Ez alkalommal, Willy Fautré, a szervezet egyik alapítója és egyben elnöke a 2011 októberében, Manamában, Bahrein fővárosában tett tényfeltáró útjáról számolt be, bemutatva az Arab Félszigeten elterülő, kicsiny ország mai politikai helyzetét, az év elején, a régióban kirobbant "Arab tavasz" összefüggésében.

   Mint ismeretes, az észak-afrikai és közel-keleti országokra – Tunézia, Egyiptom – kiterjedt tüntetéssorozatban az évtizedek óta elnyomás alatt élő népek harcba szálltak a demokráciáért, intézményi, politikai, gazdasági és szociális reformok bevezetését, valamint a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását követelve.

   A tunéziai és egyiptomi példát követve, a véres összecsapások március közepén Líbiára és Szíriára is átterjedtek, valamint a Bahreini Királyságban is rezsimellenes békés tüntetésekre került sor. A közel egymilliós lakosságú ország hatóságai azonban túlzott mértékű erőszak alkalmazásával nyomták el a békésnek induló megmozdulásokat. Fontos megemlíteni, hogy Bahreinben az elégedetlenség egyik kiváltó oka a vallási megosztottság, hiszen a síita többség felett egy szunnita kisebbség uralkodik, amely kirekeszti amazokat a hatalomból és a gazdaságból.

   Tőkés László EP-alelnök, az EP Emberi Jogi Bizottságának (DROI) néppárti koordinátora megnyitó beszédében elmondta, hogy egy olyan volt kommunista ország polgáraként, amelyben lelkészként küzdött az elnyomás, a kommunista-ateista diktatúra ellen, kötelességének érzi nyomon követni az emberi jogok helyzetét világszerte. Ebben a szellemben hangsúlyozta, hogy az Európai Unió egy stabil és virágzó közel-keleti régió létrejöttében érdekelt, éppen ezért támogatásáról biztosította a bahreini demokratikus átalakulásokat.

   Willy Fautré beszámolójában elmondta: idén júniusban a bahreini király kezdeményezésére létrehoztak egy független nemzetközi bizottságot azzal a megbízatással, hogy megvizsgálják, a tavaszi megtorlások idején történtek-e emberi jogi sérelmek, valamint javaslatokat tegyenek ezek orvoslására. Októberi tényfeltáró útjuk keretében a civil szféra számos képviselőjével és politikai – hivatalos és ellenzéki – vezetőivel találkoztak, azzal a céllal, hogy megvizsgáljak a nemzeti megbékélésre irányuló reformok életbeléptetését.

Tőkés László megnyitó beszédét mellékeljük.

 

 

Brüsszel, 2011. november 9.

 

az Emberi Jogok Határok Nélkül nevű szervezet

tényfeltáró látogatása eredményeinek bemutatása

 

Megnyitó beszéd

 

   2011. február 14-én, a Nemzeti Cselekvési Charta 10. évfordulója alkalmával a Bahreini Fiatalok a Szabadságért nevű csoport demonstrációt hirdetett, tiltakozásul az ország síita lakosságának hátrányos megkülönböztetése ellen. A tüntetők gazdasági reformokat (jobb munka- és lakhatási körülményeket), több politikai szabadságjogot, intézményi reformokat, valamint az alkotmányos monarchia bevezetését követelték. Ezrek vonultak a főváros – Manáma – utcáira.

   Március közepéig a fővárosi "Gyöngy" körforgalom volt az ellenzéki tüntetések középpontja. A protestálók békések voltak, ám a napok múlásával a szónoklatok egyre radikálisabbá váltak: immár rendszerváltozást, a királyi család távozását követelték.

   A karhatalom a közrend helyreállítása címén kezdett a tüntetések felszámolásába. Az akciósorozat 30–40 halálos áldozatot követelt. A tüntetők összecsaptak a karhatalommal, a rendőrök több tüntetőt a helyszínen megöltek, mások a fogdában vesztették életüket. A felkelők rendőröket és vendégmunkásokat öltek meg. Számtalan letartóztatás történt, orvosokat és más egészségügyi dolgozókat, tanárokat és emberi jogi aktivistákat is bebörtönöztek. Március 15-én a király szükségállapotot hirdetett. Nemzeti vészbíróságot hoztak létre, egy katonai és két civil bíró elnökletével. A vészbíróság két embert ítélt halálra a rendőrgyilkosságokban való, állítólagos részvételükért; másokat életfogytiglanra, vagy súlyos, 5–15 évig terjedő szabadságvesztésre ítéltek, sokakat rövidebb időre börtönöztek be. Becslések szerint mintegy 2500 embert bocsátottak el állásából.

   Az Európai Unió különböző csatornákon keresztül adott számos alkalommal hangot adott a bahreini helyzet miatti aggodalmának.

   Jerzy Buzek elnök nyilatkozatot bocsátott ki a halálos ítéletek tárgyában, az Emberi Jogi Bizottság (DROI) közmeghallgatást tartott ez ügyben, és Catherine Ashton főképviselő és az Európai Tanács is több alkalommal megnyilatkozott a bahreini helyzet vonatkozásában.

Legutóbbi állásfoglalásában az Európai Parlament „újra hangot adott véleményének, hogy a tüntetők jogos, demokratikus törekvéseiket fejezték ki, és felszólította a bahreini kormányt, hogy további késlekedés vagy újabb előfeltételek nélkül kezdjen valódi, értelmes és konstruktív párbeszédet az ellenzékkel annak érdekében, hogy a szükséges reformokat megvalósítsák, a nemzeti megbékélést elősegítsék, és az országban a társadalmi konszenzust helyreállítsák” (2011. október 27).

Az Emberi Jogok Határok Nélkül szervezet munkatársainak közelmúltban történt helyszíni látogatása a bahreini civiltársadalom és a politikai pártok intézményi reformokra irányuló elvárásainak számbavételét célozta, illetve azt vizsgálta, hogy a nemzeti megbékélésre és a társadalmi megegyezésre nézve milyen kilátások vannak.

   Az Európai Parlament képviselői nagyra értékelik a civil emberi jogi szervezetek erőfeszítéseit, és rendkívül hasznosnak ítélik tényfeltáró munkájukat, valamint a megoldás keresésére irányuló ajánlásaikat.

   Bahrein kicsiny ország, de Perzsa-öbölbeli fekvése miatt stratégiai fontossággal rendelkezik. A bahreini nép elemi érdeke, hogy békés, stabil és virágzó országban éljen. Az EU ugyanakkor abban érdekelt, hogy Bahrein olyan partnere legyen a térségben, amely az Arab Tavasz sikerein felbuzdulva, Tunézia és Egyiptom példáját követve, maga is demokratikus átalakulásokra törekszik. 

Egy volt kommunistaországnak, Romániának, ma már az Unió egyik tagállamának képviselőjeként, kötelességemnek tartom figyelemmel követni az elnyomás ellen küzdő demokratikus megmozdulásokat, világszerte. A jogállamiságra és emberi jogokra épülő Európai Unióban, a szolidaritás jegyében ezt mindannyiunk közös feladatának tartom, ahhoz hasonlóan, amiképpen két évtizeddel ezelőtt a nyugati demokratikus világ is támogatást nyújtott nekünk a kommunista diktatúra elleni küzdelmünkben.

   Ezekkel a bevezető gondolatokkal szeretném átadni a szót Willy Fautré úrnak, hogy ismertesse velünk a bahreini tényfeltáró munka eredményeit. Ugyanakkor megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az általa vezetett szervezet "határokat" nem ismerő, odaadó munkájáért.
Brüsszel, 2011. november 9.