Az örmény népirtásról az EP-ben

Idén 95 esztendeje annak, hogy a bukása határára érkezett Oszmán Birodalomban elkezdődött az, a szó modernkori értelmében vett népirtás – a törökországi örmény közösség rendszeres és módszeres megsemmisítése –, mely a XX. század többi, hasonló mérvű és természetű néppusztításaival együtt a „genocídium” szakkifejezés nemzetközi jogba való bevezetését tette indokolttá. Az új jogi szakfogalom megalkotását (1943) Raphael Lemkin professzor azért tartotta szükségesnek, mert a népirtás „oly sokszor megtörtént… előbb az örményekkel szemben, majd ezt követően Hitler lépett akcióba…”

Az Európai Parlament mostani, strasbourgi hetén Tőkés László erdélyi EP-képviselőnk azért tartotta fontosnak megemlékezni az örmény genocídiumról, mivel annak súlyos tragikumával és sokkoló valóságával szöges ellentétben: a Franz Werfel által megörökített tömegmészárlás még mindig nem vált nemzetközileg általánosan elismertté. Az újkori történelemhamisítás kirívó eseteként ugyanis Törökország váltig tagadja az „örményellenes holokauszt” megtörténtét, s a világ országai közül is mind ez ideig mindössze huszonkét állam ismerte el annak történelmi tényét.
A világ több országában törvény bünteti a holokauszt tagadását. Több országban – nemrégen Magyarországon is – a kommunizmus által elkövetett bűncselekmények tagadásának büntethetőségét is bevezették. Azonos mércét kellene alkalmazni valamennyi hasonló esetben, így az örményekre nézve is, különös tekintettel Törökország integrációs szándékaira – hangoztatta európai alelnökünk.

Emlékezetes, hogy Sztálin a krími tatárok problémájának „megoldását” – vagyis tömeges kitelepítésüket – puszta „vagon-kérdésnek” minősítette. Hozzá fogható cinizmussal fogalmazott Abdülhamid szultán, amikor kijelentette: „Az örmény kérdéstől úgy szabadulhatunk meg, hogy megszabadulunk az örményektől”. – Tulajdonképpen ez történt Törökországban az I. világháború betetőzéseképpen, és ugyanez a megsemmisítő erejű türelmetlenség öltött testet az egész XX. század világháborúiban és tömeggyilkosságaiban, az etnikai tisztogatásokban és az osztályharc elvén alapuló kommunista népirtásokban.

A kiújuló faji és etnikai, kisebbség- és keresztényellenes erőszak, a világ több részén tovább tartó kommunista terror, valamint a muzulmán országok többségében fellelhető vallási türelmetlenségben gyökerező, háborús méreteket öltő terrorizmus korszakában az Európai Parlament nem hallgathat és nem maradhat tétlen sem a múlt bűnei, sem a globális erőszak vonatkozásában, és védelmébe kell vennie az emberi jogok kollektív megsértésének áldozatait – bármely néphez, valláshoz vagy közösséghez tartozzanak is azok.

Tőkés László ennek értelmében emlékeztetett az örmény holokausztra és fordult Jerzy Buzek EP-elnökhöz indítványaival, melyeket mellékelt Felszólalása tartalmaz.

Strasbourg, 2010. november 22.

Tőkés László
EP-alelnök
Sajtóirodája

F E L S Z Ó L A L Á S
az örmény népirtás 95. évfordulóján

Véleményem szerint az Európai Parlament nem hagyhatja szó nélkül a törökországi örmény genocídium 95. évfordulóját. 1987. június 18-i határozata iránti következetességgel meg kell emlékeznie az 1,5–2,5 milliónyi ártatlan polgár életét követelő egykori mészárlásokról, és – azonos mércével mérve – a holokauszthoz és a kommunista népirtásokhoz hasonlóan, fenntartás nélkül el kell ítélnie az 1915-ben, az Oszmán Birodalom által elkövetett, az örmény kisebbség, illetve keresztény közösség kiirtását célzó emberiségellenes – tömeges – bűntetteket.
Mind ez ideig összesen 22 független állam ismerte el az örményellenes holokauszt történelmi tényét. Fájdalmas, hogy Morten Messerschmidt EP-képviselő erre irányuló, idei írásbeli nyilatkozata (16/2010. sz.) végül is nem nyerte el a szükséges képviselői támogatást.
Ezúton indítványozom, hogy Jerzy Buzek elnök úr kezdeményezze az örmény népirtás EU-tagországok általi egyöntetű elismerését (1), valamint a cselekmény tagadásának büntethetőségét (2), továbbá az ügynek a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások napirendjére való kötelező felvételét (3).

Strasbourg, 2010. november 22.