd és a konszenzus kiinduló pontját képezze a szomszédos  országok magyar közösségei problémáinak katalógusszerű összegyűjtése,  tehát a „magyar kérdés” definiálása. Az együttműködés pedig  nyilvánuljon meg a közös jövőtervezésben, a nemzetpolitika irányainak  közös meghatározásában, valamint a nemzetközi színtéren történő  közös fellépésben egyaránt. Erre az elmúlt években konkrét példát  szolgáltattak a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF)  keretében konszenzussal elfogadott dokumentumok, amelyek azonban csak  akkor érik el pozitív nemzetépítő hatásukat, ha a magyar kormány  politikájának sarokpontjaivá válnak.
 
A  KMAT résztvevői a KMKF-ben eddig elért eredményeken túlmenően  szorgalmazzák, hogy magyar politikai erők nemzetpolitikai konszenzusa  vegye figyelembe a szomszédos országokban élő nemzetrészek politikai  és társadalmi igényét olyan közösségi autonómiastruktúrák  megvalósítására, amilyenek az Európai Unió számos tagállamában  működnek.
 
A  KMAT tagjai az európai gyakorlaton alapuló közösségi autonómiák  rendszerét alkalmas eszköznek tartják a kisebbségi helyzetű magyar  közösségek problémáinak megoldására; megvalósítását a magyar  és a vele együtt élő, szomszédos nemzetek szolidaritása stabil  alapjának tekintenék.
 
A  KMAT résztvevői ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy az Európai  Unió más tagállamaiban működő közösségi autonómiaformák meghonosítása  iránti igény jogi korlátozástól és politikai, vagy adminisztratív  nyomásgyakorlástól mentes megfogalmazásának lehetősége minden  országban a szólásszabadság és a demokrácia egyértelmű mércéjét  képzi.
 
Az  elmúlt években az autonómiára irányuló magyar nemzetiségi igény  – a gyakori nyomásgyakorlás ellenére – számos dokumentum, állásfoglalás,  külpolitikai megnyilvánulás és demonstráció formájában kifejezésre  jutott. A társadalmi elvárás kiemelkedő dokumentálása a 2006 decembere  és 2008 februárja között Székelyföldön tartott belső népszavazás,  amelynek keretében a régió közel 210 000 szavazó korú polgára  tett hitet Székelyföld területi autonómiájának szükségessége  mellett.
 
A  KMAT résztvevői tudatosítják, hogy a demokratikus társadalmi berendezkedés  terén elért vitathatatlan eredmények ellenére a szlovák, a román,  a szerb és az ukrán politikai elit és közvélemény ma még nincs  felkészülve a nemzetiségi autonómiák rendszerére irányuló magyar  javaslat megfogadására. Pedig a demokrácia egyik alapvető ismérve  az állam készsége polgárai problémáinak megismerésére és megoldására.  A magyarsággal együtt élő, szomszédos nemzetek az EU-csatlakozási  folyamat során nyilvánosan megfogalmazott demokratikus elkötelezettsége  jó kiindulási alapja lehet a problémákról és a megoldási lehetőségekről  – így az autonómiára irányuló magyar javaslatról – való párbeszédnek.  Magyar részről fel kell készülni a dialógusban való részvételre,  és partnereink irányában kezdeményezni kell az érdemi párbeszéd  elindítását.
 
A  közösségi autonómiák rendszerének megteremtése iránti igény  összehangolt és határozott képviselete fontos része a magyar nemzetstratégiának,  ugyanakkor erősíti a Közép-európai térség nemzeteinek közös  érdekét, miszerint csak jól működő, stabil államok képesek állampolgáraik  szükségleteinek megfelelni, és aktív részt vállalni a pénzügyi  és gazdasági világválság után egy igazságos és működőképes  világrend felépítésében.
 
A  KMAT kiemelkedően fontosnak tartja a magyar politikai szervezetek sikeres  szereplését az európai parlamenti választásokon. Ezért üdvözöl  minden olyan – az erdélyi magyar összefogáshoz hasonló jellegű  – megállapodást, amely mind számában, mind hatékonyságában  erősíti a magyar jelenlétet az Európai Parlamentben és ennek támogatására  szólítja a Kárpát-medence magyar közösségeinek választópolgárait.   Ugyanakkor elvárja leendő képviselőitől, hogy jelenlétükkel és  kiállásukkal Európai Üggyé átminősülő Magyar Ügyet következetesen  és hatékonyan képviseljék az Európai Unió különböző fórumain.
 
Budapest,  2009.május 15. 
Elfogadta a KMAT plenáris ülése













